A küzdelem a választás után is folytatódik
A magyarországi választási küzdelem nem ér véget a választás napján – hívta fel a figyelmet Techet Péter a német konzervatív lapban.
Orbán Viktor egy esetleges vesztes pozícióból akadályozhatná még az ellenzék győzelmét, vagy legalábbis korlátozhatná egy új kormány működését. Ami történhet, megmutathatja, milyen nehéz egy illiberális rezsimet demokratikus eszközökkel leváltani – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
Orbán már 2014 nyarán is meghirdette az „illiberális demokráciát”. A meghatározással ugyan adós maradt, de ha a liberális demokrácia ellentétének tekintjük, nyilvánvaló a lányeg: a többség védett hatalma, szűk kisebbségi lehetőségekkel.
Ám az, hogy a magyar ellenzék 2010 óta nem nyert meg egyetlen parlamenti választást sem, nem csak ezen múlt. Az ellenzéki pártok ideológiailag és strukturálisan megosztottak voltak, és még közös jelöltekkel sem tudták elérni a vidéki lakosságot. Ezeket a problémákat azonban felerősítette a választási rendszer és valamint az erőteljes kormányzati propaganda.
Ha Magyarország liberális demokrácia lenne, már világos lenne az eredmény: a győztes Magyar Péter lenne, a 2024-ben színre lépett volt Fidesz-bennfentes.
Magyar sokkal ügyesebb a korábbi ellenzéki jelölteknél: tudatosan a Fidesz szavazóihoz fordul, nacionalista retorikát használva. Többnyire alakosság általános problémáiról szól, és elkerül minden kényes témát Ukrajnától az LMBTQ-jogokig. De vajon képes lesz-e győzni, és leváltani azt a rendszert, amely éppen ez ellen épült ki?
Magyarországon nem csupán kormányváltásról van szó: az egész rendszert kellene lecserélni az alkotmányjogi és gazdasági felépítményeivel együtt.
Emellett Orbán rezsimje még a választás után is visszaüthet. Még az ellenzék kétharmados győzelme esetén is. Egyrészt a végleges eredmény kihirdetését az eredmények megtámadásának folyamatával el lehet húzni. Kialakulhat tehát egy afféle pingpong. Ez azonban nem akadályozná meg a parlament megalakulását, mert az testületnek a választás után 30 nappal össze kell ülni, de számos mandátum tisztázatlan lenne. Sokkal valószínűbb, hogy a mostani kormánytöbbség a választás után módosítja az alkotmányt, hiszen az új parlament megalakulásáig hivatalban marad.
Ezért nem csupán a választás eredményéből derül majd ki. De az ellenségnek először azt az akadályt kell legyőznie, hogy Magyarország valóban illiberális demokrácia-e, vagy csupán Orbán provokatív retorikájáról van szó. Mindenesetre a választási győzelem csak az első akadály. A döntő akadály azonban csak ezután következik: vajon lehetséges-e egy illiberális rezsimet lebontani a saját jogi struktúráján belül, vagy csak a rendszer elleni rendszerváltás lehetséges. Ezzel a magyarorszégi választás és utóélete annak a tesztje lesz, hogy pontosan mit jelent az „illiberális demokrácia”.
