A megbízható szövetséges
Aki úgy véli, hogy az orosz szövetség az illiberális stabilitás záloga, annak Fehéroroszország kiábrándító példát szolgáltat.
Fehéroroszország, Európa utolsó klasszikus diktatúrája hamarosan választ, ugyanis még a legsötétebb sztálinista önkény gyakorlói is belátják, hogy a négy évenként elkövetett urnanyitás önmagában még nem teremt demokráciát, viszont sok feszültséget és legitimitációs problémát felold. Egy menő diktátor imázsához ma már legalább annyira hozzátartozik, hogy szeretett népe megválasztja, mint a dolgozó nép kimagasló sportsikere Rákosi Mátyáshoz, vagy a szülőfalujában épült stadion Nicolae Ceaușescuhoz.
A fehérorosz stabilitás az elmúlt huszonöt évben részben az elnök korlátlan hatalmán, részben a baráti-testvéri Oroszország politikai és gazdasági támogatásán alapult, ez azonban az utóbbi években lendületet vesztett, Putyin ugyanis igyekszik helyreállítani a birodalom egykori határait és befolyási övezeteit. Így hidegült el egymástól a két testvérnép vezetése, s így jutott el oda Fehéroroszország, hogy olyan orosz zsoldosokat tartoztasson le, akik állítólag Alekszandr Lukasenko uralmát akarták megdönteni.
Kiváló alkalom ez annak megállapítására, hogy Brüsszel igenis rosszabb szövetséges, mint Moszkva, Soros György pedig veszélyesebb hazánkra nézve, mint Vlagyimir Putyin. Magyarországnak soha nem kellett félnie az orosz szuronyoktól, a magyar külpolitikával pedig egyáltalán nincs semmi probléma – csak ne érkezzenek orosz zsoldosok félreállítani a nemzetvezetőt! Ilyesmi persze nem fordulhat elő. Vlagyimir Putyin soha nem tenne ilyet.
