A megrontás mantrái
Akit az erősebb kutya közösülésére emlékeztetnek, az jobban teszi, ha befogja a pofáját, mert az ököljog az elméletből könnyen átcsaphat az arcába.
„Ne azt nézd, mit mond, hanem hogy ki mondja!” - így aljasította tovább Szabó Péter azt a hallatlanul sötét mondást, mely szerint „ne azt nézd, mit mond, hanem hogy hogyan mondja!” Hisz köztudott, hogy „a stílus maga az ember”. Érdemes is emlékezni, milyen karizmatikus fellépése volt Hitlernek, és milyen elegáns tudott lenni a nagy Sztálin – ugyan ki ítélhetné el őket? Hisz az embert nem az érzései és a gondolatai, nem a szavai és a tettei minősítik, hanem a stílusa.
„Aki kiabál, annak nincs igaza” – így oktat jeges higgadtsággal és kimért közönnyel az érzelmei felett uralkodó, sikeres pszichopata, hiszen jól tudja, hogy akinek a szemébe hazudtak, az nem ritkán üvöltve kéri számon megrabolt méltóságát. Persze „akinek nem inge, nem veszi magára” – szól a fölényes kioktatás: belemásznak az arcodba, s ha szóvá teszed, te vagy a hibás. Hiába: „nem zörög a haraszt” – vagy épp zörög, és úgy hívják, hazugság, karaktergyilkosság, posztmodern média.
„Aki nem tudja szeretni magát, az mást sem tud szeretni” – tudatosan operálnak ilyen és ehhez hasonló megrontási mantrákkal a coachok és trénerek – így, szólásról szólásra fosztják meg híveiket a lelkiismeretüktől, az erkölcsi és kulturális normáiktól, s hitetik el velük, hogy az élet nem szól másról, mint az álmaikról, és arról, hogy azokért bárkin áttapossanak. Ezek a mondások nem eszméltető bölcsességek, hanem személyiségpusztító hitványságok – aki meghallgat egyet, és tartalmát megfontolja, máris kevésbé önmaga. A közmondások ellenműveletét hajtják végre: nem tanulságra és megértésre, hanem önzésre és falánkságra vezetnek.
