A miniszterelnök sört iszik a teraszán
„Rám is vár egy korsó sör a teraszomon”, mondta Orbán Viktor pénteken a Kossuth Rádióban. A miniszterelnök azt kívánta ezzel jelezni, hogy már látjuk a fényt az alagút végén, befutóban vagyunk, a birkózószőnyegre levitt, térdre kényszerített vírus kegyelemért könyörög. Nyitnak a teraszok, nyílik az ország, s végre ő is megihat egy sört a teraszán.
Ihatott volna eddig is a saját teraszán, nem volt tiltva sem neki, sem másnak. Más kérdés, hogy nem mindenkinek van terasza. Mint ahogy az is hanyagolható – de tényleg csak most, mert egyébként majd az elszámoltatás során számítani fog ez is –, hogy melyik teraszára gondolt a miniszterelnök. Arra, amelyik Budapesten, a Cinege utcában van, vagy amelyik Felcsúton található, esetleg a hatvanpusztai majorság jutott az eszébe, netán a Karmelita kolostor erkélye? Vagy azon teraszok, amelyekről mi egyszerű, gyarló polgárai a honnak nem tudhatunk, mert nincs hozzá közünk. Elégedjünk meg annyival, hogy a számlákat mi fizethetjük.
Merthogy, a szóbeszéd szerint Orbánnak vannak olyan „teraszai” és más vagyontárgyai, amelyek nem az ő nevén szerepelnek. Mészáros Lőrinc nevét szokás ilyenkor említeni, az ő „teraszai”, vagyis, vállalkozásai, földterületei, futballcsapatai lehetnek valójában Orbán tulajdonában. Igaz, az egykori gázszerelő mostanság nem ezek számbavételével, hanem nősüléssel van elfoglalva, valamint azzal, hogy megfeleljen jövendőbelije magas elvárásainak, azaz, megugorjon egy intellektuális szintet.
Miközben Orbán sört iszik a teraszán és magyar oltási csodáról beszél, elfelejti megemlíteni azt a 26 ezer honfitársunkat, akik – nem kis részben a kormány hibájából – már nem isznak sem sört, sem semmi mást. Ezek az emberek meghaltak ugyanis, lakosságarányosan többen, mint bármelyik másik országban. Ők, akik már nem isznak sört, nem szavaznak sem a Fideszre, sem az ellenzékre. Nem lesznek munkavállalók, sem munkanélküliek, nem lelkesednek, de még csak nem is undorodnak, ha azt hallják a miniszterelnöktől, hogy egyetlen magyar sincs egyedül. Ezekről a halott honfitársainkról nem beszél Orbán. Ha mégis említi őket, csak annyit mond, hogy a halottakból nem szabad politikát csinálni.
Élő emberekből sem lett volna szabad halottakat csinálni. Mert ne feledjük, a vírus támadása egy legyengített, emberi és anyagi forrásaiban megrövidített egészségügyet talált telibe Magyarországon. Egy olyan országban, ahol nem a járvány, hanem az ország fővárosa és ellenzéke ellen harcoló vezetők morális mélységbe taszították a közállapotokat.
Erre iszik most sört Orbán Viktor, már amennyiben komolyan gondolta, és nem csupán egy hasonlatnak szánta a korsó emelgetését. Ha ez utóbbi, akkor javasoljuk, igyon inkább pálinkát. A pálinkás pohár könnyebb, mint a sörös korsó, és a hatása is hamarabb meglátszik.
