Ihász Sándor: elkerülhetetlen az elszámoltatás az ügyészségen
Hirtelen meginduló nyomozások, korábban elutasított ügyek újranyitása és látványos irányváltások jelzik, hogy az ügyészség működése nem következetes – állítja Ihász Sándor, aki szerint nemcsak személycserére, hanem mélyreható, strukturális átalakításra is szükség lesz.
Az ügyészség körül az utóbbi időszakban tapasztalható változások nem magyarázhatók egyszerű szakmai fordulatként – erről beszélt Ihász Sándor a Klikk TV Mélyvíz című műsorában. A volt fővárosi fellebbviteli főügyész már a beszélgetés elején egyértelművé tette: „ebből mi poént csináltunk, de ez nem poén”, amikor a jelenlegi vezetők helyzetéről esett szó. Szerinte „mind a kettőnek meg vannak számlálva a napjai”, de a hangsúly nem is a személyeken, hanem azon a működésen van, amely ezt a helyzetet előidézte.
Ihász úgy látja, hogy az ügyészség hirtelen aktivitása inkább kérdéseket vet fel, mint megnyugtató válaszokat ad. „Mintha megszállta volna őket valamilyen csoda” – fogalmazott, utalva arra, hogy olyan ügyekben indultak eljárások, amelyekben korábban hosszú ideig nem történt semmi. Ez a fordulat szerinte nem hiteles megújulás, hanem egy korábbi gyakorlat lelepleződése.
„Napraforgó módon” működő rendszer
A volt főügyész szerint az ügyészség működésének legfőbb problémája a következetlenség. „Rögtön elkezdtek nyomozni mindenben, amiben eddig nem” – mondta, hozzátéve, hogy ez egyszerre „tragikomikus” és „groteszk”, sőt „undorító” jelenség.
Ezt a működést egyetlen képpel írta le: „napraforgó módon állnak a történethez”. Vagyis az eljárások iránya nem stabil szakmai elvekhez, hanem az aktuális politikai környezethez igazodik. Ihász szerint ez nem elméleti felvetés, hanem konkrét ügyeken keresztül is kimutatható.
Emlékeztetett arra, hogy korábban egyes ügyekben villámgyors megszüntetések történtek, míg most más ügyekben hasonló gyorsasággal indulnak meg az eljárások. „Ha más lett volna a választás eredménye, akkor ezekben az ügyekben teljesen ellentétes döntések születnek” – fogalmazott, ami szerinte egyértelműen azt jelzi, hogy az eljárások „meg vannak vezetve, meg vannak időzítve”.
Elmaradt nyomozások és a felelősség kérdése
A beszélgetés egyik központi eleme az volt, hogy mi történjen azokkal az ügyekkel, amelyeket korábban nem vizsgáltak ki megfelelően. Ihász szerint ezekből „százat lehetne sorolni”, és egy jogállamban eleve nem maradhattak volna feltáratlanul.
„Olyan ügyek, amelyeket nem vizsgáltak ki, vagy formálisan lepattintottak” – mondta, hozzátéve, hogy ezek újranyitása szükséges, de nem elégséges lépés. A valódi kérdés az, hogy miért nem történt korábban érdemi eljárás.
Szerinte ezért nemcsak intézményi, hanem személyes felelősséget is vizsgálni kell. „Meg kell szüntetni, hogy az ügyészség egy felelőtlen szervezet” – fogalmazott. Ez azt jelenti, hogy konkrét ügyekhez kapcsolódóan, név szerint kell feltárni a mulasztásokat.
Ihász hangsúlyozta: nem automatikusan büntetőjogi felelősségről van szó. „Ha megállapítható bűncselekmény, akkor annak jogállami következménye kell legyen”, de ha nem, akkor is vizsgálni kell a szakmai, fegyelmi és etikai felelősséget. A probléma szerinte „láncszerűen, rendszerszinten” jelenik meg, ezért nem elegendő egyetlen vezető lecserélése.
Átalakítás és kontroll nélkül nincs változás
A volt főügyész szerint a jelenlegi struktúra alapjaiban szorul átalakításra. Különösen élesen bírálta a központi nyomozó főügyészséget, amely szerinte „úgy, ahogy van, meg kell szüntetni”, mert mára „egy politikai, teljesen kézivezérelt kiszolgálóvá vált”.
Állítása szerint a szervezet működése nem átlátható, kívülről nem ellenőrizhető, és az „informális hatás” minden egyes ügyben érezhető. Emellett szakmai kritikát is megfogalmazott: „elképesztő az a színvonaltalan, alkalmatlan munka, ami ott van”, és a nyomozó ügyészek képzése sem megfelelő.
Ihász szerint a megoldás nem merül ki személycserékben. Átfogó reformra van szükség, amely az ügyészség alkotmányos helyzetét, szervezeti felépítését és működését egyaránt érinti. Ugyanakkor hangsúlyozta: mindezt „jogállami módon” kell végrehajtani.
A változás kulcsa szerinte a kontroll megteremtése. Az ügyészség jelenleg „felülbírálhatatlan”, ezért olyan rendszert kell kialakítani, amelyben valódi ellenőrzés működik. Ennek része lehet a parlamenti kontroll erősítése, a legfőbb ügyész érdemi beszámoltatása és az átláthatóság biztosítása.
A beszélgetés végén Ihász saját szerepéről is beszélt. „Nem visszatérni szeretnék” – mondta, hangsúlyozva, hogy nincs benne személyes indulat vagy revansvágy. Ugyanakkor úgy fogalmazott: „ez a tudás kár lenne, ha elveszne”, és ha lehetőséget kap, szívesen részt venne az igazságszolgáltatás reformjában.
