A német közösségi identitás oszthatatlan

Puzsér Róbert 2020. július 5. 07:29 2020. júl. 5. 07:29

Mi annyira imponáló, és mi annyira ijesztő a németekben? Attól tartok, ugyanaz a jeges racionalitás.

Nem arról van szó, ahogy háborúznak, nem arról van szó, ahogy népirtást rendeznek, nem arról van szó, ahogy autót gyártanak, és nem arról van szó, ahogy a költségvetésüket államilag és családilag rendben tartják – ezek precíz céltudatossága csak okozat, és nem az ok.

A német labdarúgó bajnokság első osztályában, a Bundesligában egy várost egyetlen csapat képvisel – következetesen és szinte kivétel nélkül. A város közösségén belül nincs helye rivalizálásnak. Egyetlen város csak egyetlen identitást bír el, ezt pedig nem törheti meg irracionális, érzelmileg és gazdaságilag megosztó testvérharc. A francia bajnokság élvonalában hasonló képlet tapasztalható, ez azonban a Richelieu, Talleyerand és de Gaulle által történelmileg érvényesített államrezonból, a hivatalnokelit által központosított berendezkedésből következik. Németországban ugyanez a működés szerves, és nem felülről, hanem alulról képződik.

Angliában, Olaszországban és Spanyolországban minden úgy megy, ahogy az emberi közösségekben lenni szokott: ötven vagy száz éve a városok klubjai összevesztek, híveik azóta jobban gyűlölik egymást, mint az ország bármelyik részét, s izzó hangulatú városi rangadókon vezetik le egymáson a mindennapok feszültségét Londonban, Manchesterben, Liverpoolban, Rómában, Genovában és Milánóban.

Spanyolországban a városi rivalizálás politikai jelleget is nyert: mindegyik városnak van egy monarchista és egy köztársasági csapata. A királyi csapat címerén korona, nevében Real előtag jelzi az uralkodó iránti hűséget – a legfőbb rangadó pedig maga a spanyol polgárháború újratöltése, a két legnagyobb táború és legvagyonosabb klub, a Real Madrid és a Barcelona összecsapása: az El Clásico. Talán ha a németek is képesek volnának megosztani közösségeik identitását, Európa megspórolt volna egy-két világháborút – persze senkitől sem érdemes elvárni, hogy lényének lényegét tagadja meg.