A Nemzet metamorfózisa

Hosszú volt az út, amíg a Magyar Nemzet hasábjain Bayer Zsolt 2003. március 26-án „Izrael terrorizálja és gyilkolja a palesztinokat” mondásától eljutott 2023. október 11-én „nyugaton ma a zsidók lettek a palesztinok, a palesztinok a zsidók” mondásáig. Ez is jelzi, hogy az Orbán-kormánya közel-keleti konfliktussal összefüggő kommunikációját jelentős ellentmondás terheli. Mióta ugyanis a Putyin vezette Oroszország lerohanta Ukrajnát, az ukránok önvédelmi jogát nemhogy nem képviseli harciasan, hanem kifejezetten azt követeli, hogy azonnal tegyék le a fegyvert. Ugyanakkor az is tény, hogy a közel-keleti konfliktus ügyében fontos változás történt. Tudniillik a Fidesz-közeli értelmiség kifejezetten Izrael-ellenes álláspontot képviselt, ellentétben egyébként a Fidesz politikusainak többségével.

Erre a jelenségre hívta fel a figyelmet Krekó Péter, a Political Capital igazgatója a Hírklikknek adott interjújában is: „visszaolvasva a 2010 előtti Magyar Hírlapot vagy Magyar Nemzetet, akkor – például Bayer Zsolt publicisztikáiban – még elég vaskos, sokszor az antiszemitizmus határát súroló Izrael-ellenes narratívák jelentek meg, és a palesztin-párti álláspont elég hangsúlyos volt, míg mostanra ez teljesen kikopott a jobboldali médiából”. Seres László, a határozottan Izrael-párti nyilvánosságbéli kommunikációt folytató újságíró a Válasz Online podcast-jében is kitért arra, mikorra datálható, és minek volt köszönhető az a váltás, amely immáron ilyen látványos fordulattá alakult a Fidesz táborában. „Tíz-tizenöt évvel ezelőtt a Fidesz-közeli értelmiség és a lapok, mondjuk a Magyar Nemzet külpolitikai rovata, mintha a Hamasz harsonája lett volna. Olyan stílusban jelentek meg cikkek Fidesz-közeli médiában Lovas István, Bayer Zsolt vagy Gazdag István tollából” – mondta az újságíró. 

Szerinte ez a fordulat a 2015-ös migrációs válsághoz kötődik, nem a nyárhoz, amikor a kormány szándékosan várakoztatta menekültek, bevándorlók sokaságát a Keleti pályaudvarnál, hanem még az év elejéhez, a Charlie Hebdo szerkesztősége ellen elkövetett brutális terrorcselekményhez. Akkor emelte be Orbán Viktor határozottan a migrációellenes tematikát politikájába, és onnantól vált ez kormánya egyik vezérmotívumává. „Orbánék azt látták, hogy ugyanaz a probléma sújtja Izraelt, mint a nyugati országokat. Kihívást jelent a muszlim országokból érkező migráció, hogy beszivároghatnak olyan emberek, vagy akár tömegek, akik nem fogadják el a nyugati értékrendet” – magyarázta Seres László a kormány Izrael-párti fordulatát. Igaz, hozzátette azt is, hogy „nem tudom, hogy kifejezetten zsidó hatás érte-e Orbán Viktort”.

A kormány sajátos külpolitikai irányváltásait és irányválasztásait elemezve, Hettyey András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense kissé más eredményre jutott. „Én a szoros magyar-török, magyar-kínai stb. kapcsolatok esetében is újra csak a mögöttük megbúvó érzelmekre hívnám fel a figyelmet és azt állítom, hogy racionális megfontolások mellett az érzések is fontos szerepet játszanak. A keleti országok részéről ugyanis sosem kritizálták a magyar vezetést” – fogalmazta meg a G7 nevű hírportálon. „Nem pusztán racionális érvek alapján működik se a Fidesz, se Orbán Viktor, akármit állít saját magáról” – jelentette ki ugyanő a Klikk tv Mélyvíz című beszélgetésében. „Mi vagyunk a tüskés sündisznó, aki követeli, hogy simogassák meg” – összegezte műsorában Rónai Egon Hettyey András fentebbi gondolatait.

Az Orbán-kormány politikatörténetét vizsgálva, találhatunk egy ilyen „simogatást” izraeli részről a kormány számára kulcspillanatban. 2012 év elején, még kétharmados kormányzása hajnalán, amikor komoly tiltakozásokkal találta magát szemben az orbáni vezetés külföldön és belföldön is, amire válaszul akkor tartották meg az első Békemenetet. Abban az időben a politikai középre és a mérsékelt jobbra sorolt Jerusalem Post-on egy meglepő véleménycikk jelent meg. Diplomacy: The Israeli feel to Hungary’s crisis; Isolated, feeling misunderstood and misrepresented, Hungary is getting a taste of what Israel goes through. (Fordítás: Izrael együttérez a magyarországi krízissel; A magára maradt, félreértett és félreértelmezett Magyarország most ízelítőt kapott abból, amin Izrael keresztülmegy.)

Azt talán még az igazán irracionálisnak festő orbáni külpolitikáról is túlzás volna állítani, hogy egyetlen véleménycikk indít el egy markáns politikai fordulatot. Ez a véleménycikk azonban nem egy légüres térben hangzott el, és nem egyedülállóan született meg. Benjamin Netanjahu és Orbán Viktor politikája igen hasonló jegyeket mutat, amelyeket igen hasonló reakciók öveznek. Nyilván a tét Izraelben mindig sokkal súlyosabb, mert amíg Orbán Viktor idehaza javarészt csak riogatni tud (hiszen a migrációt nem érzékelik a legégetőbb kérdésnek a magyar polgárok – mutatta ki legfrissebben a Medián is), addig a terrorfenyegetettség Izraelben hétköznapi, drámai valóság. A nemzetközi közvélemény, az ENSZ vagy az EU is sokkal kritikusabb a Netanjahu vezette Izraellel szemben, mint az Orbán Viktor vezette Magyarországgal szemben, igaz, utóbbi zárkózik föl. Hettyey András vörös szőnyeg-koncepcióját követve, az tény, hogy Orbán Viktor előtt Benjamin Netanjahu ajtaja mindig nyitva állt. Aki ráadásul segítségére van a jelenlegi magyar kormánynak egy kritikus szállal kapcsolatban, az egyértelműen antiszemita toposzokra rájátszó Soros-ellenes kampánnyal kapcsolatban is. Mivel az antiszemitizmussal elég nehézkesen vádolható Benjamin Netanjahu szintén nagy kritikusa Soros Györgynek (aki viszont nagy kritikusa a Netanjahu-féle politikának), ezért örömmel jelentette ki az adminisztrációjához tartozó izraeli külügy, hogy a Soros-ellenes kampánynak semmi elítélendő éle nincs.

Hozzáad még a fideszes holdudvar változásához az is, hogy idehaza megjelent egy olyan zsidó közösség, amely a korábbi sztereotípiákkal és/vagy hagyományokkal ellentétesen, nem a politikai ballal találta meg szövetségét, hanem nyitott a jobboldalra is: a Köves Slomó vezette EMIH. Továbbá a kormánypárti holdudvar és a Fidesz egyre erőteljesebben képviselt úgynevezett „hagyományos értékrendjéhez” is szövetségesre talált a konzervatívabb zsidó vallási közösségben (példa erre az alábbi megszólalás – és annak fogadtatása – is).

Érdekesség, hogy ezzel a folyamattal párhuzamosan, de ettől teljesen függetlenül játszódott le a szemünk előtt egy másik politikai pálfordulás is a zsidósághoz fűződő viszonyban. A Jobbiké. Ez a párt a sokszor vállalt antiszemitizmustól és az izraeli kettős állampolgárok listázásának vágyától eljutott oda, hogy a múlt héten megszavazza „A terrorizmus elítéléséről és az áldozatok melletti kiállásról” című határozatot. Ennek a szövegében olyan kijelentések olvashatók, mint „az Országgyűlés elítéli a Hamasz Izrael ellen intézett terrortámadását és együttérzését fejezi ki azok felé, akik elszenvedték a támadásokat, elveszítették hozzátartozójukat, szeretteiket”, továbbá „Magyarország elismeri Izrael jogát az önvédelemre”.

Helytelen volna ezeket a politikai változásokat csak az érdekek szempontjaiból magyarázni. A Bayer Zsolt vagy Lovas István (most be nem idézett, de például itt olvasható) önmagukat és a magyarokat a palesztinokkal azonosító koncepciója mögött csak az egyik elem a zsidósággal szembeni idegenség és frusztráció, része ennek a magányosság érzés és az elfogadás hiánya is, amely elsősorban hazai politikai tapasztalatokból táplálkozik, táplálkozott. Becsüljük meg azt, hogy a sok-sok negatív változás közepette egy nagyon romboló tradíció kikopni látszik hazai közéletünkből, az, hogy a zsidóságot és Izraelt másnak látjuk, mint akik: egy sokféle, értékgazdag, vitatkozó, gyarló, de csodákra képes nép, akárcsak mi.