A NER legfelső szintjén is bűnhődniük kell a "gazembereknek"

Az első repedések a rendszer falán

A választások utáni időszak egyik legfontosabb kérdése, hogy vajon megszólalnak-e azok, akik a korábbi rendszer működtetésében aktív szerepet vállaltak. Szakonyi Péter szerint már a választási eredmények ismertté válása után sokan arról beszéltek, hogy előbb-utóbb bekövetkezik a dominóeffektus, és azok, akiknek felelőssége bizonyítható, terhelő vallomásokat tesznek majd a magasabb szinteken álló szereplőkre.

A folyamat azonban egyelőre nem látványos. Szakonyi emlékeztetett arra, hogy bár nagy visszhangot váltott ki Balásy Gyula videója, szerinte annak csak egy részlete került nyilvánosságra. Információi szerint a teljes felvételen konkrét nevek, dátumok és összegek is elhangoznak. Ha ez igaz, akkor az azt jelentheti, hogy a háttérben már zajlanak olyan folyamatok, amelyek még nem láthatók a nyilvánosság számára.

Az újságíró ugyanakkor arról is beszélt, hogy értesülései szerint a korábbi rendszer egyes szereplői már igyekeznek valamilyen vádalkut kötni a hatóságokkal. Ennek egyelőre nincs nyilvános nyoma, és az sem történt meg, amire sokan számítottak: nem láttunk látványos őrizetbe vételeket vagy olyan eljárásokat, amelyek a politikai és gazdasági elit legfelsőbb szintjeit érintenék.

„Én is azt gondoltam, hogy maximum két-három héttel a választások után lesz olyan, akit rabszíjon vezetnek majd el” – fogalmazott Szakonyi, hozzátéve, hogy ennek elmaradása mögött akár a bizonyítékok hiánya, akár az ügyek rendkívüli összetettsége állhat.

Az eltűnt milliárdok és a valóság korlátai

Horn Gábor szerint az új politikai vezetés rendkívül nehéz helyzetben kezdte meg működését. Egy olyan gazdaságot örökölt, amelyet gyenge növekedés, jelentős költségvetési hiány és számos strukturális probléma terhel. Közben a választási kampányban számos szociális és gazdasági ígéret hangzott el, a családi pótlék emelésétől az egészségügy többletforrásain át a kisvállalkozók helyzetének javításáig.

Ebben a helyzetben különösen fontossá válik az a kérdés, hogy visszaszerezhető-e valami abból a vagyonból, amelyről a közvélemény úgy véli, hogy az elmúlt években eltűnt a rendszer különböző csatornáin keresztül.

Horn szerint azonban az igazságszolgáltatás útja rendkívül lassú. Egy büntetőeljárás éveken keresztül húzódhat, miközben a zárolt vagyonok sorsa is hosszú ideig rendezetlen marad. Emlékeztetett arra, hogy Magyarországon még viszonylag egyszerű ügyek esetében is több mint egy évtized telhet el az elsőfokú ítéletig.

A politikai elemző egy ismert cseh film, a Tűz van, babám! történetével érzékeltette a helyzetet. A filmben a tolvajoknak lehetőséget adnak arra, hogy következmények nélkül visszacsempésszék az ellopott tárgyakat. Horn szerint ma is létezik egy hasonló logika: a rendszer számára rövid távon elemi érdek lehet, hogy minél több pénz visszakerüljön az államhoz, még akkor is, ha ez nem feltétlenül jár együtt azonnali büntetőjogi következményekkel.

Ezzel szemben ott áll a társadalom másik elvárása: hogy végre legyen következménye a korrupciónak. „A bűnnek legyen következménye, legyen bűnhődés” – fogalmazott Horn, aki szerint az emberek nem egyszerűen pénzt akarnak visszakapni, hanem azt is szeretnék látni, hogy azok, akik visszaéltek a hatalmukkal, felelősséget viselnek tetteikért.

A politikai elemző szerint a kérdés túlmutat az anyagi veszteségeken. Véleménye szerint az elmúlt években nem csupán közpénzek tűntek el, hanem fejlődési lehetőségek is. Az ország lemaradása, a versenyképesség romlása és a képzett fiatalok elvándorlása olyan károkat okozott, amelyek messze túlmutatnak az elveszett milliárdok összegén.

Nemcsak a politika, a társadalom is vizsgázik

A beszélgetés végére a korrupciós ügyek kérdésköre fokozatosan egy tágabb társadalmi problémává szélesedett. Horn Gábor szerint a valódi kérdés nem pusztán az, hogy hány embert vonnak felelősségre, hanem az, hogy képes-e Magyarország megszabadulni attól a működési logikától, amely az elmúlt másfél évtizedben szinte minden területet átitatott.

Példaként a sportszövetségek, civil szervezetek és egyéb közéleti intézmények világát említette, ahol gyakran politikai kapcsolatok döntöttek szakmai szempontok helyett. Felidézte, hogy számos sportszervezet élére politikusok kerültek, miközben a szakmai eredmények háttérbe szorultak.

Horn szerint az igazi változás akkor kezdődik majd, amikor egy civil szervezet már nem azt mérlegeli, melyik párthoz fűződő kapcsolat hozhat számára előnyöket, hanem kizárólag saját közösségének érdekeit nézi. Ugyanez igaz az egyházakra, az önkormányzatokra vagy akár a sportszövetségekre is.

A politikai elemző úgy látja, egyfajta békés, bársonyos rendszerváltás zajlik, amelynek kimenetele még korántsem eldöntött. Nyitott kérdés, hogy valóban új működési kultúra alakul-e ki, vagy csupán új szereplők foglalják el a korábbiak helyét ugyanabban a rendszerben.

Szakonyi Péter ugyanakkor több olyan jelet is lát, amely szerinte arra utal, hogy a folyamat nem pusztán retorikai szinten zajlik. Megemlítette a jelentős összegű vagyonzárolásokat, valamint azt is, hogy nemzetközi együttműködés keretében olyan személyek kiadatására is sor került, akik korábban évekig elérhetetlennek tűntek a magyar hatóságok számára. Mindez szerinte azt üzeni a korábbi rendszer szereplőinek, hogy egyre szűkül a mozgástér.

A beszélgetés végén azonban mindkét vendég óvatos maradt. Horn Gábor ismét a Tűz van, babám! film példáját idézte fel, mire Szakonyi Péter egy keserű megjegyzéssel zárta a gondolatot: a filmben, amikor lekapcsolják a villanyt, hogy a tolvajok visszategyék az ellopott tárgyakat, végül még az is eltűnik, ami addig megvolt. A történet ironikus lezárása jól érzékeltette a beszélgetés alaphangulatát: az elszámoltatás reménye valós, de hogy a várakozásokból mennyi válik tényleges eredménnyé, arra egyelőre senki sem tud biztos választ adni.