A Nobel-békedíj elárulása
Hillary Clinton ezt posztolta az X-en: „Ha Donald Trumpnak sikerül tárgyalásokat folytatnia Putyin ukrajnai háborújának befejezéséről anélkül, hogy Ukrajnának területeket kellene átengednie, én magam fogom Nobel-békedíjra jelölni.”
A nyilatkozatot valaki komolyan veszi, más viccként értékeli, megint mások pedig azt mondják, hogy Hillary megőrült. Én azt mondom, hogy most, amikor az 1945 utáni időszak legháborúsabb Földjén élünk, nem kellene szórakozni ezzel a békedíj jelöléssel. Ennek a tendenciának a következménye az lesz, hogy a kitüntetés elinflálódik, átalakul egy komolytalan, súlytalan vásári vállveregetéssé. Ennek pedig az árát emberéletben, egészségben, anyagiakban, környezet-szennyezésben fizeti meg az emberiség.
A béke nem humor kategória, arra megvannak a külön alapított díjak, közülük a legismertebb az 1985 óta kiosztott Darwin-díj, amelyet „azon embereknek ítélhetnek meg, akik valamilyen különösen buta, ügyetlen módszerrel próbáltak egy számukra érdekes célt elérni, és ez az életükbe vagy a nemzőképességükbe került… „szívességet tesznek” az emberiségnek azzal, hogy nem örökítik tovább ostobaságukat utódaikra.” (Wikipédia).
Vicc-kategóriás nemzetközi díjakra példák (zárójelben a lényegük és alapítási évük):
A tudományos életben:
– az Ignobel-díj (az alantas, fölösleges, semmire sem való kutatásokért; 1991. Harvard Egyetem)
– a Golden Fleece Award (értelmetlen közpénzből finanszírozott kutatásokért; 1975-1988. USA)
A politikai és emberi jogi kategóriában:
– Big Brother Awards (kormányzati és magánszektorbeli szervezeteket tüntetnek, ki, amelyek a leginkább veszélyeztették a személyes adatokat; 1998-tól érintett országok: Ausztrália, Ausztria, Bulgária, Csehország, Finnország, Franciaország, Németország, Hollandia, Spanyolország, Egyesült Királyság)
– Public Eye Awards (2000-2015 között a davosi Világgazdasági Fórum ellen-rendezvénye, ahol kezdetben negatív, majd pozitív díjakat is adtak át a társadalmi felelősségvállalás témakörében cégeknek, szervezeteknek)
– Rusty Radiator Awards (2013-tól a legrosszabb segély- vagy jótékonysági reklámkampányok „elismerése”, párja a pozitív példákra reagáló Golden Radiator Awards)
A társadalmi békétlenség kiélezésében élen járó Trump díjazásával kapcsolatos őrület (nem tudom másnak nevezni) beleillik a díj történetének problémás eseteibe. Jelölt volt, de szerencsére nem kapta meg a kitüntetést: Hitler, Sztálin, Mussolini. Jelölték, de nem kapta meg, pedig kellett volna: Gandhi. Jelölték, megkapták a díjat, de nagy a vita ezzel kapcsolatban: 1973-ban Kissinger és Le Duc Tho a vietnámi békekötés miatt, 1994-ben Rabin, Peresz és Arafat a Közel-Keleti béketeremtéshez való hozzájárulásért vagy éppen a 2009-ben, az akkor még épp alig megválasztott amerikai elnök Obama „a nemzetközi diplomácia és a népek közötti együttműködés erősítése érdekében tett rendkívüli erőfeszítéseiért”.
Komolyan, a büntetőügyekben többszörösen elítélt, és a Capitolium ostromáért személyesen felelős Trump szerepelhetne egy olyan listában, ahol ott vannak: Henry Dunant (1901; a Nemzetközi Vöröskereszt alapítója), Thomas Wodrow Wilson amerikai elnök (1919; a Nemzetek Szövetsége kezdeményezője), Robert Cecil (1937; a Nemzetközi Béke Mozgalom alapítója), Albert Schweitzer (1952; egy gaboni kórház alapítása), George Catlett Marshall (1953; a Marshall-terv), Martin Luther King (1964; „az afro-amerikai lakosság polgári jogaiért folytatott erőszakmentes küzdelméért”), Willy Brandt (1971; „amiért megnyitotta az utat a Kelet és Nyugat közötti értelmes párbeszédhez”), Andrej Szaharov (1975; „az emberi jogokért a Szovjetunióban, a leszerelésért és az összes nemzet közötti együttműködésért folytatott küzdelméért”), Teréz anya (1979; „a szenvedő emberiségnek nyújtott segítségért”), Lech Walesa (1983; „erőszakmentes harcért a szabad szakszervezetekért és az emberi jogokért Lengyelországban”), Desmond Tutu (1984; „a dél-afrikai apartheid problémájának megoldását célzó erőszakmentes kampányban betöltött egyesítő vezető szerepéért”), Elie Wiesel (1986; „mert hírnöke az emberiségnek: üzenete a béke, az engesztelés és a méltóság üzenete”, a 14. Dalai Láma (1989; „a tolerancián és a kölcsönös tiszteleten alapuló békés megoldások támogatásáért népe történelmi és kulturális örökségének megőrzése érdekében”), Mihail Gorbacsov (1990; „abban a békefolyamatban játszott vezető szerepéért, amely jellemző, fontos részét képezi a mai nemzetközi közösség jelentős részének”), Nelson Mandela és Frederik Willem de Klerk (1993; „az Apartheid rendszer békés felszámolásáért és az új, demokratikus Dél-Afrika alapjainak lefektetéséért.”)? (az idézőjelben lévő szövegek forrása a Wikipédia)
Egy ilyen díj Trumpnak ítélése a hideg, részvétlen kereskedői egójának a hizlalását jelentené, aminek nagyon súlyos következményei lennének a világ biztonságpolitikájára. Ez komoly biztatás volna a trumpi agresszív, önző, populista, hímsoviniszta, álvallásos, homofób, oligarchikus, tudomány-ellenes politikát folytató olyan vezetőkre, mint például Orbán Viktor.
Trump ilyen kitüntetése maga volna a Nobel-békedíj elárulása.
