A „poloskázás” miatt büntető feljelentést tettünk a miniszterelnök ellen

 A feljelentők szerint a nemzeti ünnephez méltatlan, „poloskázós” beszéd kimerítette a Btk. 332. §-a szerinti közösség elleni uszítás tényállását. Aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzet ellen, valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport, illetve annak tagja ellen, vagy a lakosság egyes csoportjai, illetve azok tagjai ellen – különösen fogyatékosságra, nemi identitásra, szexuális irányultságra tekintettel – erőszakra vagy gyűlöletre uszít, bűntettet követ el, ami miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. 

Ha befogadják a feljelentést el tudja képzelni, hogy bármelyik magyar bíróság vállalja, hogy bűnösnek mondja ki Orbán Viktort az önök által feltételezett vádpontban? 

Ez egy jó kérdés. A feljelentést a Szabadság körei tagjai és szimpatizánsaink, összesen tizenhárman írtuk alá. Elmentünk a Legfőbb Ügyészségre, és ott konkrétan Polt Péter képviselőjének adtuk át az iratot, amelyben a poloskázó beszéd miatt a Btk. 332-es paragrafus szerinti közösség elleni uszítás vádjával tettük meg ezt a feljelentést. Március 20-án tartottunk egy sajtótájékoztatót is, amellyel egyidőben a honlapunkra kitettük magát az egész feljelentést, és azt a formanyomtatványt, amelynek kitöltésével bárki csatlakozhatott a beadványunkhoz. Napokon belül 150-200 feljelentést kapott a hivatal, aminek jelzésértéke van: sokan vagyunk ebben az országban olyan öntudatos polgárok, akik szerint megérett az idő tudatni a miniszterelnökkel is, hogy neki sem szabad átlépnie a tiltott vonalakat. 

A közvélemény előtt alig ismert az önök bázisközössége. 

A Szabadság köreit 2022. júniusában hoztuk létre, akkor, amikor a sikertelen választási szereplés után az ellenzéki gondolkodású emberek, reménytelen, letargikus hangulatba kerültek. Az volt a célunk, hogy valamiféle reményt adjunk. Erre a latin-amerikai mintára szerveződő bázisközösségi formát gondoltuk a legalkalmasabbnak. A néhai Ferenc pápa is felszabadítás teológiai háttérből érkezett. Annak idején az elnyomott és jogfosztott emberek megpróbáltak a diktatúrával szemben az emberi szolidaritásra épülő bázisközösségeket szervezni. Olyanokat, amelyek tagjai hisznek abban, hogy egyrészt a diktatúrát túl lehet élni, ha az emberek egymással szolidáris közösségeket alkotnak, másrészt velük meg lehet szervezni olyan akciókat, ahol az emberek kiállnak ügyek vagy személyek, esetleg különféle üldözött csoportok érdekei mellett. A Szabadság Köreit néhány barátunkkal hoztam létre. Nagyon egyszerű célokat fogalmaztunk meg: a demokrácia építését, hogy felébresszük honfitársainkban a valódi polgári öntudatot és a hazáért való felelősséget. Mi a legfontosabb alapértéknek a szabadságot és a szolidaritást tekintjük, ezért igyekszünk odaállni olyan ügyek mellé, amelyek azt szolgálják, hogy emberibb, igazságosabb és testvéribb országban élhessünk. Ezt immár három éve gyakoroljuk és egyre többen jönnek el az általunk szervezett kerekasztal beszélgetésekre. Júniusban a Pride lesz a téma, de amikor az oktatási válság foglalkoztatta a közvéleményt, akkor az oktatással kapcsolatban hívtunk vendégeket, amikor Iványi Gábor közösségét támadta az állam, ő jött el hozzánk beszélgetni. A vendégeink olyan közszereplők, akik az ellenzéki oldalon valamit próbálnak tenni a változásokért. Jelenleg ezer emberrel állunk rendszeres email kapcsolatban. Még egyelőre nem vagyunk bejegyezve, próbálunk a „radar” alatt, informálisan működni.

Miért tartja olyan fontosnak a civilek bevonását a közéletbe? A parlamenti demokrácia a pártokra bízná ezt. 

Abban, hogy Magyarországon ilyen mélyen kiépülhetett egy diktatúra, az ellenzéki oldalon szinte mindannyian felelősek vagyunk. Ez az ország soha nem tanulta meg, hogy mit jelent a demokrácia, vagy mit jelent a demokratikus kultúra, a demokratikus gondolkodás. Valamikor el kell szánni magunkat a nagy lépésre, kiépíteni a polgári öntudatot. A civil kurázsi azt is jelenti, hogy mindannyiunknak, minden egyes embernek, aki egyébként választójoggal rendelkezik, köze van a politikához. A politikum világának a formálásához, amit nem szabad csak a politikusainktól és a pártoktól elvárni, mert az önmagában nagyon kevés. Az a célunk, hogy olyan ellenzéki szervezet legyünk, amely természetesen kritikát gyakorol a kormányzattal szemben, de szükség esetén az ellenzéki szereplőkkel szemben is. Nem szabad még egyszer olyan helyzetbe kerülnünk, hogy az ellenzéki térben ne legyen helye a vitának, vagy a jogos kritikát követően a korrekciónak. 

Az egyik nyilatkozatában arról beszélt, kiveszett a magyarokból az állampolgári szabadságérzet. Kifejtené? 

Meggyőződésem, hogy a civil mozgalmak bukdácsolásának ez az egyik oka. Biztos vagyok benne, mindez szorosan összefügg a diktatúra 2010 óta tapasztalható kiépülésével. Tizenöt éve folyamatosan, lépésről-lépésre vették el a táradalomtól azokat az alapvetőnek számító polgári- és szabadságjogokat, ami egy normális demokráciában elképzelhetetlen lett volna. Mi sosem éltünk „normális” demokráciában. 1989 előtt sem, a rendszerváltás után sem, mert mire megtanultuk volna, mire kiteljesedett volna bennünk a szabadság igénye, már csírájában el is fojtották. 20 évig éltem Ausztria és Magyarország között ingázva, napi szinten volt tapasztalatom, hogy egy olyan országban, ahol volt ideje a társadalomnak megtanulni a demokráciát, ott másként gondolkodik az átlagember is. Ott a társadalom immunrendszere erősebb, hamarabb reagálnak minden olyan jelenségre, amely veszélyezteti a jogaikat, már akkor protestálnak, amikor még nem késő gátat szabni a korlátozó törekvéseknek. Ha ezt a pillanatot elmulasztja egy társadalom, később már nagyon nehéz visszaforgatni a folyamatokat. 

Ezt valamiféle „magyar betegségnek” tartja? 

A miénkhez hasonló posztkommunista országokban sokkal könnyebb volt letérni a demokráciához vezető útról, mert az embereket eleve arra determinálta a korábbi rendszer, hogy ne értékeljék túl sokra a szabadságot. Legyen fontosabb a személyes biztonság, hagyja őket békén a politika. Ez aztán elvezetett a politikai közönyhöz. Mi ezt szeretnénk megtörni. Magyarországon a legtöbben felemásan viszonyulnak a politikához. Meghallgatják a beszédeket, esetleg még egy-egy tüntetésre is kimennek, aztán otthon elfelejtik az egészet, nem foglalkoznak vele. Nálunk a Szabadság Köreiben elértük, hogy a közénk tartozók nemcsak egyszerűen felháborodnak, hanem ez a felháborodás cselekvési szándékba is átmegy. Egy tízezres tüntetésen az emberek lelkesedését nem lehet sehová „becsatornázni”, de egy kisebb közösségben ez megoldható. Összejövünk, teret adunk a történtek közös átbeszélésének, együtt továbbgondoljuk, megfogalmazzuk, mi lehetne a következő lépés, és próbálunk cselekvési mintákat adni egymásnak. Látni a helyzetet, ítélni, megítélni, és utána cselekedni. Ez is része az általunk elképzelt felszabadítási vonal hármas gondolkodásmódjának. Az emberek ma egyre jobban akarják a közös cselekvést. Ezt tapasztalom.

Ami már egyfajta polgáriasult gondolkodásnak lenne a jele? Van ennek jövője Magyarországon? 

Szerintem csak ez lehet a jövőnk. A túlélésünk záloga. Csak ez tudja megállítani és visszafordítani a diktatúrát. Ha mondjuk akárki más nyeri meg a következő választást, akkor is ki kell alakulnia ennek, mert a félfeudális gondolkodásmód nem maradhat a sajátunk. Korábban úgy gondoltuk, a fővárosban és a nagyobb városokban kellene gyökeret ereszteni, ott erősebb a polgári tudat, aztán onnan tovább építhetjük a hálózatot akár kisebb települések felé is. Ott még nagyobb szükség lenne erre, mert ott a legerősebb a Fidesz, a falusi emberek az egyik legerősebb bázisa.  Ez a hálózatépítő munka persze hosszú időt és sok munkát igényel. 

A magyar politikai élet lényeges problémája, hogy a civil szervezetek és a pártok között egyfajta távolságtartás van. Hogyan lehet áthidalni ezt a kialakult ellentétet?

Ez mindenképpen egy nagyon érdekes helyzet. Magyarországon különbség van a civil és a civil között is. Ott van például a Tisza-sziget mozgalom, amit nagyon fontosnak és nagyon jónak tartok, de az egyetlen párthoz csatlakozó civil mozgalom. A másik „fajta” civil társadalom ma még valóban idegenkedik a pártoktól, tart attól, hogy ideológiai csapdába kerül, ha bármelyikkel szövetkezik. A mi bázisközösségünk egyik sajátossága, hogy nem áll be egyetlen párt mögé sem, hanem azt mondja: ellenzékiek vagyunk, és minden pártot támogatunk, amennyiben az rendszerkritikus, illetve rendszerváltó módon viselkedik. De sajnos nem minden ellenzékinek látszó párt viselkedik így, a legkevésbé a Mi Hazánk mozgalom. Velük semmiféle párbeszéd nincsen!

Van erre fogadókészség a Tisza által ó-ellenzékinek nevezett politikai pártok között?  

Amikor az EP választások voltak, meghívtuk valamennyi EP választáson induló párt listavezetőjét. Magyar Péter volt az egyik, aki nem jött el. De eljött a Dobrev Klára, eljött a Kutyapártból a Le Marietta, és Cseh Katalin a Momentumból. Ez például egy olyan este volt, ahol kiderült, hogy a teremben lévő 180 vendég tényleg valódi civil. Elmondtuk a kérdéseinket, az aggályainkat, a problémáinkat egyrészt az ország állapotával, másrészt a jelenlévő a pártokkal kapcsolatban is. Ezzel akartuk érzékeltetni, hogy milyen fontos lenne, hogy a pártok ne csak a saját táborukkal akarjanak beszélni, ne csak a saját rajongóikat próbálják meggyőzni, hanem minden ellenzéki érzületű állampolgárt. Fogadják el a kritikát, legyen egy nyílt párbeszéd. Szerintem ez volna az első legfontosabb dolog 2026 küszöbén. 

Visszatérve a miniszterelnök feljelentésére, milyen ítéletre számítanak?

Nem gondolom, hogy valóban elítélnék, vagy ha mégis, kaphat esetleg egy megrovást. Már ezzel nagyon elégedett lennék. Sem én, sem dr. Litresits András, az ügyvédünk, egyelőre nem kaptunk semmilyen visszajelzést az ügyészségtől, ami azt jelenti, hogy még nincs se befogadva, se elutasítva a feljelentésünk. Nyilván próbálják húzni az időt, altatni a felháborodást, amit a poloskázó beszéd kiváltott. De mi kivárjuk és mindenképpen folytatjuk.