A Pride betiltása újabb nemzetközi botránykő

Az Alaptörvény VIII. cikkében az áll, hogy „Mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez” – a kedden elfogadott törvényjavaslat alapján ezt korlátozta a Fidesz. Véletlenül, vagy szándékosan nem vette figyelembe a köztársasági elnök, amikor sietve ellenjegyezte az elé tett törvényt, hogy a gyülekezési jog korlátozása szembemegy az Alaptörvény hatályos szövegével és a vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlattal, amelynek kialakításában korábban ő maga is részt vett. A módosítás kimondottan a Budapest Pride ellehetetlenítését célozza. 

Tompa Andrea író szerint „díjazzák az elnyomást, az uszítást, a gyűlölködést. Tegnap előtt poloskáztak, ma betiltják a szabad beszédet, a jogot a nyilvánosságban való megjelenéshez. Ha valaki nem látja ezek között az összefüggést, az nem vette a fáradságot, hogy gondolkodjon”. Ön is úgy látja, a Pride betiltásával a szabadságunkat korlátozzák?  

A hivatalos indoklásban ezt megkerülik. A Fidesz arra hivatkozik, hogy a gyermek joga a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz. Korábban a kormány képviselői is azt mondták, hogy a békés gyülekezési jog bármilyen korlátozása olyan vörös vonalnak számít, amit egy demokratikus államban nem ildomos átlépni. Annyiszor gondolták már azt a civil szervezetek, az ellenzéki oldal pártjai, a szavazók az elmúlt 15 év kormányzása alatt, hogy valóban léteznek a rendszer számára tilos területek. De kiderült, a hatalom szeme ezeket a vörös vonalakat nem látja. Feltételezem, hogy a 2026-os választásokig nem ez lesz az utolsó ilyen lépése az Orbán kormánynak.

A gyülekezési törvényről eddig joggal hihettük, hogy a demokratikus jogrendszer szent tehene…

Miért is lenne az? A mostani döntés valójában korlátozza, de azzal a „feloldással”, hogy tulajdonképpen csak egy szexuális kisebbség jogainak a korlátozásáról van szó, amelyet becsomagoltak a gyermekek védelmének hamis érveibe. Ettől – úgy gondolják –, más lett a probléma megközelítése, mert azzal lehet érvelni, hogy a törvény csak bizonyos gyülekezési jogot korlátoz. Ahogyan a Nemzeti Múzeumban meg lehetett tiltani a 18 éven aluliaknak, hogy megnézzenek bizonyos képeket, ezt megtehették volna a felvonulás helyszínével is. De ez nem illene bele a kormánypárti logikába. Tudjuk, hogy szét kell választani bizonyos intézkedések kommunikációját a mögöttes politikai logikától. A stratégiai döntések nyilván különbözőek, az érvelés pedig olyan, amilyen. 

A kormány „politikai logikájáról” beszélünk a Pride kapcsán. Hogyan kapcsolódik a kettő egymáshoz?

A klasszikus politikatudományi megközelítés szerint a kormányon lévő pártok mindig a hatalom megtartására törekednek, ezért a döntéseik mögött mindig ott vannak a megfontolások, hogy bizonyos helyzetekben hogyan lehet a szavazótábort egyben tartani. Török Gábor fogalmazta meg, hogy most valószínűleg provokálják a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjét, aki egyébként azt nyilatkozta, a gyülekezési jog korlátozása ismét csak elterelés a valódi társadalmi problémákról. Illetve vélhetően próbálnak egy kicsit kedvezni a radikálisabb szavazóknak, és ez valószínűleg nyomósabb szempont, mint az, hogy az ellenzéki táborban a döntésnek milyen visszhangja lesz. 

Van erre valamiféle visszajelzés?

A napokban két releváns felmérés jelent meg. Az egyiket a Publicus készítette, igaz, ők azt kérdezték meg, be kellene-e tiltani a Pride felvonulását, vagy sem? Ebből az derült ki, hogy csak a Fidesz és a Mi Hazánk szavazói gondolják azt, hogy igen. De ezek a számok is „neccesek”, ugyanis a Fidesz szavazóinak 54, a Mi Hazánk szavazóinak 59 százaléka nyilatkozott a tiltás mellett. Ez biztosan alulmúlja a döntéshozók számításait. Nagyobb támogatottságra számítottak a két párton belül is, de a bizonytalan szavazók körében is csak 20 százalékos a javaslat támogatottsága. A Medián felmérése valamivel részletesebb. Náluk négyféle választ lehetett adni. Az egyik, hogy be kellene tiltani, ezt a megkérdezettek 27 százaléka mondta. 21 százalék támogatja a Pride megtartását, 28 százalék nem ellenzi, de túl provokatívnak tartja, de a gyülekezési jogot az ő ízlésük ellenére sem szabadna korlátozni. 22 százalék szintén azt mondja, hogy nem szereti, de az érintetteknek joguk van felvonulni. Ebben az eredményben én nem látom a szélsőjobboldali vélemények dominanciáját, de abba nem látunk bele, hogy a kormány és a szélsőjobb háttéregyeztetései miről szólnak. Az 50 százalék körüli eredmény nem tűnik annyira kifizetődőnek, mint amekkora árat kell majd esetleg fizetni érte.

Mire gondol?

Ezt akár nevezhetjük politikai provokációnak is, és a hozadékához képest a jogi következményei súlyosak lehetnek. Az ügy biztosan eljut az Alkotmánybíróságra, ha ott megbukik, az unió emberjogi szervezetei indítanak kötelezettségszegési eljárást, de azt sem lehet kizárni, hogy Strasbourg lesz a végállomás. Persze ez sem szokta zavarni a kormányt. Mire valamelyik szinten valamilyen határozat születik, addig sok víz lefolyik a Dunán, addigra túl leszünk itthon a következő választáson, és ki tudja, akkor mi lesz a mostani döntés megítélése.