A pszichológus szerint veszélyes a homofób törvény

Júniusban fogadták el a pedofilellenes törvényjavaslatot, amelyet a közbeszédben csak „homofób törvényként” emlegetnek, ugyanis teljesen összemossa a szexuális orientáció és nemi identitás kérdéskörét a pedofíliával. A törvény lényegében ellehetetleníti a nemváltoztatás és a homoszexualitás megjelenítését a kis- és fiatalkorúak számára, korlátozza a tévéműsorokat és a reklámokat, és rögzíti, hogy az iskolai felvilágosító foglalkozások nem „irányulhatnak” a nem megváltoztatására, valamint a homoszexualitás „népszerűsítésére”.

Vecsernyés Anna pszichológus, a Háttér Társaság szakértője az Átlátszónak azt mondta: „Én úgy tenném fel a kérdést, hogy miként hat egy emberre, ha nem tanul tudományosan alátámasztott, reális és az önmegértést segítő információkat a szexualitásról, párkapcsolatokról, a nemi élményről és identitásról. A szexualitás egy nagyon bonyolult, nagyon soktényezős terület – számos kutató rámutat arra, hogy maga a ciszhetero szexualitás is nagyon bonyolult. A törvény tehát nem csak az LMBTQ+ diákok szexuális fejlődésére és önképre hat, hanem mindenkiére.”

(A cisznemű, ciszheteró kifejezést azokra az emberekre használják megjelölésként, akik a születéskor megállapított nemük szerint érzik jól magukat.)

A szakértő azt is kiemeli, hogy a szexualitás sokkal bonyolultabb és sokszínűbb, mint azt az úgynevezett heteronormatív narratívákból eltanuljuk. Az a hagyományos felvilágosítás és nevelés, amelyben a diákok részesülnek, a heteroszexualitásnak is csak egy nagyon szűk részéről adnak tudást. „Ezek alapján nem csoda, hogy elérhető információk alapján valójában nagyon sokan nem érzik magukat normálisnak, furcsának gondolják a tapasztalataikat, maguk a ciszheterók is sokat szoronganak azon, hogy normálisak-e” – fejti ki a pszichológus.

„Az ember igazából mindenképpen tanul a szexualitásról, akár akar, akár nem. A melegségről is mindannyian tanultunk valamit, életünk során leszűrtünk dolgokat. A szexuális nevelésre is igaz az, hogy azzal is tanítunk, amit nem mondunk el.”

„Ha kimarad a melegség, a nem konform vagy transz nemi élmény témája, az is információ. Főleg, ha ez olyan helyeken marad ki, ahol hivatalosan tájékoztatást kaphatnak a fiatalok a szexualitásról. Ez a kimaradás azt közvetíti, hogy a nem ciszhetero tapasztalat annyira ritka, hogy foglalkozni sem érdemes vele. Aki érintett, az azt fogja érezni, hogy egyedül van a dolgaival a világban, a nem érintettekben (ciszheterókban) pedig fenntartja azt a nézetet, hogy ez egy nagyon ritka dolog, ezért bármilyen heteroszexualitástól eltérő érzés és vágy nagyon ijesztő lesz számukra is” – folytatja a szakértő.

Ha nem tanulhat az ember a melegségről, akkor azt a rázúduló téves információk alapján fogja értelmezni. Ha a szexualitás valódi diverzitásáról nincs szó, akkor a médiából egyébként áramló téves infók, narratívák erősödnek meg az emberek fejében. A felvilágosítás módja is kulcsfontosságú.

„Ha például a nemi identitás tabu, azzal mindenkin megnövekszik az a nyomás” – mondja a pszichológus. Az LMBT-fiatalok nagyon gyakran élik meg ezt, hogy ha kiderül az igazság, akkor elfordulnak majd tőlük az emberek – vagy akár ezt az elfordulást meg is tapasztalják. Ez különböző testi tünetekben, akár autoimmun betegségekben, a képességeikhez és lehetőségeikhez mérten rosszabb iskolai teljesítményben, a szoros baráti kapcsolatok hiányában és az ezzel együtt járó szociális készségfejlődés akadályoztatottságában is megjelenik, illetve depresszió és egyéb mentális problémák formájában is.

Vecsernyés Anna magyarázata szerint rengeteg LMBTQ+ (vagy akár csak a hetero ideálba nem pontosan beleillő) fiatal ilyenkor annyira lehetetlen érzelmi helyzetbe kerül, hogy akár öngyilkosságba menekül.