A rendszer rohadt és korrupt, Polt Péter pedig egyetlen embert, Orbánt szolgál

Tóth Bertalan egy Facebook-posztjában adta hírül a héten, hogy a Vodafone-vásárlás körülményeinek tisztázására indított adatigénylési perében kiderült: az adásvételi szerződés nincs meg magyar nyelven. Ez ütközik a nemzeti vagyonról szóló törvénnyel, ami azt is kimondja: minden ilyen megállapodás semmis – írta és beszámolt arról, hogy megkérdezte a legfőbb ügyészt: mikor indítja meg a semmisségi pert ez ügyben? A szocialista politikus most kapta meg a választ, amiből kiderült, hogy Polt Péter sem tagadja a törvényi követelményként megszabott magyar nyelvű adás-vételi szerződés hiányát, merthogy  erre a felvetésre ki sem tér a válaszában. Ugyanakkor azt jelezte, hogy nem indít semmisségi pert, mert szerinte ez a tranzakció a nemzeti vagyon gyarapítására irányult, ezért a közérdek sérelme nem merült fel. Megjegyezte egyben, hogy a vonatkozó paragrafus megsértésének megállapítása polgári eljárás lefolytatását követően, a bíróság feladata, s állítja, az ügyész nem jogosult per indítására az ügyben. 

Tóth Bertalan a válasz kézhez vétele után vitába szállt a legfőbb ügyésszel, megkérdőjelezve a nemzeti vagyon gyarapításának tényét („Mégiscsak látni kellene azokat az átvilágításról, vagyonértékelésről szóló anyagokat, amikért perelek!”). Emellett állítja: „a közérdek sérelme már önmagában azáltal megvalósulhat, hogy egy állami cég a nemzeti vagyonról szóló törvénybe ütköző módon köt szerződést”, majd végezetül rákérdez: „Nem kellene mégis eljárnia az ügyészségnek?”.

Polt Péter beismerése vajon azt jelenti, hogy az ügyészség felől a kormány, a kormánypártok azt csinálnak, amit akarnak? Szentpéteri Nagy Richardot kérdeztük.

„Igen, de ebben mi az új? Ezt azért eddig is tudtuk” – válaszolt a kérdésre kérdéssel az alkotmányjogász, politológus. A maga részéről már csak azért sincs meglepődve, mert – mint leszögezte – „ez egy legalista rendszer, vagyis papírokkal rendben van, minden le van papírozva. Pont ez a probléma vele, hogy szemben más hasonló vagy ennél durvább rendszerekkel, itt adnak arra, hogy a törvényesség látszata fennálljon”.  Ha az ellenzék ilyenekbe akar belekötni, az szerinte legfeljebb arra jó, hogy ráirányítsa az ilyen esetekre a közvélemény figyelmét, de ritka, mint a fehér holló, hogy elérjen valamit általa. S még ha el is ér, az is csak kis fazonigazítást eredményezhet a rendszeren, „a rendszer rohadtsága és korruptsága azonban azzal nem változik”.

Tóth Bertalan felvetése nagyon is jogos, de a hatalomnak van válasza rá, ha pedig mégsincs, akkor gyorsan megváltoztat bármilyen jogszabályt, vagy ha arra nincs mód, akkor politikailag tudja úgy intézni a dolgokat, hogy végül neki legyen jó – fejtegette Szentpéteri. Az Országgyűlés, a „133 bátor ember” így is, úgy is egyetért Polttal. Az ügy felvetődik – a közvélemény értesül róla –, megszületik egy válasz, ami tipikusan olyan, hogy hoztam is ajándékot, meg nem is, azt adott esetben, ha kell, elfogadja a Parlament, „oszt jó napot”, az ügy lezárul. „Ez a folyamat, és ez a rendszer működésének egészére jellemző” – szögezte le az alkotmányjogász.

Ez azonban felveti az ellenzéki magatartás értelmét. Kell-e ilyen ügyet felvetni, hiszen úgyis csak addig lehet elvinni, amíg a válasz megszületik – sorolt Szentpéteri az ügy kapcsán egy további dilemmát. Kérdéses ugyanis, megéri-e felszólítani arra a hatalmat („és sajnos Polt Péter legfőbb ügyész is a hatalmat képviseli”), hogy hazudjon. A jelen hatalom célja ugyanis egyetlen dolog, mégpedig Orbán hatalomban tartása, s ennek érdekében bármit megtesz. Ha az ellenzék kérdez, azzal ugyan rákényszeríti a hatalmat, hogy kitaláljon valami választ, de ez csak arra jó, hogy elfedje a politika azon törekvését – ami amúgy a hatalmat kizárólag vezeti –, nevezetesen, hogy minél hosszabb ideig és minél szorosabban a markában tartsa a hatalmat.

Minden olyan normális felvetésre – mint Tóth Bertalan mostani írásbeli kérdésére – a hatalomnak rendre egy többé-kevésbé kitalált, félig hazug, de azért valamelyest hihető hazugság a válasza. Jellemző módon pedig minden, a jelen hatalom által bedobott hazugságnak/félhazugságnak/féligazságnak/csúsztatásnak van valami alapja – magyarázta Szentpéteri, rámutatva: „pontosan ez a legalista csűrés-csavarás lényege: van rá szabály, van papír, de valójában nem igaz”. Erre az ellenzék persze mondhatja: hogy nem igaz, s adott esetben ki is mutathatja róla azt, hogy hazugság/félhazugság/féligazság/ csúsztatás, de ezzel azután véget is ér az ügy. Mindig a hatalom nyer – állapította meg az alkotmányjogász, politológus.

Szentpéteri a hasonló ügyekben nemigen kimondott kérdésre is kitért, arra, hogy milyen életművet hagy majd maga után Polt Péter. Különösképpen elgondolkodtatónak tartja ugyanis, hogy valakinek a hatalom kiszolgálása a fő tevékenysége. „Az elképesztő, hogy valaki ennyire csűr-csavarosan és mégis egyszerűen kiszolgál egy ügyet, egy embert, azaz Orbán Viktort, mit sem törődve sem a szakmai reputációjával, sem a közvélemény ítéletével” – vetette fel.