A sikercsapat kisöprése
Álljon itt néhány megjegyzés a Momentum tisztújítása kapcsán:
I. Íme az oka annak, hogy becsületes ember nem áll politikusnak Magyarországon. Bár a Momentum előző elnöksége feladta azt a centrumpolitikát, melyre a mozgalom valaha létesült, ugyanakkor bejuttatta a pártot az Európai Parlamentbe, és jó pár – számomra nehezen emészthető – alkuval zsíros állások tucatjait szerezte meg, hogy a farkasfalka tagjai végre jóllakhassanak. Azok meg elfoglalták a busásan fizető pozíciókat, majd szó nélkül kirúgták azt az elnökséget, melynek mindezt köszönhetik.
II. Politikai értelemben Donáth Anna nagyon távol áll tőlem, csontvelőmig irtózom a politikusdinasztiáktól, de tagadhatatlan, hogy a csajnak – az egész Momentumban jóformán egyedüliként – van karizmája. Az ő kitúrása az elnökségből nagyjából ugyanaz a művelet, ahogy az LMP farkasfalkája a párt történetének legjobb választási eredményét elérő Szél Bernadettel elbánt.
III. Fekete-Győr András kilencven százalékos újraválasztása egy olyan párt élére, melynek vezetői ugyanolyan gyorsan változnak, mint az elvei, tagadhatatlan politikai képességekről tanúskodik. Aligha ő a legélesebb kés a fiókban, de a kamarillapolitikában láthatóan otthon érzi magát.
IV. Az a tény, hogy az egykori fideszes, későbbi jobbikos Körömi Attila tizenvalahány év után a Momentum elnökségi tagjaként tér vissza a nagypolitikába, a szememben egy tőrőlmetszett megélhetési politikus karakterét körvonalazza – sajátos mindenesetre, hogy hősünk ugyanott véli megtalálni a számítását, mint a DK volt politikusa, Szarvas Koppány Bendegúz. Mindenképp kellemetlen, hogy Körömi feltűnésével a Momentum elnökségében található az egyetlen aktív magyar politikus, aki nemet mondott az ország uniós csatlakozására – meg kell hagyni ugyanakkor, hogy ha valaki tíz politikamentes év alatt nemzeti radikálisból liberálissá válik, az még mindig vállalhatóbb, mint a Fidesz egyenlő MSZP programjával indulni egy választáson, három hónapra rá meg a szocialistákkal pozíciókat mutyizni a nyilvánosság háta mögött.
V. Identitáspusztító döntés, hogy a párt elnökségének tagja lett Borbélyné Bárdi Zsuzsa, Erzsébetváros alpolgármestere, aki gyurcsányista főnöke oldalán rendpárti hadjáratot folytat a budapesti bulinegyed ellen.
VI. Amennyire bizarr, annyira beszédes, hogy Orosz Anna, aki a 2018-as választási kudarc után kiszállt a politikából, az egy évre rá aratott EP-sikeren felbuzdulva visszatért, hogy előbb Újbuda alpolgármestere, majd a friss elnökség tagja legyen.
VII. Cseppet sem bizalomgerjesztő, hogy a párt vezetése egyetlen szóval sem kommunikálja, hogy miért volt szükség ekkora változásra, miért vonták meg a küldöttek az előző elnökség hatvan százalékától a bizalmat. Még csak azt sem tudni, hogy mindez elvi vagy emberi törésvonal mentén alakult-e így – s ahol nem lehet tudni semmit, ott bárki bármire gondolhat. Ha pedig nem húzódik titok a háttérben, a politikai kultúra hiánya marad az egyetlen érthető magyarázat.
