A szabadság rendje vagy a rend szabadsága?

Abban, hogy szinte mindenre kíváncsi gyermekként majdnem egy életre elvesztettem vonzódásomat a matematika iránt, elévülhetetlen érdemei voltak általános iskolai matektanáromnak. Orbán Viktor legújabb ideológiai alapvetése meg így hangzik: „Én harcolok a liberálisokkal szemben a szabadságért. Miközben én a szabadság oldalán állok, ők a véleményhegemóniáén”… Mi köze egymáshoz e két dolognak? Bizony van, nem is kevés…

A korai hatvanas éveket írtuk akkoriban. Gyovás papa régi vágású „poroszos” tanerő volt. Hosszan, prédikálva adta elő a számtan és mértan ismereteit, amit sokan irtóra untunk. Óráit testi fenyítéssel is fűszerezte. Pálcás tanár volt. A pálcájával vagy a figyelmetlen zajongók, pusmogók, mással foglalatoskodók padjait csapkodta vagy a körmösöket osztogatta a helytelenkedőknek. Amikor Bodolai a törtek rejtelmeinek sűrűn bólogatva megértése helyett avval szórakozott, hogy a töltőcerkáját fúvócsővé alakítva apró papírgalacsinokkal lövöldözze a három sorral előrébb ülő Mitana fejét, Gyovás rajtakapta. Kiparancsolta őt a katedrához. Megragadta a két fülét, s azt kérdezte, „Na, milyen magas a gyárkémény?” Persze, Bodolai nem sejtette, miről lehet szó. Majd elkezdte a füleinél fogva húzni őt fölfelé, amíg spiccre nem állt, és egy fürge mozdulattal bevitt neki egy gyomrost. – Ülj a helyedre! Itt rendnek kell lenni. És az is lesz!

Gyovás papa amúgy a szabadság pártján állt. Már ahogyan ő felfogta. – Elvégre az iskola az oktatás-okulás színhelye, ahová nem unatkozgatni, játszadozni, szórakozgatni, rendetlenkedni járnak a növendékek, hanem, hogy a tanóra keretében, mindvégig kellő érdeklődést tanúsítva, fegyelmezetten elsajátítsák tőle a tudást – fejtegette. – Erre szolgál a tanuláshoz való joguk és erre való a tanszabadság. De másra nem!…

Később, Ilonka néni, a gimnáziumi biológiatanárunk – aki ugyancsak nem volt fiatalnak mondható, hisz’ évtizedekkel a háború előtt, apácaként került erre a pályára – viszont „borzalmas” liberális véleményhegemóniát érvényesített. Soha, senkit nem fegyelmezett. Még a Hornt se, aki gyakran a körötte ülőkkel csevegett óra közben. Nekik felajánlotta: ha beszélgetni akarnak, kimehetnek a folyosóra. Hitt a szabad akaratban. Azt vallotta: akit érdekel a biológia, azt nem kell fegyelmezni, akit meg nem érdekel, azt úgyis hiábavaló lenne rendre utasítani, attól nem fog többet tudni az élővilágról. Amúgy szigorú volt. A harasztok nemzedékváltásából – amit az Istennek se bírtam megtanulni (mert nem akaródzott) – egymást követő óráin ötször is lefeleltetett. És négyszer egyest adott! – Fiam, a gimnázium arra való, hogy ott a saját jól felfogott érdekében elsajátítsa minden diák a továbbtanuláshoz szükséges ismereteket. Te is. A biológia meg érdekes, csak meg kell értened, hogyan működnek az élőlények, például a harasztok… Na, ez hatott: ötödszörre hibátlanul felmondtam a leckét, és adott rá egy jelest. Az ellenőrzőmben díszelgő négy egyes láttán, persze a bizonyítványosztásig azt hittem, meg fog buktatni vagy tán egy halovány kettes…. Ám végül nem így történt. Négyest adott év végén, azután meg már csak ötösöket…

A matekot még a gimnáziumban se szerettem meg. Harmadikban félévkor meg is húztak belőle. Az érettségim – miután Ilonka néni rávezetett, hogy nincs ám érthetetlen tananyag, csak neki kell veselkedni – már jeles volt, csupán matematikából négyes.

Bodolai egy fuvarozó cégnél a kocsikísérőségig vitte. Mitana a büntetés-végrehajtásnál építette a karrierjét. Horn – aki matekból és bioszból is ötös volt – egy országos hírű középiskola alapító igazgatója lett. Én meg tanár. Biológia szakos. Azután újságíró. Azután még politológus is. Ehhez megírtam három főiskolai-egyetemi diplomamunkát, s mind a hármat matematikai statisztikai módszerek alkalmazásával…

Szóval kit is kell legyőzni egy szabadságharcban? Tán az Ilonka néniket a liberális véleményhegemóniájukkal és a motiváló igényességükkel? Vagy a kifejezetten illiberális Gyovás papákat, unalmat gerjesztő, elidegenítő és a kötelességen kívül minden mást rendpártian büntető – s főként: mindennek a „szabadságát” érvényesítő – világukkal?

Ki is áll a szabadság rendjének oldalán?