A szakadék szélén
A pedagógusok számára kötelezővé tett védőoltás végletekig megosztotta a tanárokat. Az oltottak és az oltatlanok egyre több helyen fordulnak egymás ellen. Hasonló hangulat kezd kialakulni az élet szinte minden területén. Még mondja valaki, hogy a kormány nem tud politikai tőkét kovácsolni a járványból.
Pedig nagyon is tud. Ahogy egyre erősödik az ellenzék Magyarországon, úgy keres újabb és újabb eszközöket a hatalom megtartásához az Orbán kormány. Már a rómaiak is tudták, hogy legjobban egy megosztott népen lehet uralkodni. Az elmúlt bő tizenegy évben számos olyan „ügyet” kreált a kormány, amely valamilyen módon megosztotta az embereket. De még a migránsválság sem volt annyira eredményes, mint a Covid19 elleni védőoltások, illetve a járvány megfékezésére tett, vagy éppen nem tett intézkedések körüli egyre elmérgesedő vita. Miközben az orvosok, virológusok már nyár vége óta sürgetik az újabb lezárásokat, szigorításokat, a kormány tömegrendezvényeket engedélyezett és azt hangoztatta, hogy Magyarország sikeresen harcol a vírus ellen.
Ezt persze csak az emberek egy része hitte el és a társadalom lassan kettészakadt. Oltáspártiak és -ellenzők, szigorítást sürgetők és azt feleslegesnek tartók vitatkoznak egymással egyre hevesebben. De a kormány magatartása is enyhén szólva kétértelmű. Miközben a miniszterelnök mindenkit az oltásra buzdít, csak hosszas halogatás után tette kötelezővé újból a maszk használatát. Más szigorító intézkedésektől viszont elzárkózik, bár azt hangoztatja, hogy mintaként tekint Ausztriára. Ellenben rendre elutasítja, hogy az osztrákokhoz hasonlóan. szigorú korlátozásokat vezessenek be, hiába sürgetik azt a szakemberek.
Úgy tűnik a kormány egyedül csak a védőoltásban hisz. Pedig a tapasztalatok világszerte azt mutatják, hogy az oltás önmagában nem elég. Csak tömeges teszteléssel, a fertőzöttek gyorsabb elkülönítésével, a maszk használatával és a csoportos rendezvények szigorú korlátozásával együtt lehet igazán eredményes. Ezek nélkül a járvány még az oltottak között is terjedhet.
Terjed is, és ez újabb „bizonyítékot” ad az oltásellenesek kezébe. Minek a vakcina, ha úgyis beteg leszek? Ki tudja miféle mérget fecskendeznek belém? Inkább bízzunk a saját immunrendszerünkben! Sokan nem értik, hogy a védekezés nem állhat csak egy lábon, az oltás önmagában még kevés. Aztán októberben berobbant a Covid újabb hulláma, napról-napra nőtt a betegek, a kórházban ápoltak és sajnos a halottak száma is. A legborzasztóbb azonban az, hogy a vírus újabb variánsai elsősorban a gyerekeket támadják meg. Így lett hirtelen fontos a védekezés az iskolákban és az óvodákban is. A kormány pedig most is csak a védekezés egyetlen elemére koncentrált, az oltásra.
Ezen a ponton ütött vissza az eddig rossz járványkezelés, a sokszor nagyon ellentmondásos kormányzati magatartás. A gyerekek egy jó részét a szkeptikus szülők nem oltatták be. Velük szemben azonban nincs semmiféle korlátozás. Ellenben az oltást megtagadó tanárok december 15-e után már nem taníthatnak. Eltekintve azoktól a tanároktól, akik valamiféle megmagyarázhatatlan babonaságból elutasítják a védőoltást, sokuknak elfogadható okuk van erre. Vagy nemrég estek át a Covidon és így védettek, vagy olyan betegségük van, ami mellett nem ajánlott a védőoltás. A kormány azonban ezt nem hajlandó figyelembe venni és egységesen, minden pedagógusnak kötelezővé tette a vakcina felvételét. Aki erre nem hajlandó, az mehet fizetés nélküli szabadságra, ami lényegében egyenlő azzal, hogy el kell hagynia a pedagógusi pályát. Ez pedig az amúgy is súlyos létszámhiánnyal küszködő oktatásban katasztrofális helyzetet okozhat. A távozók helyett nincsenek mások. Az ő munkájukat a maradókkal végeztetik el, méghozzá többnyire ingyen.
De hol itt a hatalom ördögi machinációja? Egyrészt ott, hogy a végletekig megosztja a viszonylag egységes és a társadalomra nagy befolyást gyakorló pedagógusokat. Másrészt lehetetlen helyzetbe hozza és lényegében diszkreditálja az érdekvédelmi szervezeteiket is. Hiszen a pedagógus szakszervezeteknek egyformán kellene képviselniük az oltottak és az oltatlanok érdekeit. De most akkor melyik ujjukba harapjanak?
A magyar oktatás egykor európai színvonalú volt. Büszkék is vagyunk arra, hogy bár nemzetünk kicsi, de a Nobel-díjasok számát tekintve, előkelő helyet foglalunk el. Ez persze nem lenne lehetséges színvonalas oktatás nélkül. Most azonban úgy tűnik, a magyar oktatás a szakadék szélére került. Úgy is mondhatnánk, felzárkózott az egészségügy mellé. Tévedés lenne azonban azt állítani, hogy mindkettőt a járvány tette tönkre. A Covid legfeljebb csak az ürügyet szolgáltatta.
