„A szeretet az egyetlen valóság”

– Nem jelenik meg több EDDA lemez. Miért döntöttetek így?

– Most olyan idők jönnek, amelyekben albumokat nem érdemes megjelentetni. A piacot kinyírták a másolásokkal, így anyagilag kivitelezhetetlen, hogy egy album kiadásába marketing költségekkel együtt sok millió forintot invesztáljunk. De nem érdemes azon szomorkodni, hogy miért tűnt el például a bakelit formátum, amikor az épp a reneszánszát éli. Most az egydalos klip formátumban megjelenő dalok következnek. Semmi baj nincs ezzel. Vagy mégis!?

– Könnyen követed a világ változásait?

– A mesteremtől megtanultam: az élet egy része rajtad múlik, a másik része megtörténik veled. Figyelj arra, ami rajtad múlik, ami meg megtörténik, abba állj bele.

– Használsz még lemezeket, vagy Te is zeneletöltő oldalakról válogatod össze a kedvenc dalaidat?

– A mostani autómban gyárilag nincs CD lejátszó. Még szerencse, hogy a születésnapomra a feleségem meglepett egy kis kütyüvel, amin az összes EDDA dal rajta van. Így most többször hallgatok EDDA-t. Nem is tudtam, hogy ilyen sok jó dalt írtunk… 

– Van kedvenced?

– Ha van kétszázötvenkettő „dalgyermeked”, nem tudod megmondani, melyiket szereted a legjobban. Persze a legfrissebb dalok közül mindig van olyan, amit nagyon szeret az ember, ami a lelkemhez épp a legközelebb áll.

– Ha már a mesteredet említetted, mikor jöttél rá, hogy fogékony vagy a spirituálisra?

– Már gyermekkoromban édesanyám azt az iránymutatást adta, hogy érdekeljen, honnan jöttem, miért vagyok itt, és merre tartok. A tudat teremtő erejével már ekkor találkoztam. De komolyabban a táltossággal indult el. A látható világ öt százalék körül van, a láthatatlan kilencvenöt. Elkezdett érdekelni, hogy mi lehet az a kilencvenöt.

– Sokan furcsán néznek azokra, akik nyíltan beszélnek a természetfeletti dolgokról.

– Nincs azzal semmi baj, ha valaki ezeket még kevésbé érti. Mindenki azon a rezgésszinten van, ahol lennie kell. A mesteremtől tudom, mindenkinek bőven van ideje tanulni. Egyszer megkérdeztem tőle: hány éves lehetsz? A válasz: körülbelül hatmillió, de nem tartozom a legöregebbek közé. Szóval, az élet, a létezés végtelen.

Személy szerint én nagyon örülök, hogy a szüleim annak a készségével láttak el, hogy érdekeljen a világ, a létezésem, a környezetem. Én ma már legfőképpen csak annak akarok megfelelni, aki reggel a borotválkozásnál szembenéz velem. Saját magamnak.

Azt hadd jegyezzem meg, hogy elképesztő magányos dolog az emberi létezés. Ez egy nagyon komoly „rockandroll”, hiszen egyedül jössz erre a földre és egyedül távozol. Hetven éves koromra értettem meg igazán, hogy senki és semmi nem az enyém. Csupán minden napra kölcsön kapom.

Tisztelem a materialistákat, de én azt gondolom, nagyon nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki úgy élje le az életét, hogy egy életünk van és az egész létezésnek egyszercsak (game over) vége. Ez számomra elképzelhetetlen, hittel élni jobb és könnyebb.

– Mit gondolsz erről a három dimenziós világról, amiben most élünk? A technika robbanásszerű fejlődéséről, az internetről, a közösségi oldalakról…

– Engem inkább a kézzelfogható könyvek vonzanak jobban, mint az internetes hírek.

Ha kinézünk az ablakomon, ott a távolban dombokat láthatunk. Az én valóságom addig terjed. Ebben a hazugra formált világban nem tudhatjuk, mi az igaz. Hiába kapcsolom be a „képmutató képernyőt” – amiről egyszer egy dalt is írtam –, a maga érdekének megfelelően informál, vagy dezinformál minket. Aranykor, ezüstkor, bronzkor és vaskor – ezek földtörténeti korszakok. Most a nihil korszakát (a vaskor legalját), a semmi korszakát éljük.

Az online világ is lehet egyrészről áldás, másrészről átok. Leginkább attól függ, hogy ki, mire használja. Megkönnyítheti az életet, de ártani is képes. Itt lép be az egyén felelőssége, a szabad akarat. Mindenki elsősorban saját magáért felel.

Nehéz dolog szülőnek lenni, hiszen a gépektől, az információktól, a világtól nem zárhatod el a gyerekeidet. A veszélyekre tudod felhívni a figyelmüket és alternatívákat, lehetőséget, utat tudsz mutatni és kínálni.  

A fiaimnak mindig azt mondtam: abban, amit csinálsz, legyél nagyon jó és főleg boldog. Lehetsz utcaseprő is, de próbáld meg az első tízbe beverekedni magad.

– Éppen a napokban olvastam egy vitáról, ami Hajdú Péter és Rákóczi Ferenc között zajlott. Ha jól emlékszem, a véleménykülönbség abban volt, hogy Hajdú szerint egy szülőnek egy nyelvvizsgáig és egy diplomáig – képletesen szólva – el kell rugdosnia a gyermekét, amíg Rákóczi azon az állásponton volt, hogy az se baj, ha csupán szakmunkás végzettsége lesz, csak legyen boldog.

– Véleményem szerint ebben most Hajdú Péter téved. Lehet, hogy eljön az a világ, amikor valaki a felsőfokú végzettséggel is nehezen fog álláshoz jutni.

Úgy vélem, ma a kézzelfogható dolgokra nagyobb igény van. Amiből kevesebb van, az iránt növekszik meg a kereslet, ezáltal lehet, hogy egy szakmunkás sokkal jobban kell a hétköznapokban, mint a túlzottan elszaporodott „felsőfokú” képzettségek.

A boldogság döntés kérdése. Sokszor azon múlik – te döntöd el –, hogy boldog akarsz-e lenni, vagy sem. Édesanyám nekem mindig azt tanította: fontosak a nagy dolgok kisfiam, de minden nap, minden boldogságmorzsáért hajolj le, mert senki sem garantálja, hogy holnap reggel is felébredhetsz.

– Te is ezt adod tovább a fiaidnak?

– Az ember a gyerekeire csak egyetlen eszközzel tud hatni, ez pedig a szeretet ereje. A szeretet az egyetlen valóság. Csak annyira vagyok az életükben jelen, amennyire ők igénylik.

Vannak dolgok, amiket nekik kell megtapasztalni. Sokszor hiába mondom el, hogy vigyázzatok, az a nagy barna ott egy tehénlepény, csak akkor hiszik el, ha már beleléptek.

– Úgy döntöttetek, hogy a szilveszter estét a közönséggel töltitek a Barba Negra Red Stage-ben.

– Hálás vagyok a Jóistennek, hogy szilveszterkor színpadon állhatunk. Azon az estén boldogságot adunk és boldogságot kapunk. Kilenc óra után a Pataky Művek kezd, majd 22:45-től az EDDA lép színpadra. A buli első felében játszunk körülbelül egy és negyedórát, majd egy kis szünet, és jön az újabb felvonás.

Szóval, egymásután lenyomunk két koncertet. És ez így van jól, hiszen ez az életünk, a zene, az EDDA tábor.

Azért is boldog új évet mindenkinek!