A szolidaritási adó körüli vita árt a demokráciának
„Vérre menő” vita és kusza jogi eljárás zajlik a szolidaritási hozzájárulás kapcsán a főváros és a kormány között. A helyzetet belülről ismerő informátorunk úgy gondolja, ha annak látványos jelei ugyan még nem ismertek a közvélemény előtt, de a háttérben felfedezhető a szándék, hogy a hatalom valamilyen formában hajlandó talán újra gondolni a szolidaritás adók kivetésének rendszerét. Ha konkrét reformtervek vagy az adó rendszerének átfogó átalakításának koncepciója még nem is jelent meg a jogszabályokban vagy hivatalos bejelentésekben, de talán erre lehet következtetni abból, hogy a kormányfő Domokos Lászlót, a Számvevőszék korábbi elnökét bízta meg, hogy alaposan vizsgálja át a főváros pénzügyi helyzetét. Orbán Viktor a TV2-nek adott interjúban a minap még arról beszélt, hogy „felveti a pénz Budapestet”, amely szerinte Európa „egyik leggazdagabb városa”. Ebben a helyzetben csakis arról lehet szó – amikor a főpolgármester az üres kasszáról panaszkodik –, hogy kifolynak a milliárdok a kezeik közül. Pazarolnak, és mint általában a „baloldalra” jellemző, a korrupt üzletek csapolják meg a város kasszáját. A kérdés az, hogy valóban hajlandó volna-e a kormány megreformálni a szolidaritási hozzájárulás rendszerét, hogy ezzel kifogja a szelet a városi ellenzék vitorlájából? Kinek használ ez a helyzet és kinek nem? Visszaüthetnek-e az ilyen lezáratlan jogviták egy feszült választási helyzetben?
Lázár Domokos szociológus-jogász értelmezése szerint a válasz többrétegű, ez a konfliktus a magyar autonómia-szabályozás szélesebb kontextusába illesztve értelmezhető csak. Mint mondta, mindenféle autonómia visszaszorítása a rendszer logikájából következik, s úgy látja, a háborúskodásnak tágabb szociológiai és politológiai összefüggései is vannak. Az Orbán-rendszer általános törekvése visszaszorítani mindenféle önállóságot, legyen az önkormányzati, egyetemi vagy akár bármelyik szakmát érintő. Az autokratikus rendszerek jellemzője, hogy nem tűrik az autonómiák fennmaradását, mert ezek komoly féket jelentenek a központi hatalom akaratának érvényesítése előtt.
Az önkormányzatiság hagyományosan a demokratikus autonómia lényegi terepe, ezért alakulhatott ki a jelenlegi kritikus helyzet. A szolidaritási hozzájárulás „intézményét” már bevezetésekor az önkormányzati autonómia szűkítéseként értékelték az érintettek, de nagyobb ellenállást csak az hozott, amikor túlzottan megnőtt a költségvetés „étvágya”. Nemcsak Budapest vezetői, hanem például a kormánypárti Székesfehérvár első embere is szóvá tette az elvonás túlzott mértékét. Karácsony Gergely már megválasztása óta rendszeresen jogellenesnek nevezi az elvonást, amit a közelmúltban a Kúria is elismert, hivatkozva az Alkotmánybíróság érvelésére. Az ítélet kimondta, hogy mindenképpen jogellenes volt az inkasszálásnak az a mértéke, amely az elmúlt években történt. Ez az ítélet precedens értékű, ezért stratégiai eszköz lehet további jogi eljárásokban és akár a 2026-os választási kampány politikai kommunikációjában is. „A Kúria döntése nem jelenti automatikusan a helyzet orvoslását, hogy a jogellenesen elvont összegeket visszakapja a főváros. A jogi eljárások lassúsága, elhúzódása komoly gyakorlati problémát okoz, hiszen közben folyamatosan fennállnak a likviditási gondok. A társadalom, a lakosság és a nyilvánosság reakciója, az esetleges tiltakozás mértéke ettől is függhet” – fogalmazott Lázár Domokos.
A főváros valóban jelentős adófizető, de a helyzet nem az adókról szól, hanem egy olyan sarcról, amelyet láthatatlanul osztanak szét. Hogy e téren is várható talán bizonyos változás? Az újraosztás átláthatóságát a kormány időnként ismételten megígéri, de az ilyen bejelentéseket szkeptikusan kell kezelni, hiszen 15 év tapasztalata alapján tudjuk, hogy Orbán Viktor rendszeresen másképpen cselekszik, mint ahogyan mondja. Nem a 2026-os kampány lesz az első, amikor a választások közeledtével a kormány stratégiája kommunikációs gesztusokkal operál majd, hogy a maga oldalára állítsa a bizonytalan szavazókat. A kormányban leosztott szerepek figyelhetők meg: a miniszterelnök hadvezérként mutatkozik, aki Brüsszellel és az ellenzékkel harcol, míg Gulyás Gergely és Lázár János a békéltető, „emberarcú” megszólaló miniszterek szerepét kapták. A kormány tényleges lépései azonban azt mutatják, hogy valójában nem akar segíteni a fővároson, inkább továbbra is a pénzügyi vezetés alkalmatlanságát kommunikálja.
„Magyarországon a jogi eljárások időtartama jóval hosszabb a nyugat-európai jogállamokhoz képest. A hatalom tudatosan kihasználja ezt az igazságszolgáltatási gyengeséget, olyan jogorvoslatokat, jogi eszközöket alkalmaz, amelyek elnyújtják az eljárásokat, s ezzel működésképtelenné teszi a megcélzott szervezeteket. Ezt a köznyelvben zavarosban való halászatnak mondják. A főváros esetében is látható: kiélezett jogvitákban a kormányzati szándék semlegesíti a jogállami garanciákat” – mondja a szakértő. Szerinte ennek az elrettentő hatását használja ki a Fidesz, a jogbiztonság hiánya miatt sokan inkább nem is vállalják a jogvitát, az állampolgárok, a civil szervezetek folyamatos bizonytalanságban élnek. Nincs garancia, hogy a kormányzattal szemben indított vitákban a jogi eljárások ésszerű időn belül lezárulnak. Lázár kimondja: ez a tudatos kivéreztetés azóta tart, amióta Karácsony Gergely a polgármester. A kormány a „ha nem ránk szavaztok, ez lesz a következménye” fenyegetéssel operál, s ezzel már a második ciklusukban kell szembenézniük Budapest vezetőinek.
Kinek használ és kinek árt ez a politikai módszer? „Haszonélvezője természetesen a kormányzat, mert ezzel politikai és kommunikációs előnyhöz jut. Stratégiaként alkalmazza a jogi időhúzást, fenyegető kommunikációval és eseti gesztusokkal próbálja minimalizálni azokat a járulékos károkat, amelyeket az ellenzéki szavazóknál kivált. A jogbiztonság hiánya és az intézményi függetlenség felszámolása révén erősödik az elnyomó állami hatalom fenyegető karaktere, ami immár 16 éve nem idegen a NER-től. Nyilvánvalóan Budapest és az ellenzéki önkormányzatok a legnagyobb vesztesek, és persze az érintett településeken lakó választók, civil szervezetek, lokális közösségek. Vesztes maga a demokrácia, a törvényekbe névleg még benne foglalt önkormányzati autonómia, a jogállam maradékai. Sérül a pénzügyi stabilitás és romlik a közszolgálati ellátások színvonala. Romlik a társadalom közérzete, a gazdaság, az infrastruktúra fejlődése fékeződik, a jogbiztonságba vetett bizalom erodálódik” – summázza a jogász-szociológus szakértő annak a konfliktusnak az „árát”, amely a szolidaritási adó mértéke körül kibontakozott.
