A teljesítményértékelés csak a pedagógusok önkizsákmányolását növeli
Miután a Belügyminisztérium kiküldte a pedagógusértékelési rendszer koncepcióját az iskoláknak, hamarosan kérdőíves felmérést indít a pedagógusok körében, hogy elmondhassák véleményüket arról az új, várhatóan az idén szeptembertől bevezetendő értékelési rendszerről, amellyel a tanárok teljesítményét vizsgálnák. A PSZ is saját felmérést indított, hogy megismerhesse a pedagógusok véleményét. Azt, hogy maguk az érintettek mit gondolnak, még nem sok bejegyzésből tudhatjuk. Azt viszont már igen, hogy a szakszervezetek és a szakemberek szerint a kormány teljesítményértékelési koncepciója egy elavult, XIX. századi, büntető-jutalmazó módszerre épít, amivel még nagyobb önkizsákmányolásra akarják kényszeríteni a pedagógusokat.
A Belügyminisztériumtól szerdán kipostázott pedagógusértékelési rendszer koncepciójából kiderül, a tanárok teljesítményének értékelésekor tíz szempontot vesznek figyelembe, ezekért pontokat lehet kapni. Az összegyűjtött pontok alapján állapíthatják meg, hogy átlagos, átlag alatti, esetleg átlag feletti teljesítményt nyújt munkájában az érintett. Az értékelés többek közt az alábbi szempontok szerint zajlik:
• A pedagógus által tanított tanulók érdemjegyeinek alakulása az előző évhez és az intézményi átlaghoz viszonyítva.
• A továbbtanulási eredményesség alakulása az intézmény egészéhez viszonyítva.
• Túlórák, helyettesítések száma.
• Nem kötelező programokon való aktív részvétel aránya.
• Digitális pedagógiai megoldások-
• Tanítási órák, foglalkozások pontos megkezdése és befejezése.
• Szakmai eseményeken, belső megbeszéléseken, rendezvényeken való elvárt részvétel teljesítése.
• Kommunikációs stílus, viselkedés.
• Gyengén teljesítő, lemaradó tanulók számára szervezett korrepetálások.
• Lemorzsolódással veszélyeztetett gyermekek arányának csökkentése érdekében tett pedagógiai aktivitások, intézkedések.
• Kommunikáció rendszeressége a szülőkkel.
• Kulturált, a közszolgálati feladatellátásnak megfelelő viselkedés.
Az eredményességre, hatékonyságra 18 pontot lehet kapni, a munkaterhelés után 10 pont járhat, a pedagógiai szakmai minőség 6 pontot ér, csakúgy, mint az egyedi intézményi értékelési szempontok. 5-5 pont kapható a tanulók értékelése, a kommunikáció minősége, a munkafegyelem, a tehetséggondozás, a tanulókkal, szülőkkel kialakított kapcsolat, valamint a motiváció, elkötelezettség után. E szempontok alapján legfeljebb 70 pont gyűjthető össze. Az értékelésnél a tanárok esetében mind a tíz szempontot figyelembe veszik, az intézményvezetőknél nyolcat. Ezen kívül extra feladatokat, úgynevezett teljesítménycélokat határoznak meg. A tanárok esetében hármat, az intézményvezetők esetében négyet. A tanárok így az említett 70 pont mellé további 30-at szerezhetnek, vagyis összesen 100 pontot gyűjthetnek össze.
A pedagógusok teljesítményértékelésének eredménye azért fontos, mert a jól teljesítő tanárok ez alapján több pénzt kaphatnának, mint a rosszabbul teljesítők. Bár a korábban nagy ellenállást kiváltott tervet – a 25 százaléknyi legrosszabbul teljesítő pedagógusoktól elvett pénzből jutalmaznák a legjobban teljesítő 25 százalékot – elvetették, kötelezően nem vesznek el majd pénzt azoktól sem, akik a legrosszabbul szerepelnek a teljesítményértékelésen. Persze, azért mégsem vetették el az ötletet teljesen, csak átfogalmazták. Ha ugyanis az intézmény vezetője úgy ítéli meg, hogy valaki annyira rosszul teljesít, akkor van lehetősége a pénzelvételre. Az a 25 százalék, amelyik teljesítményértékeléskor a legjobb minősítést érdemli, mindenképpen kap valamilyen többletjuttatást. Jutalmat még azok is kaphatnak, akik 70 százalékos teljesítményt értek el, a jutalom nagyságát is az intézményvezető döntheti el.
A rendszert már több iskolában tesztelik, de majd csak szeptembertől vezetnék be általánosan. A pedagógus-szakszervezetek tiltakoznak ellene, szerintük az új teljesítményértékelési rendszerről nem volt semmilyen szakmai és társadalmi egyeztetés, pedig a kormány vállalta, csak a két érdekképviselettel történt egyeztetés után vezetik be. Ami azt is magában foglalja persze, hogy az érdekképviseleteket bevonják a kidolgozásába is. „De a kormány az elmúlt 12 évben bebizonyította, őket az ilyen dolgok nem nagyon érdeklik” – mondta Gosztonyi Gábor, a PSZ alelnöke. Szerinte egyébként a teljesítményértékelés koncepciója egy elavult, XIX. századi, büntető-jutalmazó módszerre épít. Nem gondolja ezt másként Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányának ügyvivője sem. Emlékeztetett rá, a modern pedagógia ezt a koncepciót már réges-rég meghaladta. A szakszervezetek szerint ehelyett támogató és fejlesztő koncepcióra lenne szükség.
Többen is szeretnék tudni, mit gondolnak a pedagógusok az új teljesítményértékelés terveiről. A Belügyminisztérium és a Pedagógusok Szakszervezete is kérdőívet indított ez ügyben. A PSZ március 16-áig, a határozatlan idejű sztrájk meghirdetésének egy éves évfordulójáig várja a válaszokat. A szakszervezet kérdőíve itt található. A PSZ összegzi majd a beérkezett válaszokat, és várhatóan március második felében sajtótájékoztatón ismertetik a felmérés eredményét.
A Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) másik alelnöke, Totyik Tamás a Népszavának azt mondta, szerinte előrelépés, hogy az értékelési rendszer koncepcióján finomított a szaktárca, de a PSZ azt még így is elfogadhatatlannak tartja. Véleményük szerint az új rendszerrel még nagyobb önkizsákmányolásra akarják kényszeríteni a pedagógusokat. Pluszpontok járhatnak ugyanis a túlórákért, a helyettesítésekért, a tanítási időn kívül vállalt feladatokért, iskolán kívüli programok szervezéséért, az igazgatók által kiadott feladtok elvégzéséért - vagyis az ingyenes túlmunkáért. Aki ezeket nem vállalja, az kevesebb pontot, így rosszabb értékelést kaphat. Az alelnök úgy véli, olyan elvárásokat is megfogalmaztak a pedagógusok számára, amelyek kívül esnek a tanárok hatáskörén, ilyen például a tanulók lemorzsolódása, vagy a hiányzások számának csökkentése. Az intézményvezetőktől pedig azt is elvárnák, hogy ők biztosítsák megfelelően a szakember-ellátottságot, ami lényegében azt jelenti, hogy helyi szinten az igazgatóknak kellene megoldani a tanárok, vagy a nevelést-oktatást segítő munkatársak, például pedagógiai asszisztensek hiányát. Totyik Tamás szerint az is abszurd, hogy a tervezet szerint a tanároknak az intézmény jó hírét kell erősíteniük személyes, írásos, online kommunikációjukban, viselkedésükben.
Félő az is, hogy a teljesítményértékelésben még nagyobb szerepet fog kapni a tanárok közösségi oldalainak, online tevékenységének ellenőrzése. A PDSZ úgy véli, a dilettáns teljesítményértékelési koncepció – amelyről hamisan állítja a minisztérium, hogy több hónapos egyeztetés és a pedagógusoknál végzett köznevelési online konzultáció előzte meg – újabb olaj a tűzre.
Radó Péter oktatáspolitikus kifejtette, a teljesítményértékelési javaslat még rosszabbá tenné az alapvetően elhibázott és pocsék közoktatási humán erőforrás gazdálkodási rendszert. Nincs tehát olyan éber állapotban megfontolható szakmai szempont – tette hozzá –, ami alapján ez a javaslat ne minősülne fércmunkának. Ráadásul még csak azzal sem menthető, hogy akik készítették, kórosan tudatlanok, ugyanis a javasolt rendszer alig leplezett szándékai szerint is borzasztó: egyértelműen a pedagógusok megfélemlítését, a politikai elvárásoknak nem megfelelő viselkedés büntethetőségét szolgálja. Így is kell kezelni. Radó szerint azonban egy fontos tanulsága van a belügyminisztériumi javaslatnak: egy differenciált teljesítményértékelésen alapuló bérrendszernek illeszkednie kell a tanügyigazgatás, a minőségértékelés, a humán erőforrás-gazdálkodás és a finanszírozás működő rendszereihez. Ebbe a közoktatási rendszerbe márpedig csak egy ilyen közpolitikai szörnyszülött tervezhető bele.
|
Egy pedagógus szerint már művészet, ha ennyire nem értenek az oktatáshoz Addig is, amíg visszaérkezik a minisztériumba a kiküldött és kitöltött kérdőívek sokasága, egy gyakorló pedagógus Facebookon megjelent véleményének egy részletét osztjuk meg a mérési tervezetről. „Aki ma, 2023-ban erre „oktatási szakemberként” rábólint, biztos, hogy nemhogy a szakma jelenlegi standardjeit nem ismeri, de az utolsó ezirányú szakkönyvet cca. 40 éve vette a kezébe, és annak sem értette a felét sem. Lehet, illetékes „elvtárs” (muszáj annak lennie, úriember ilyet ki nem ad a kezéből) valamelyik szocialista nagyüzem normásainál sajátította el a „módszert”, mert másra ez nem hasonlít. Én átugrom a szakszervezetek és oktatáskutatók szakmai érveit (azokat rendszeresen vagy inkább „menetrendszerűen” olvashatják, és azok már ízekre szedték ezt az akármit) – én más oldalról közelítem: Szóval Te! Aki ezt összeraktad! Szerintem szándékosan úgy alakítottad ki, mint a szocialista munkaverseny kereteit, hogy: – Ne legyen olyan iskola – vagy iskolavezetés, ami pontosan és precízen tudná megtervezni és maximalizálni az intézményben tanítók feladatrendszerét, hiszen ha mindenki 100 százalékra teljesítené a kitűzött feladatokat, akkor az átlag is 100 százalék lenne, és .... szóval számodra elképzelhetetlen, hogy mindenki maximálisan teljesítsen? (Leszűrhetik a tanulságot: Azért hajtottak, hogy jól elfáradjanak.) Eléggé negatív hozzáállás, Virág elvtárs! – Fogalmad sincs arról, hányféle - fajta iskola van, és mekkora erőfeszítés és tanári kreativitás kell egy baromi sok „hás” (találgass, mi lehet az!) diákokból álló iskolában akárcsak minimális előrehaladást is elérni. Közbevetőleg: anno (nem olyan rég) az akkor az ország legjobb középiskolájának megjelölt gimi igazgatónője elmondta, hogy mekkora kihívás az extra klasszis gyerekeket fejleszteni, tanítani, de igazából sokkal nagyobb erőfeszítés és ideg kell a gyenge, hiányos alapképességű diákok fejlesztéséhez. Tudom, Te nem hallottál a „hozzáadott értékről” - mert ennek nyoma nincs ebben a fércműben. Holott már bő tíz évvel ezelőtt is a legalapvetőbb vetítési mutató volt az intézmények fejlődését tekintve. – Egészen más egy borsodi falu szülői háttere, mint egy budaörsi iskoláé. (De bármely más településeket hozhatnám keresztbe-hosszába a térképen.) Nagyon egyszerűen: alapvetően hibás feltételezésből (és nem a tényekből) indul ki az egész koncepció. És ezután jöhetnének még a szakmai érvek – a tantestületeket megosztani akaró szándékokról, és a hibbant mutatókról. – Ráterhelni az iskolavezetőkre, hogy ők oldják meg a hiányzó pedagógusok pótlását – egyszerűen pofátlanság. Sem a bérben, sem a munkafeltételekben nincs szavuk, sőt, még a tantárgyfelosztásokba sem enged döntést a tankerület! Szóval, ez már szemétládaság. – A vége egyfelől a szocialista munkaverseny tanulsága, hogy a termelési évet követően, a „norma emelkedik”, azaz még magasabb lesz az „átlag”, és hiába is zsákmányolja ki magát a dolgozó, a helyzetéből, feladatából adódóan soha – bármilyen erőfeszítés mellett is – de soha nem lesz „jó tanerő”. Eredmény: mint volt, szarik az egészre. így azok is, akik esetleg törnék magukat az előző évi átlag alá kerülhetnek. S persze a végén, mindenki próbálja az idejét okosabban beosztani, és az iskolán kívülre helyezi a pénzszerzés lehetőségeit (földművelés, kisipari szakmunkák, és még jó, ha magánórák, mert az legalább a „szakma”). Szóval: ennyire nem érteni az oktatáshoz, már művészet. Tényleg.” |
