A Velencei tó kálváriáját nem csak az aszály okozza

A 2020–2021-ben tapasztalható aszályos időszak miatt 44 százalékkal csökkent a Velencei tóban a víz mennyisége. Az idén márciusban 100 százalékos volt a csapadékhiány, a januári és februári szokásos mennyiség 30 százaléka hullott le. Áprilisban eddig a tavalyinál ugyan 24 százalékkal több eső esett, de összességében még mindig 56 százalékkal vagyunk a hazai átlag alatt.

Vígh Péter klímakommunikációs szakértőtől, a „Másfél fok – éghajlatváltozás közérthetően” szerkesztőjétől azt kérdeztem, mindez már a klímaváltozás miatt van így? Mint mondta, ők elsősorban modelleket vizsgálnak, és azt nézik meg, hogy hosszabb távon mi várható. Ebben az IPCC jelentései az irányadók, ezek pedig azt mutatják, hogy a csapadék időbeli és térbeli eloszlása már most megváltozott, és a következő időszakban ez a változás még gyorsulni is fog. A Magyarországra vonatkozó vizsgálatok összességében azt mutatják, hogy a csapadék éves mennyisége nagyjából azonos lesz, de térben és időben ez is meg fog változni. Ez nem jó hír, mert kiszámíthatatlanabbá válik, és, ha egy nap leesik egy- vagy két havi csapadékmennyiség, az nem tud úgy hasznosulni, mintha a csapadék időben jobban eloszlana. Plusz ennek a villámárvizekkel, egyebekkel gazdasági kárai is vannak.

Vígh Péter a Velencei tóról azt mondja, az önmagában mindig egy jelentős vízingadozású tó volt, hol mocsaras, hol a kelleténél több víz volt benne. Az azonban nyilván nem segít, ahogy most bánunk vele, vagyis, hogy körbebetonozzuk, különböző vízelvezetéseket alkalmazunk, rontunk a már meglevő rossz helyzeten. Itt nemcsak a csapadékkal való ellátottság a befolyásoló tényező, hanem az is, hogyan használjuk föl azokat a vizeket, amik táplálják. Mi inkább elvezetjük, mintsem megtartanánk őket. Ez pedig nem éghajlati, hanem éghajlat-politikai, környezet-politikai, vízgazdálkodási kérdés.

Azzal, hogy a jelenlegi bánásmód nem segít a tavon, Vas Péter is egyetért. Azt mondja, nagyon kellemetlen, hogy amióta a csoport majd három éve megalakult, valójában nem történik semmi. Ő civil, társaival együtt vállalta a tóért való kiállást, a szerveződést a Facebook-csoportban. Ugyanis sok minden köti a Velencei tóhoz, például az, hogy 60 éve ott nyaral, egy családi „objektumban”.

Vas Péter azt mondja, a víz szintje ugyanakkora, mint amikor 79 cm-es vízszintnél nagy nehezen beleengedték az 1974-ben kialakított és azóta karbantartás nélkül üzemeltetett Zámolyi- és Pátkai-víztározók vizét. Igaz, azt is nagyon nehezen tették, mert azt mondták, a tározók vizének nagy a klorofil tartalma, és ez nem tesz majd jót a Velencei tónak. Amikor mégis beleengedték a tóba a vizet, a vízszint ugyan emelkedett 10-15 centit, de mostanra visszament ugyanúgy 99 centire, mint amikor megkezdődött az „akció”. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakemberei szerint egyébként a szükséges vízszint 160-180 centiméter lenne.

A tározókat anno arra építették, hogy amikor a Vértes déli lejtőiről lefolyik a csapadékvíz, akkor a szennyeződések (homok, iszap és mechanikus szennyeződések) egy bukón keresztül ott maradjanak, a tározók másik végén pedig leengedjék a tóba a vizet.

Csakhogy nem nagyon tudták leengedni, mert időközben a tározókat „gazdasági tóként” hasznosították. Az egyiket haltenyésztésre használták, a másik pedig a MAHOSZ által üzemeltetett pecató lett.

Eközben persze a vízügy, a vizek kezelője állítja, hogy a tározók a Velencei tó táplálására vannak, de nem táplálhatják vele, mert annyira rossz a vizük. Mivel a Vértes déli lejtőiről lefolyó Császár-vizet, a Velencei tó szinte egyetlen táplálóját, tározókba vezették, az is csak a tározókat táplálja, már az sem folyik a helyére, a Velencei tóba. Viszont a tározókból a víz nagy része elpárolog.

„Mi két éve javasoljuk, hogy a Császár-vízzel kerüljék ki a – lényegében véve mára halastó funkciót betöltő – víztározókat, de az Országos Vízügyi Hivatal egyrészt tagadja, hogy ezek gazdasági egységek lennének, másrészt azt mondják, a vizet nem tudják leengedni a tározókból, mert a kevés csapadék és az elpárolgás miatt nem sok van bennük. A tározókat egyébként 1974 óta nem kotorták, pedig ezeket az iszaptól és szennyeződésektől is meg kell tisztítani. „Ugyan, mint mondtam, végül nagy nehezen lehalászták őket és mégiscsak beleengedték a tóba a vizüket, de a vízszint újra visszacsökkent. A víz elpárolgott”– tette hozzá.

Vas Péter szerint mivel a természetes tavaink közül a Velencei tó a leginkább vízszegény, a szintje pedig az aktuális szabályozás alsó értékénél 40 centiméterrel alacsonyabb, mondhatjuk, hogy a legnagyobb veszélyben ez a tó van. Vannak, akik arra hivatkoznak mindig, hogy Magyarországon 1863 és 1866 között is óriási aszály volt, és a Velencei tó ebben az időszakban majd két évig annyira száraz volt, hogy a fehérvári huszárok a mederben gyakorlatoztak.

„Én erre meg azt szoktam mondani, hogy most a XXI. században vagyunk, nincsenek huszárok. Nyugodtan lehetne a vizet pótolni. Nekünk erre voltak is javaslataink”– mondja Vas Péter. Ezeket egyébként levélben februárban el is küldte az illetékeseknek, de választ azóta sem kapott.

A levélben többek között azt írta, „A szakemberek szerint a vízpótlás, vagy a közeli bányákban lévő karsztvizekből, vagy a Dunából lehetséges. A karsztvizek lakott területek, például Székesfehérvár, ivóvíz ellátásra szolgálnak, ezért a Duna vizének felhasználásával történhet a szükséges pótlás.

Ez az új csővezeték kiválthatná a Velencei-tó partján lévő települések majdnem egészét ivóvízzel ellátó jelenlegi csöveket, melyek cseréje, elöregedés miatt, hamarosan szükségessé válik.

A megoldás megtalálásában, amely a Duna vizének Velencei tóba kerülés előtti tisztítását tartalmazza, szintén partnerek vagyunk.”

A Duna vizének a Velencei tóba vezetése aránylag olcsó megoldás lenne, 8-10 milliárd forintból meg lehetne oldani. Mindenesetre olcsóbb lenne, mint az a megoldás, amit Tessely Zoltán, a Fidesz-KDNP országgyűlési képviselője terjesztett a kormány elé, és ami 40 milliárdról szólt. A kormány akkor azt mondta, nincs erre pénz.

Sajnos arról, hogy az a javaslat mit is tartalmazott, semmit nem tudnak, azt ugyanis tíz évre titkosították.

A teljes sikerhez a Dunából idevezetett víz mellett, azonban szükség lenne a partfal végigfúrására is nagyjából 0,5-1 méterenként, ahol az esővíz utat találna újra a tóba. Illetve földmunkagépekkel ki kellene tisztítani az elhanyagolt csatornákat, és nagyon fontos lenne a tóba önkényesen vezetett szennyvíz csatornacsövek felkutatása, valamint a szakszerűtlen beruházások folytán elpusztult állatok visszatelepítése is. De ezt a megoldást még csak számba sem veszik az illetékesek.

Sajnos, a Kék Bolygó Alapítvány tudósai sem találtak egyelőre más, jó megoldást a Velencei tó vizének pótlására. Vagyis találtak, azt, amit a Civilek a Velencei-tóért csoport már két éve mond, a patakkal ki kell kerülni a víztározókat és a vizét bele kell vezetni a Velencei tóba. Ugyan újra fölmerült a bányákból a karsztvizek idehozása is, de az illetékesek nem csinálnak semmit, a tóval nem történik semmi.

Hogy mi lesz? Vas Péter szerint ha valahogy mégis csak lesz víz, az látszik valószínűnek, hogy az északi parton Kovács Katalin olimpiai bajnokunk kajak-kenu akadémiája épül majd föl. Sukorónak nem lesz partja például, azt beépítik a hozzá tartozó szállodákkal. Ezzel pedig tönkre vágják majd mindazt, amit eddig nem vágtak tönkre.