A vezérkari főnök mást mond, mint eddig a honvédelmi vezetés

A Magyar Nemzetnek adott interjújának láthatóan azon része váltotta ki a legnagyobb érdeklődést, amelyben Böröndi Gábor közölte, hogy „egy békéhez szokott hadsereget kellett felrázni: a kiképzést, a felkészültséget át kellett állítani, hogy felkészült, reagálóképes és jól felszerelt honvédségünk legyen”. Bejelentette: évtizedek óta nem látott komplex hadgyakorlat kezdődik Magyarország nyolc pontján. Nemcsak katonai manővereket hajtanak végre, hanem felmérik azt is, miként tud együttműködni a Magyar Honvédség és a civil közigazgatás. Ezt a 2015-ben végrehajtott éles művelethez, a határkerítés felépítéséhez hasonlította. A Magyar Honvédség vezérkari főnöke ezen túl részletesen beszélt a haderőfejlesztésről, annak irányairól, valamint folyamatáról, a toborzásról és a katonahivatás szépségeiről, és persze több ponton érintette az ukrán-orosz háborút, s a kormány álláspontját hangoztatva a béke fontosságát ecsetelte.

Szekeres Imrével beszéltük át az interjúban elhangzottakat, s némi meglepetésünkre, a korábbi honvédelmi miniszter „leseperte az asztalról” azt a kérdésünket, hogy vajon a kiterjedt novemberi hadgyakorlattal nem a lakosságot akarják-e „hiszterizálni”, ahogy tették azt egyébként a Böröndi által is hivatkozott 2015-ben is – akkor a migráncsozással, most azzal, hogy a háború miatt „fel kell rázni” a békéhez szokott honvédséget? Erre Szekeres csak annyit mondott, hogy ilyen hadgyakorlatokra szükség van, az ő idejében is volt még ennél kiterjedtebb is.

A szocialista politikus teljesen másban látja a vezérkari főnök interjújában elhangzottak érdekességét. Merthogy – mint fogalmazott: a vezérkari főnök jelentős megállapításai ellentétesek a korábbi Orbán-kormány és a Honvédelmi Minisztérium nyilatkozataival. Böröndi Gábor elismerte ugyanis, hogy a jó egy évtizedig hangoztatott elképzelés, miszerint területvédelemre kell berendezkedni, továbbá, hogy „önkényes” tartalékosok kellenek („azért önkényes tartalékosok, mert megadóztatták a nyugdíjukat, ha nem jelentkeztek tartalékosnak”) alapvetően hibás volt. Arra hivatkozott a vezérkari főnök, hogy a kinevezése előtt tartott parlamenti meghallgatásán (erről akkor itt írtunk részletesen) félreértették, pont azt mondta, hogy nem lehet olyan „szittya” megoldásokkal, mint a területvédelem próbálkozni, és most egyértelművé teszi, hogy ilyen területű és népességű országban, mint amilyen Magyarország, területvédelmi elképzeléseknek nincs értelmük, ez pedig lényeges változás – hívta fel a figyelmet Szekeres Imre. 

Újdonság az is, hogy Böröndi Gábor azzal érvel, két kiemelt fejlesztési feladata van a Magyar Honvédségnek – idézte fel a korábbi honvédelmi miniszter. Egyrészt a légtér-védelem és -ellenőrzés teljessé tétele, másrészt a nehézfegyverzettel ellátott úgynevezett nehézdandár kialakítása. „Az előbbi kapcsán tehát beismeri az eddig honvédelmi politika kudarcát – többször bíráltam én is, hogy nem elfogadható, hogy a légtér-ellenőrzés az elhibázott radartelepítés miatt lukacsos legyen, s hogy később aktív és passzív radarokra is szükség lesz” – szögezte le Szekeres. Akárhogyan is, ez mindenképpen szembefordulás a korábban vallottakkal – állapította meg.

Böröndi a nehézdandár-képesség fejlesztéssel indokolja a „vasak” jelenleg is zajló beszerzését, és a gyártási kapacitások létrehozását – Szekeres azonban ezt nem tartja elfogadható koncepciónak, mondván: ez messze meghaladja Magyarország gazdasági és pénzügyi lehetőségeit, ráadásul ez a cél még csak nem is teljesíthető. Nem véletlen, hogy a koncepciót ugyan 2014-ben a walesi NATO-csúcson vállalta Magyarország, ám az azóta eltelt kilenc év alatt alig valami történt az ügyben – húzta alá. 

Szekeres szerint ehelyett annak a később dandárrá bővítendő gyorsreagálású zászlóaljnak a kifejlesztésére kell törekedni, amit a NATO-val közösen alakítunk ki. Mint emlékeztetett rá, egy korábbi NATO-döntés értelmében a Baltikumtól Bulgáriáig nyolc országban az adott ország nemzeti kereteiben, de mások részvételével is létrejön egy-egy ilyen zászlóalj (majd dandár), nálunk például olasz, horvát, török és amerikai részvétellel. „A helyesnek azt tartanám, hogy az erőfeszítéseket ebben a szűkös pénzügyi helyzetben a Honvédelmi Minisztérium vezetése erre a gyorsreagálású zászlóaljra, később dandárra koncentrálná” – mondta. Szekeres Imre szerint azonban minden fejlesztés kulcsa, hogy legyen elegendő hivatásos és szerződéses katona, és a vezérkari főnök által ismertetett számok aggodalomra adnak okot. 2-300 jelentkező, amelynek fele lemorzsolódik, biztosan nem elegendő a feladatok elvégzésére. Nem elegendő főleg akkor, ha a hivatásos állományt értelmetlen „tisztogatásokkal” elbizonytalanítják.

Még egy jelentős kérdést vet fel Böröndi – véli a volt honvédelmi miniszter –, csakhogy erre nem ad választ, pontosabban csak általános, semmitmondó nyilatkozatot tesz. Ez pedig az orosz-ukrán háború, amiről annyit mond, hogy békének kell lennie. De egy vezérkari főnök esetében ennél többet kellene mondani – mutatott rá Szekeres, aki szerint ez ugyanis kihat a Magyar Honvédség fejlesztésére. Ha kockázatelemzést végeznek a mai geopolitikai viszonyok között, akkor abból az következik, hogy Magyarországnak két pontot kell nagyobb kockázatokkal számolnia: egyrészt az orosz-ukrán háborúval, másrészt a balkáni eseményekkel. Ez utóbbira Böröndi helyes választ ad, mondván: az ottani békefenntartás, amiben szerepet vállalunk, Magyarország biztonságát is szolgálja. Ugyanakkor nem ad érdemi választ az orosz-ukrán háborúra, nem mondja ki, hogy a béke csak igazságos lehet, az pedig azon alapulhat, amit a nemzetközi jog és szerződés elismer, azaz Ukrajna területi szuverenitásán. Már csak azért is, mert az erről szóló egyezményt 1994 decemberében Budapesten kötötték meg, Ukrajna, Oroszország és a nagyhatalmak – emlékeztetett Szekeres, rámutatva: ebben ismerték el Ukrajna határait és szuverenitását, rögzítették, hogy ennek érdekében Kijev lemondott az atomfegyverekről, és átadta azokat Oroszországnak. „Ha ez nem tisztázódik, akkor nincs érdemi válasz egy általános békevágyon kívül” – rótta fel a vezérkari főnöknek a korábbi honvédelmi miniszter.  

Végezetül arra hívta fel a figyelmet, hogy a katonai vonatkozásban döntő, hogyan és miként értékeli a Magyar Honvédség a harci cselekményeket, figyelemmel kíséri-e, értékeli-e, s hatással van-e fejlesztésekre. Ám: „szomorúan állapítom meg, ennek semmi jele sincs”.