A visegrádi négyek és a Dacia motor

– Képesek lesznek a V4-ek az együtt növekedésre annyira, hogy befolyásos szereplői legyenek a világgazdaságnak és a világpolitikának, az európai politikának?

– Olyan módon, ahogy Orbán elképzeli, biztosan nem. Erre nincs esély. Ha megnézzük, hogy milyen gazdasági teljesítménye van ennek V4-et jelentő négy országnak, akkor a tavalyi egyesített bruttó hazai termékük 986 milliárd euró volt, ez a 27 tagú Európai Unió GDP-jének 7,1 százaléka. Németország bruttó hazai terméke közel négyszerese a visegrádi országokénak, 3435 milliárd euró. A visegrádi országok között Csehország valamivel fejlettebb a többinél. Ha az Európai Unió egy főre jutó GDP-jét 100-nak vesszük, akkor Csehországé 92, Szlovákiáé 74, míg Lengyelországé és Magyarországé 73. Attól, hogy ez a négy ország diktálja a politikát, miként Orbán elképzeli, nagyon messze vagyunk. Orbánnak valóban van egy olyan víziója, hogy Közép-Európa valamiféle motor lesz, de az legfeljebb egy Dácia motor.

– A kormányfő felhívta a figyelmet arra is, hogy Németország és a V4-ek (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolat gyorsabban nő, mint a német-kínai. Valóban?

–  Az egy dolog, hogy most milyen a dinamikája a német-kínai külkereskedelmi forgalomnak – amely a kínai gazdaság némileg lassuló növekedése miatt, a múlt évben valóban nem érte el Németország és a visegrádiak külkereskedelmi forgalmának dinamikáját, de ezekből az adatokból pusztán egyetlen év változását figyelembe véve, alapvető tévedés messzemenő következtetést levonni. Németország Kína legjelentősebb külkereskedelmi partnere. A Kínába irányuló német export 2019-ben 96 milliárd euró volt, míg az onnan érkező import 110 milliárd eurót ért el. Magyarország Németországba irányuló exportja tavaly 30,2 milliárd euró volt. Ez a teljes magyar kivitelnek csaknem 30 százaléka. A három visegrádi országba összesen 15 milliárd eurónyi árut és szolgáltatást exportáltunk. Ezek tehát egészen más méretek.

Ráadásul az európai integráción belül vámunió és sok termék tekintetében közös gyártás működik, miközben a kínai piac eléréséhez át kell hidalni egy mintegy 8000 kilométeres távolságot is. A lényeg az, hogy ezek a dolgok nem összehasonlíthatók. Jól hangzanak az összefüggéseiből kiragadott adatok, és az önkívületi „orbánisták” biztos elájulnak tőlük gyönyörűségükben, de ettől még ez nem közgazdasági kategória.

– Orbán szerint pedig a fenti tény azt támasztja alá, hogy „itt van a dinamika, itt van a jövő, itt van a növekedés". Mennyire igaz ez az állítás?

– Növekedés szerencsére van. Az EU átlagánál valamivel magasabb ütemű növekedést produkál a közép-kelet-európai térség. Egyébként a legnagyobb növekedést a balti országok érték el, az ő felzárkózásuk volt eddig a legsikeresebb. Ha arányaiban vizsgáljuk, Magyarországé volt a legkevésbé sikeres. Hazánk a kelet-közép-európai térségben 1996-ban Csehország és Szlovénia után a harmadik volt a rangsorban, most is harmadik – de hátulról. A visegrádi országok nem tudnak előállni azzal, hogy a motor szerepét töltik be, hacsak nem egy Dácia motorét. Az arányok érzékeltetése miatt, érdemes megemlíteni, hogy amíg e négy ország az Európai Unió gazdasági teljesítményéből alig hét százalékos részesedéssel rendelkezik, addig óvatosan kell bánni a nagyratörő tervekkel.

– A miniszterelnök arra is kitért, hogy a politikában és a kultúrában jó a magyar-lengyel együttműködés, de a gazdasági kapcsolatok rendkívül szegényesek, aminek szerinte alapvetően az az oka, hogy a két nemzet nem beszéli egymás nyelvét. Csak ez lenne az oka?

– Ennek nincs köze a nyelvhez. A magyar-német külgazdasági kapcsolat igen magas szintű, Magyarország külkereskedelmi forgalmából több mint egyharmaddal részesedik Németország, pedig a magyarok azért olyan nagy tömegben nem beszélnek németül, és a németek között is viszonylag kevesen beszélnek magyarul. Nem a nyelvtudáson, hanem a gazdasági szerkezeten múlik ez az együttműködés. A visegrádi országok között a gazdasági kapcsolatok szintje valóban nem túl magas, és az is igaz, hogy a magyar-lengyel relációban egészen szerény a külkereskedelmi forgalom. Ám ennek sincs semmi köze a nyelvtudáshoz, ez is a gazdasági szerkezetből adódik.

– Ez azt jelenti, hogy a szlovák és a cseh gazdasági kapcsolataink valamivel jobbak?

- Igen.

–  Orbán azt is állította, hogy „a most zajló játszma tétje nagy”, ugyanis az orosz és a német világ közötti térséget vagy az itt élő népek szervezik meg közösen, vagy valaki más fogja, és jelentkező mindig van rá. Tényleg ez a játszma nagy tétje? Nem inkább az, hogy Orbán középhatalmi törekvéséhez szüksége van a V4-ekre?

–  Azt gondolom, hogy itt van egy nagy ellentmondás, mert Orbánnak szüksége van a V4-ekre, a V4-eknek nincs szükségük Orbánra. Azért ez nem ugyanaz. Annak a felfogásnak, hogy mi közeledünk az oroszokhoz is, nincs valódi gazdasági jelentősége. A német-orosz kapcsolatoknak van egy sajátos formája. Például az energetikai kapcsolat jelentős, a németek bizonyos technológiai produktumaira az oroszok rá vannak utalva, azaz itt tör felszínre a kölcsönösség. Ez a magyar-orosz relációban kizárólag politikai természetű.

– A miniszterelnök arról is beszélt, hogy a „miből akarunk megélni” kérdésére a nyugat-európaiak azt felelik, hitelből, a közép-európaiak viszont azt, hogy munkából. Tényleg ezt felelik? 

– Az a helyzet, hogy Orbán Viktornak van egy teljesen zavaros filozófiája a munkaalapú társadalomról, amit még maga sem tudott definiálni. Miért ne lenne a nyugat-európai társadalom munkaalapú, azon kívül, hogy az Orbán-féle magyar munkaalapú társadalom nem törődik senkivel? Az orbáni felfogás szerint ugyanis, akinek nincs megfelelő munkajövedelme, az haljon éhen. Összességében pedig Nyugat-Európában a foglalkoztatottság magasabb színvonalú, mint nálunk. Ha figyelembe vesszük például, hogy a nyugat-európai társadalmakban a nők jóval nagyobb arányban dolgoznak részmunkaidőben, mint nálunk, akkor Nyugat-Európában inkább működik a családcentrikus szemlélet. Ha a kettő között kell választani, akkor inkább a nyugat-európai munkaalapú társadalom, mint a mienk. Orbán ideológiai megnyilvánulásai meglehetősen zavarosak, bár közgazdászként távol áll az én szakterületemtől ennek megítélése, de azért érzékelem.

– Orbán úgy értékelte, hogy „kétségkívül van egy intellektuális elnyomási kísérlet ma Európában”, amelyet a migráción, a sajtószabadság- és jogállamiság-vitákon keresztül nyomon lehet követni.

– Hát, nem tudom, Nyugat-Európában nyomják el a CEU-t, vagy nálunk? Nyugat-Európában akarják víz alá nyomni az Akadémiát, vagy nálunk? Nyugat-Európában van a sajtószabadság veszélyben, vagy Magyarországon? Azt gondolom, hogy a tények nem Orbán Viktor vélekedését támasztják alá.