Aggasztó, hogy Szijjártó még dicsekszik és provokál is a jólértesültségével
„Ez aggasztó hír Magyarország számára” – így értékelte Balázs Péter a külügyminiszter közlését, miszerint szombaton előbb tudott a Lukasenka-Prigozsin megállapodásról, mint az nyilvánosságra került. A korábbi külügyminiszter szerint az enyhítő körülmény lehetne, ha értesítette volna a szövetségeseinket az információiról, ezzel azonban nem „dicsekedett el”, sőt, még provokálta is őket. Az ilyen zűrzavaros helyzetekben a külügyi apparátus feladata a megszerzett értesülések elemzése, Magyarország és a szövetségesei szempontjából – mondta.
„Az ilyen típusú események Oroszországban kimenetelüktől függően, elég erőteljesen képesek befolyásolni az egész régió biztonsági helyzetét. Ezért én a nap folyamán telefonon beszéltem Oroszország miniszterelnök-helyettesével, Denis Manturovval, beszéltem telefonon Szergej Lavrov külügyminiszter kollégával is, akikkel áttekintettük a helyzetet, tájékoztatást adtak arról, hogy mi történik Oroszországban, illetve kapcsolatban voltam Szergej Alenyik belorusz külügyminiszterrel is, hiszen ugye, a nap folyamán Fehéroroszország és Oroszország elnöke beszéltek egymással telefonon, és Szergej Alenyik kollégám tájékoztatott is a késő délután, kora este folyamán a Lukasenko-Prigozsin telefonbeszélgetésről, amelynek nyomán ez a helyzet, hát mondjuk úgy, hogy megoldódott. És természetesen ezekről folyamatosan tájékoztattam a miniszterelnököt is”. Ezt mondta Szijjártó Péter hétfőn Luxemburgban, az uniós külügyminiszterek tanácskozásának szünetében – kizárólag a kormánypárti sajtó számára (!) – tartott sajtóértekezletén.
De vajon normális-e, hogy – ha hinni lehet Szijjártónak – a nap folyamán folyamatosan informálták a dolgok aktuális menetéről annak az Oroszországnak a vezetői, amely második éve háborút folytat a szövetségeseink által támogatott Ukrajna ellen? És ha még így is van, vajon érdekében áll-e Magyarországnak, hogy ezt el is mondja? Egyáltalán, ebben a helyzetben mi lenne a feladata a magyar külügyminiszternek? Egy korábbi magyar külügyminisztert kérdeztünk.
„Én nem úgy fogalmaznék, hogy ’elmondta’, inkább úgy, hogy eldicsekedett vele” – szögezte le Balázs Péter. Merthogy valójában eldicsekedett azzal, hogy ő többet tudott a fejleményekről, és előbb is értesült róluk, mivel folyamatos telefonkapcsolatban állt az orosz és a belorusz vezetéssel.
„Rendkívül aggasztó, kiváltképpen az, hogy még el is dicsekszik vele, s ezzel provokálja a szövetségeseinket” – szögezte le a korábbi külügyi vezető. Szerinte a megnyugtató az lenne, ha Szijjártó arról számolt volna be, hogy mindvégig megosztotta az értesüléseit a német, a holland, a francia, netán az amerikai külügyminiszterrel és a NATO illetékeseivel, s hogy közösen értékelték a helyzetet. Ez ugyanis enyhítő körülmény lehetne, de akár még az is, hogy ha tegnap Luxemburgban tájékoztatta volna minderről az EU külügyminiszteri tanácsát. Ám nem ezt láttuk, hanem azt, hogy Ukrajna ügyében ismét csak akadékoskodott, most éppen újfent zsarolt az OTP ügyében.
De vajon mi a feladata egy ilyen szituációban egy ország külügyminisztériumának, s vezetőjének? – kérdeztük. Balázs szerint egy ilyen zűrzavaros helyzetben a külügyi apparátus feladata az, hogy minél többet tudjon meg, elemezze az információkat, és vonja le a tényekből, értesülésekből a következtetéseket, jelen esetben arra keresve a választ, hogy mit akar Prigozsin, mit akar Putyin, hogyan folytatódhat a dolog stb. Mindenekelőtt pedig ezt nemcsak Magyarország, hanem az egész szövetségi rendszer szemszögből kell(ene) megtennie – húzta alá.
