Ágh Attila: a Fidesz összeomlóban van, a népszerűsége csökken

Hegedüs Zsuzsa szociológus kedden nyílt levélben jelentette be lemondását miniszterelnöki megbízotti posztjáról. Megítélése szerint Orbán Viktor tusványosi beszédét akár Goebbels is megrendelhette volna. Döntését azzal indokolta, hogy vállalhatatlannak tartja az elhangzottakat, azt, hogy a miniszterelnök a „fajok keveredéséről” értekezett. Magányos farkas-e Hegedüs Zsuzsa, vagy ez az erjedés első jele?

Szerintem inkább magányos farkas, mert nem látok a Fidesz körében érdemi elmozdulást. Amennyire érzékelni lehet, valamennyire inkább megkönnyebbülés számukra, hogy Orbán a maga szokásos pávatáncával valamilyen módon a nehéz helyzeten túljutott. Belül vannak lemorzsolódások. 

Mi a véleménye a miniszterelnök és a lemondott miniszterelnöki megbízott levélváltásáról?

Engem ebben a levélváltásban az zavar, hogy az ellenzéki sajtóban Hegedüs Zsuzsa hosszú időn keresztül nagyon kemény kritikát kapott, és semmiképpen se tartották szavahihetőnek. Most hirtelen mindenki fellélegzik, és üdvözli: na, végre, belülről elhangzott valami. Olyasvalakitől, aki nagyon nem szerethető közszereplő volt.

Azért, mert most Orbánt bírálja, mindenki mindent felejtsen el, mivel most elég komolyan kritizálja Orbánt?

Nagyon fontos, központi jelentőségű kritika, de mégis csak szűk sávon. Attól kezdve felmagasztaltatik ez a kritika, és ez a levelezés. De ez azért nem igazán lényegi, és ha túl sokat „üldögélünk rajta”, akkor az érdemi kritikákat is félretolja, mert most ez a médiaszenzáció. 

Melyik korosztály lehetne az a Fideszben, amely „felbátorodik” a példán, és követi Hegedüst? 

Az „Új Undokak” korosztálya, mert az utóbbi években a legfiatalabbak közül tízezrek csatlakoztak lelkesen a Fideszhez. A legjobb példa erre az MCC, a Mathias Corvinus Collegium, ahol a „janicsárképzés” kiszélesedett, tömegjelenséggé vált. Elképzelhető, hogy az lesz az indikáció, ha ezek közül a fiatalok közül néhányan rájönnek arra, hogy ez a Fidesz-világ rövidesen nagyon csúnya formában összeomlik, és ők nem akarnak feltétlen a hajóroncsok között úszkálni a part felé. Tehát egy kicsit hosszabb távra próbálnak kitekinteni, és a maguk jövőjét nem abból megalapozni, hogy árulják ezeket a „szómágiákat” az utcán meg a médiában.

Az „Új Undokak” ezek szerint a fiatalok?

Igen, ez az elnevezés már többször fölvetődött a sajtóban. Szerintem ez nagyon jó, mert, ha csinálunk egy kontrasztot az ős-fideszesekkel szemben, akkor azt látjuk, hogy azoknak volt egy történelmi útjuk. Valahol elkezdték, amit csináltak az vállalhatatlan, de ezek az „Új Undokak” beleugrottak a kész helyzetbe, tehát nem vittek végig semmit. Ez olyan, mintha beléptek volna az Empire State Building földszintjén a liftbe, megnyomták volna a gombot a 25. emeletre, és pár másodperc múlva ott voltak. Ezek teljesítmény nélkül, önfeladással, tömegesen csatlakoztak a Fideszhez, és igen rövid idő alatt komoly társadalmi státust értek el. Van nekik markáns alakjuk, ilyen például Demeter Szilárd, aki nagyon rövid idő alatt emelkedett igen nagy károkozással a politikai elitbe. Ugyanakkor nagyon sok hasonló, de kisebb figura van. Amikor majd megérzik a vészhelyzetet, ha nem is éles nyilatkozatokkal, de fokozatosan elkezdenek távolodni ettől a követhetetlen Fidesz-vonaltól. Például azért, mert van „katás” a családban, vagy a közeli rokon nem fogja tudni az új rezsit fizetni, és így tovább. Akkor esetleg beszélhetünk változásról. Nekem ez a Hegedüs-Orbán levelezés csak egy médiaszenzációnak tűnik, és igazán komoly váltást nem jelent. 

Tusványoson Orbán nemzedékváltásról, negyvenes miniszterekről beszélt, és arról, „aki kirúg a hámból az a mutatványos sátorba való, akik húzzák a hámot, azok a döntéshozatalba kerüljenek.” Ők például szembefordulnának vele? 

Kétségtelen, hogy ő azért csinált egy kisebb személyi hatalomváltást az elitben. Egyébként minden diktátor ilyen cirkulációval foglalkozik. Ezt annak idején, még az elemző pályám elején részletesen elemezték. A lényege, hogy körbeforgóan távolít el és vesz vissza embereket, azért, hogy a maga uralmát fenntartsa. Akit fontosnak tart, azt nem nagyon bünteti meg, csak a „mélyhűtőbe” teszi. Ebben Lázár János példája nagyon szembeszökő, de nem ő az egyetlen. Ehhez kapcsolódóan, most egy élesebb és erősebb fiatalítás is látható az Orbán-féle vezetésben, és ez Orbán egyik médiaüzenete is: „mi vagyunk, akik hosszú távon gondolkodnak, 2030 a legközelebbi időpont, amiben mi gondolkodunk. Itt vannak a fiatalok, állandó megújulásban vagyunk”. Tehát el is adja a közvéleménynek ezt a fiatalítást, mint a Fidesz örökkön örökké való létezését. 

Hegedüs Zsuzsa előtt is volt már olyan, hogy valaki szembefordult a miniszterelnökkel. Simicska Lajosra gondolok. Őt is nagyon fölkapta a média. De voltak követői, vagy inkább Simicska húzta vissza a karmait, és az is csak egyszeri fellángolás volt? 

Én igazságtalannak tartom az összehasonlítást. Simicska egy nagyon rangos történelmi figura volt. Attól, hogy negatív figurának tekintjük, a szintje nagyon fontos. A Fidesz felépítésében és Magyarország zsákutcába terelésében neki Orbánhoz közeli fontossága volt. Azért Hegedüs Zsuzsáról ez nem mondható el. Ne keverjük össze a szinteket. 

Mi a különbség a két szembefordulás között?

Az, hogy a Fidesz életében volt egy nagyon-nagyon komoly fordulópont a 2010 utáni második ciklusban, a 2014-es választások után. Lehetett volna egy mérsékeltebb autokrácia, aminek viszont nem lett volna heves viszonya, függése az oroszoktól. Tehát egy mérsékelt, enyhén az autokrácia irányába menő rendszer lehetett volna, ahogy az Lengyelországban, Csehországban is megmutatkozott. Lehetett volna Orbánból akár egy Kaczyński, akár egy Babiš. Orbán viszont egy tökéletes autokráciát épített fel egy teljesen zárt rendszerrel, és ehhez a keleti nyitás radikális kormánya is kellett. Itt mondta azt a Simicska, hogy „nyet”. Egyébként Simicskát teljesen kilökni a semmibe nagyobb kárt okozott volna Orbánnak, mint csendesen elhallgattatni és kivezetni a hatalmi rendszerből. 

Hegedüs Zsuzsa vállalhatatlannak nevezte, amit Orbán a „fajok keveredéséről” mondott, ehhez már nem lehet asszisztálni, és el fog indítani egy olyan civil kezdeményezést, „amellyel ennek a történetnek véget lehet vetni”. De célt tud-e érni ez a kezdeményezés, hiszen a közpénzből fenntartott nemzeti hírügynökség, az  MTI például egy kukkot sem szentelt az ügynek, a kormányfő emberei pedig aljas támadást indítottak azonnal Hegedüs  ellen. Lesz, aki meghallja a mai Magyarországon Hegedüs hangját?

Volt egy pár olyan ember – nevek sorát tudnám említeni –, aki valamilyen módon elhagyta a Fideszt, és nem volt önálló figura. Mint például Pálinkás József, aki abban a pillanatban, amikor a Fidesz őt ott hagyta valahol a sarkon, ellenzéki pályán próbált focizni, és nevetségessé vált. Ugyanígy, ki fog tömegmozgalmat szervezni Hegedüs Zsuzsa mögé?  És milyen módon fogja az valamilyen formában is megrendíteni a jelenlegi autokrácia rendszerét? Ezek csak halk csatakiáltások: „nézzétek milyen erős vagyok”. Ha már említettük Lázárt, akinek a Fideszen belül neve, hálózata, mozgósítási képessége van, hát tőle joggal tart Orbán. És vannak néhányan olyanok, akik mélyen bele vannak ágyazva a Fideszbe. Ha ők egy kicsit félrelépnek, akkor Orbán odafigyel. De, hogy a Hegedüs Zsuzsával való látványos szócsata után tömegmozgalom keletkezne a volt miniszterelnöki tanácsadó mögött, ez szerintem sokkal inkább a vicc kategóriájába tartozik.

A Fidesz népszerűsége 12 százalékponttal csökkent a Publicus mérése alapján, de nem az ellenzék, hanem a bizonytalanok tábora nőtt meg…

Az egyfelől úgy van, hogy a Fidesz összeomlóban van, a népszerűsége romlik. Egy normál országban az lenne, hogy persze, akkor váltja az ellenzék. Nálunk azonban amikor egy ellenzéki párt – nem tudjuk, melyik – azt mondja, készülődünk, akkor elmosolyodik a közvélemény. 

Azért van annak jelentősége, hogy a Fidesz népszerűsége ennyire csökkent…

Ebben a fázisban még nincs, csak a jövőre mutatóan van esetleg jelentősége. 

Miért?

Mert ez még nem akkora, hogy a Fideszen belül nyomást gyakorolna arra, hogy a párt „lejjebb vegye”. A Fidesz így is, úgy is megpróbálja majd rendezni a sorait. Azzal a számrengeteggel, amit meg naponta beledobálnak a sajtóba, a nyilatkozatokba, úgyis valahol végezni kell. A belső-fideszes nagy nyomásra ez az állapot még nem elég. Azt is tudjuk, hogy viszont ahhoz sem elég, hogy odamenjen egy nem szervezett, nem váltásképes ellenzék mögé. Ehhez szexuális attraktivitás kellene az ellenzéki pártok részéről, csak azok nem csábosak.  

Akkor mi lesz?

Még most nyáron is két-három hetente változik a helyzet, így rövidebb távú előrejelzésnek nincs értelme, mert az biztos a tévedést jelenti. Nagyon nagy sodrása van az eseményeknek, és aki előrejelzést ad, az biztosan téved.