Alkotmánybíróság: a Fidesz-módosítások csapdájában
A KlikkTV Mélyvíz című műsorában Ihász Sándor volt fellebviteli főügyész elemzi az Alkotmánybíróság legutóbbi, Sulyok Tamás eltávolítását és a testület tagjainak korhatárát érintő döntését. A szakértő rávilágít arra, hogy a testület eljárása nem a politikai igazodás, hanem a korábbi jogszabályi korlátozások egyenes következménye.
Az emberek általában megtanulnak igazodni, és most is valami ilyesmit tapasztalhatunk, vagy legalábbis ilyesmivel vádolják az Alkotmánybíróság tagjait, miszerint a döntéssel a jelenlegi miniszterelnöknek akarnak megfelelni. A szakértő szerint a háttérben valójában szakmai érvek és kényszerűségek állnak, amelyek gyökere a 2010 utáni módszeres jogalkotásban rejlik. A jogállam leépítésével párhuzamosan a jogalkotó lényegében kiherélte az Alkotmánybíróságot azáltal, hogy a költségvetési és számos egyéb érdemi tartalmi kérdés vizsgálatának elvi lehetőségét kivette a hatásköréből.
Nem törvényes, hanem vizsgálhatatlan
A jelenlegi helyzetben a korábbi alaptörvény-módosítások visszacsapását látjuk. Ha egy módosítást formálisan és szabályosan fogadnak el, vagyis megvan a meghatározott protokoll minden törvényes eleme, akkor azt tartalmilag és érdemben már nem vizsgálhatja a testület. Ez a csökkentett hatáskör közvetlen következménye.
Nagyon fontos megállapítás, hogy az Alkotmánybíróság nem azt mondta a határozatában, hogy ez az alaptörvény-módosítás törvényes, alkotmányos, vagy hogy ne lenne vele probléma. Csupán azt mondta, hogy nincs hatásköre arra, hogy vizsgálja, magyarul jelenleg nem tud hozzányúlni. Egy normális jogalkalmazó pedig nem terjeszkedhet túl a hatáskörén, így amire nincs felhatalmazása, azt nem vizsgálja.
Veszélyben a közjogi státuszok biztonsága
A döntés elhúzódása és a több mint 80 oldalas indoklás hátterében a számtalan párhuzamos és különvélemény egyeztetése állt, ami önmagában megalapozottá teszi a folyamatot. Egy ilyen döntésnek a meghatározó eleme és a jövőbeli gyakorlatot befolyásoló szerepe mindig maga az indoklás. A probléma az, hogy ez a határozat egy olyan kaput nyit meg, amely a jövőre nézve precedenst és mintát teremt.
A közjogi tradícióknak, a jogállamnak eleme a jogbiztonság, a kiszámíthatóság és a stabilitás, hogy ne kelljen attól félni, hogy ez a jövőben megismétlődik. Ha ebből az alkotmánybírósági döntésből azt a következtetést vonjuk le, hogy Sulyok Tamást el lehetett távolítani ezzel a jogi struktúrával, akkor ez bármikor megtehető a jövőben is. Bármelyik köztársasági elnökkel szemben alkalmazható ez a fegyver, ha olyan kérdésben szólal meg, ami a kormánynak kritikus vagy kellemetlen, vagy éppen nem szólal meg olyan ügyben, amelyben a többség szerint kellene. Innentől fogva a közjogi státuszok biztonsága sem stabil, hiszen ugyanúgy, ahogy eltávolították Sulyok Tamást, el lehetne távolítani bárki mást is. Ez csak aláhúzza azt, hogy nagyon nagy szükség lenne egy valódi alkotmányra, és ennek megfelelően az Alkotmánybíróság hatáskörének visszaállítására vagy újraértelmezésére.
Őszi tisztújítás és a bábállapot dilemmája
Az ominózus alaptörvény-módosítás egyik eleme, hogy 70 éves kora után senki nem lehet alkotmánybíró. Miután ez a rendelkezés joghatályossá vált, és a testület formális okokból nem emelt kifogást, a szabály azonnal élesedett. Ebből következően őszig, ha jól számoljuk, öt alkotmánybírót kell választani, és Sonnevend Pállal együtt hat hely ürül meg a tizenötből.
A közbeszédben eluralkodott az az álláspont, hogy az Alkotmánybíróság tagjai a kormánypárt egyoldalú választottjai, gyakorlatilag politikai bábok vagy annak kiszolgálói. Egyes vélemények szerint a most következő tömeges tagcsere lehetőséget adna arra, hogy a testület összetétele kiegyensúlyozódjon, és megtörjön ez a politikai egyoldalúság. Ehhez azonban elengedhetetlen lenne az alkotmánybíróvá választás feltételeinek és magának a választási struktúrának az alapvető átértékelése.
