Antal Attila: a Fudan ügyét váltás után újra kell tárgyalni 2.

Ön azt mondta, bármilyen adminisztráció, kormány lesz 2022-ben, Kínával és Oroszországgal is épp úgy számolnia kell, mint ha az Orbán-rendszer marad. Valószínűleg másként, egy európai, közösségibb keretben, az európai értékekre jobban odafigyelő, az európai rendszerbe jobban beágyazódóbb kormányzattal, de egészen biztos, hogy nem megkerülhető Kína és Oroszország kérdése. Már csak azért sem, mert vannak elvarratlan szálak. Milyen elvarratlan szálakról beszélünk? 

Ott van Paks és a Fudan kérdése. Nem tudjuk, konkrétan tényleg milyen megállapodás van mögöttük, van-e  valamilyen kötelezettsége már most a magyar félnek. Valószínűleg még nincs, hanem, ha egyáltalán született, egy általános megállapodás született. Nem gondolom, hogy ne lehetne egy civilizált keretrendszerben a magyar nemzeti érdekeket, a magyar társadalom érdekeit figyelembe véve Kínával, és más kontextusban Oroszországgal ezt a dolgot elrendezni. Csak hát azt kell látni, hogy az Orbán-rendszernek nem ez az érdeke.

Hanem?

Nézzük meg azt a keretet, ami Paks vagy a Fudan ügyében a társadalom tudomására jutott. Drága elitegyetem, amit a magyar társadalom fog finanszírozni. Nyilvánvaló, nem egy, érdekekben gondolkodó kormány ebbe semmilyen tekintetben nem menne bele. 

Az Orbán-rendszer mégis belemegy. Miért?

Nem az a baj az Orbán-rendszerrel, hogy Oroszországgal, vagy éppen Kínával próbál üzleti, kulturális kapcsolatokat létrehozni, hanem, hogy azt a magyar társadalom kárára teszi. Ha lesz, egy következő kormánynak, szerintem ebben kell változtatnia. Kína és Oroszország világpolitikai szereplő, üzletelni, adott esetben reálpolitikai kompromisszumokat kell kötni velük, ami nem azt jelenti, hogy az értékeinket fel kell adni. Nem az a baj, hogy az Orbán-rendszer megpróbál keleti szempontból nyitni, hanem, hogy a magyar társadalom kárára teszi azt. A magyar társadalom finanszírozza a Paksot, finanszírozta volna – reméljük, hogy így alakul - a Fudant, a Budapest-Belgrád vasútvonalat. Én azt gondolom, hogy egyébként Magyarországon helye van egy Fudan Egyetemnek is – ahogy a CEU-nak ugyancsak lenne helye –, ha megfelelő módon ágyazódik be a magyar felsőoktatási közegbe, és a magyar diákoknak itt is, ott is egyenlő lehetőségeik vannak. Ha van egy olyan kormány, amelyik a magyar társadalom érdekeit szem előtt tartva hoz ide ilyen nagy projekteket, az a Fudan és a CEU esetében jó lett volna Magyarországnak. Csak az a helyzet – és ezt kell látni az Orbán-rendszer minden nagy beruházásánál –, hogy ezek a nagy beruházások három dologra szoktak jók lenni: egyrészt van egy nagy zászlóshajó, amit ki lehet tenni az ablakba, másrészt forrásuk a korrupciónak, a rendszer pénzhez juttatásának, harmadrészt pedig az, hogy sajnos a magyar társadalom fizeti meg ezeknek az árát. Effektív hozadékunk oktatásban, energiafelhasználásban nem lesz belőlük. Nem Kína ellen kell tehát hadakozni, hanem a magyar kormánynak azon politikája ellen, ahogyan orosz és kínai ügyekben tárgyal. Minden egyes ilyen ügynek a magyar társadalom fizeti meg az árát úgy, hogy az Orbán-kormány a nemzeti oligarcha-rendszert tudja ezen keresztül hizlalni.

Hadd tegyem fel újra a kérdést, ön szerint kihátrálhat-e a Fidesz, az Orbán-kormány, illetve a választások után adott esetben egy más felállásban a magyar állam a Fudan megállapodásból?

Nem tudom, milyen típusú a megállapodás. Nem láttam nyilvános információt, azt hiszem, hogy mind a Fidesz, illetve egy ellenzéki győzelem esetén egy más kormány kihátrálhat ezekből. Ha lesz egy ellenzéki fordulat, meg lehet ezt a projektet olyan formában csinálni, ami a magyar társadalom érdekeit szolgálja. Amit nem tudok elképzelni az Orbán-rendszerről. Ha a Fudant keresztülviszi a miniszterelnök, akkor az nem olyan projektként lesz megvalósítva, hogy a magyar társadalom abból profitál. A Fidesz és a NER geopolitikai érdekeit fogja nagyon sok szempontból szolgálni, ami káros ennek az országnak. De azt is el tudom képzelni, ha Orbán látja a társadalmi ellenállást – és esetleg '22-ben folytatódik a jelenlegi rendszer –, akkor maga az Orbán-rendszer fog kihátrálni belőle.

Vagyis az ellenzék sikerre tudja vinni azt, amit most Fudan-ügyben elkezdett?

 Az biztos, hogy az ellenzék vissza tudta fordítani az Orbán-kormány kultúrharcos aspektusát, és ez váratlanul érte a rendszert. Nem gondolták, hogy a járványügyi szükséghelyzet enyhülésével a magyar társadalom rögtön Fudan-ellenes lesz, és az ellenzék meg tudja lovagolni ezeket a hangokat. De azért nem mindegy, hogy milyen áron tud az ellenzék politikai sikerhez jutni. Azok a rasszista felhangok, nagyon, nagyon erős érzelmekre ható megközelítések az oroszok vagy a kínaiak esetén, amiket hallani lehet az ellenzéki pártok egy bizonyos részétől, nem biztos, hogy az az ár, amit mindenféleképp meg kellene fizetni egy fordulatért, vagy egy kormányváltásért. Mert az orbáni receptet nem lehet átvinni az ellenzéki oldalra. 

Mit ért ezalatt?

Egy gyűlöletpolitikai, igen megosztó, minden nap nagyítóval ellenséget kereső, kutató politikát nem gondolom, hogy szerencsés lenne átvinni az ellenzéki oldalra. Nem hiszem, hogy ez célja lenne az ellenzéknek, még akkor sem ha, mondjuk van köztük olyan, aki sinofób megközelítést képvisel. A NER nagyon összezavarta a morális iránytűket, és az ellenzéki oldalon már mindenkinek elege van az Orbán-rendszerből, fuldoklik benne, és keresi azokat a kitörési pontokat – lásd, Fudan –, ahol minden gyűlöletet rá lehet borítani a NER-re.

Ahhoz az egyesült ellenzéknek kellene úgy használnia ezt a hangot, ahogy egyes személyek használták, de szerintem ők is csak jópofák akartak lenni, viccelni akartak.

Ezzel nem lehet viccelni. Ha az orbáni ellenpolitikát gyűlöletre alapozzuk, akkor megette a fene. Akkor a hideg polgárháborúból jövőre olyan dolgok lesznek, amikhez képest 2006, vagy ’56 nem is tudom, hogy minek tűnik… Itt azért olyan érzelmek vannak, és olyan felfokozottság van az ellenzéki oldalon, ami ha hozzájut egy gyúelegyhez, vagy felgyullad valamitől, akkor az nagyon rossz lesz.

Hadd kérdezzek vissza. Ha Orbán annyira szívén-lelkén viselné Magyarország sorsát, akkor nem az lenne az első dolga, hogy azt mondja: rendben van, akkor visszakozunk például Fudan-ügyben? 

Nem gondolom. Ennyire nem viseli a szívén a magyar társdalom sorsát. Sokkal inkább politikai játszmaként tekint arra, hogy a magyar társadalmat fel lehet használni finanszírozási szempontból, érzelmek és politikai tőke szempontjából az ő rendszerének a menedzselésére. De azért sem tud, vagy nem biztos, hogy akar a Fudanból kihátrálni, mert az állandó üggyé tehető. Van itt egy olyan csomag, aminek több eleme lehet, az oltóanyaggyártástól kezdve, egészen az uniós érdekképviseletig, és lehet, hogy bizonyos szempontból meg van kötve a keze, mert adott esetben valamilyen vállalás is kötődik mindehhez. Én nem tudom azt megmondani, majd esetleg az utókor – vagy, ha hatalomváltás lesz, meglátjuk a közeljövőben –, hogy milyen típusú megállapodások köttettek. Nem tudom, milyen kötelezettséget vállalt a miniszterelnök. Az biztos, hogy a politikai forródrót működhet, hiszen Kína rögtön reagált a tüntetésre. Nem alaptalan azt feltételezni, hogy Kína rajta tartja a politikai projektjein is a szemét. Nem tudom, kihátrálhat-e a miniszterelnök ebből a projektből. Nem vagyok benne biztos, hogy minden tekintetben megvan a mozgástere. Hiszen láthattuk azt Paks esetén is, hogy olyan kényszerek vannak – a hitelszerződés adta keretekre gondolok –, amikből az Orbán-rendszer egész egyszerűen nem tudott, nem is akart kihátrálni. Ebből a szempontból megint csak aggódhatunk. Az nyilván egy hirtelen politikai húzás volt, hogy Gulyás Gergely azt mondta, lehet a Fudanról népszavazás. Valamilyen szempontból kezelni kellett a társadalmi felháborodást. De a reakciókból azt is lehet látni, hogy az Orbán-rendszer azért nem illetődik meg. Azt mondja a miniszter, ha a budapestiek nem akarják, hogy jót tegyenek velük, akkor a kormány azt is el tudja fogadni. Ebben benne van a kivagyiság, a foghegyről való beszélés. És, benne van az is, ha országos népszavazás lesz róla, akkor nem biztos, hogy abban is az ellenzéknek áll a zászló. Nézzük meg, hogy például a kínai vagy az orosz oltás tekintetében dönt-e a politikai percepció. Nagyon sokan pontosan a Fidesz-szimpátia miatt ezeket az oltásokat választották.

Vagy csak azért, mert azt kapták. Mert semmi más nem érkezett. Én emlékszem egy szegény öregúrra, aki ott állt az orvos előtt és azt mondta: kínai oltást kaptam, nekem ez jutott, hát Isten kezében vagyunk, és kész. Nem azért kapta, mert azt akarta, hanem mert nem volt más...

Hát az egész biztos, hogy volt egy nagyon, nagyon erős átvezetés a keleti vakcinák felé, és ezt minden módon elősegítette az Orbán-rendszer. De ha megnézzük a közvélemény-kutatásokat, akkor azt látjuk, hogy a politikai percepció nagyon döntő volt abban, hogy ki milyen oltást választott, ha volt rá lehetősége. Itt is sikerült átalakítani a politikai percepciókat. 

Mint a Fidesznél.

Nézzük meg, hogy egy antikommunista, alapvetően a keleti szempontok iránt nagyon szkeptikus liberális pártból egy autoriter populista erő lett, amely tud nagyon erősen játszani ezeken a húrokon. Azt is gondolom, ha van valamilyen erős kötelezettségvállalás, és nyer az Orbán-rendszer még négy évet, akkor akár még bele is állhat ebbe a Fudan-projektbe. Nem gondolom azt, hogy most nagyon bele akart volna állni a miniszterelnök, nem hiszem, hogy nagyon sok érdeke lenne, hogy erre fűzze fel a '22-es kampány hátralévő részét. Azt gondolom, hogy jegelni fogják, amennyire lehet. Nem hiszem, hogy a kultúrharcba így állnának bele a Fudan Egyetem kapcsán. Ilyen szempontból van mozgástere a miniszterelnöknek, nem kell neki '22 tavaszáig keresztülverni, és lerakni az alapkövet. Valószínűleg nem is ez volt a politika, vagy a megállapodott menetrend – ha van ilyen megállapodás. De az biztos, hogy ez egy fontos része a Kína-Orbán-rendszer megállapodásnak, hiszen egy nagyon jelentős uniós hátteret tud kölcsönözni, tulajdonképpen egy Európai Unióban lévő egyetemet. Hangsúlyozom, hogy ez most az Orbán-rendszer perspektívája. Most az Orbán-rendszeren belül beszélünk a Fudanról, nyilvánvaló, ha lesz váltás, akkor ezt újra kell gondolni, és újra kell tárgyalni.

A cikk első része itt olvasható.