Antal Attila: itt a Fudannál nagyobb dolgokról van szó 1. 

– Az alapkérdés az lenne, hogy kihátrál-e – amúgy fideszesen – a Fidesz és Orbán a Fudanból, de mégis egy kicsit korábbról szeretném kezdeni, Oroszország és Magyarország viszonyával. Amikor Orbán hatalomra kerülésekor 2010-ben szembesült azzal, hogy az EU  számos kérdésben kritizálja, akkor jutott arra, hogy a Putyinnal való barátkozás erősítheti az EU-n belüli alkupozícióját. Ő pedig hatalmon akart maradni. Ön szerint Orbán és Putyin ilyen szempontból „használja” a másikat? 

– Egy-egy politikus nyilvánvalóan önérdekkövető, a hatalmi játszmáikhoz felhasználják egymást. De, ha megnézzük a Putyin-Orbán „viszonyrendszert”, azért itt van egy másik fontos szereplő, az Európai Unió. Ezért az EU és Oroszország közötti kapcsolatrendszer keretében is érdemes értelmezni az Orbán-Putyin játszmákat. Méghozzá abból az aspektusból, hogy az EU-nak lenne szüksége arra, hogy egy, minden tekintetben transzparens tagállami viszonyrendszert alakítson ki az orosz hatalmi centrummal. Hiszen azt látjuk, hogy – legalábbis Németország – azért elég régóta az orbáni politikához hasonló kettős játékot űz.

– Mit ért ezalatt?

– Azt, hogy emberjogi, világpolitikai szempontból nagyon sokszor elítéli Putyint, szankciókat fogalmaz meg, rosszallóan tekint az orosz vezetésre, de üzleti, energetikai szempontból, a bankrendszerek, nagy projektek finanszírozása szempontjából igen gyakran együttműködik az orosz féllel. Ez nem tekinthető se jónak, se rossznak, így működik a politika. Pontosan amiatt, hogy az EU nem fogalmaz meg egy olyan külpolitikai, geopolitikai agendát, amihez a tagországoknak mérni kellene a saját gazdasági- és külpolitikájukat, viszont nem csak gazdasági szempontból, az eurózóna kialakítása, a „belső mag” leszakadásának szempontjából van jelen, hanem külpolitikailag is. Ez játékteret ad Magyarország számára. Visszakapcsolva az eredeti kérdésre, Magyarország földrajzi és energetikai, de nyilvánvalóan történelmi szempontból is köztes pozícióban van, ez pedig játékteret biztosít az Orbánhoz hasonló szereplőknek. Az orbáni politika megtalálta a rést a pajzson. Ez nem csak Orbán Viktor önérdeke, vagy politikai tehetsége, hanem a német politikának, az EU helyzetének is sajátossága. Ebből a szempontból az orbáni politika azokat a tereket. lehetőségeket ragadja meg, amiket meghagy számára az Európai Unió.

– Akkor rosszul gondolom, hogy Putyinnal azért paktált le, hogy egy erősebb ember álljon a háta mögött, és most úgy gondolta, Kínával is azért kell lepaktálnia, hogy Oroszországgal és az Európai Unióval szemben is egy még erősebb hatalom álljon a háta mögött?

– A kínai kérdés, vagy általában a keleti nyitás kihívása igen régóta itt van a nyakunkon. Egy picit visszacsatolnék az előző témakörhöz. Azt látjuk, hogy Kína felemelkedése az Európai Uniót, Oroszországot és az Egyesült Államokat is érinti. Megkerülhetetlen jelensége a XX. század végének, a XXI. századnak. Erre valamilyen módon az EU-nak választ kell adni piacok, világkereskedelem, migráció, bevándorlás szempontjából, katonapolitikai szempontból. Itt van egy olyan kihívási halmaz, amire az unió nem tudott válaszokat adni Oroszország vonatkozásában, és most itt van a feltörekvő Kína, ami tulajdonképpen a globális kapitalizmusnak, a világkereskedelemnek egyik megkérdőjelezhetetlen szereplőjévé nőtte ki magát. Ebben a helyzetben a magyar miniszterelnök – felhasználva uniós helyzeti előnyét – megpróbál ezekbe a hatalmi játszmákba beavatkozni. Tulajdonképp ugyanazt ajánlja fel Putyin, illetve Oroszország és Kína számára: egy európai hídfőállást, az EU-s politikai irányok meggyengítését. Kvázi egyfajta trójai falóként próbál funkcionálni. Erre utal például a Kínával szemben megfogalmazott külpolitikai nyilatkozatok folyamatos megvétózása, az oroszországi szankciók valamilyen szempontból történő felpuhítása, amit azért a magyar külügy nem tudott elérni. Azokat az európai uniós adottságokból fakadó előnyöket – piacszerzés, állami támogatás az idetelepülő kínai vállalatoknak – tudja folyamatosan felkínálni, amiket az EU-s pozíció és tagság biztosít. Így nagyon sok szempontból ezeknek az országoknak egyfajta európai disztributora, európai képviselője lesz. Azt azért ismét hangsúlyoznám, hogy ezt a játékteret nem Orbán harcolja ki magának, hanem az EU jelenlegi helyzete biztosítja számára. A külpolitikai viták kapcsán a német külügyminiszter fogalmazta meg nemrég, többször nem fordulhat olyan elő, hogy megvétózzák az egységes külpolitikai álláspontot. Hát, ha nincs egységes külpolitikai álláspont, nincs egységes külpolitika. 

– Persze, hogy nincs egységes külpolitika, ha van két ország, Magyarország és Lengyelország, amelyik ezt az egységet folyamatosan megvétózza…

– Azért a külpolitikában az orosz példa is azt mutatja, sokkal nagyobb kibeszéletlen feszültség van Oroszország és Lengyelország között. De az egész struktúra nem úgy lett összerakva, hogy az Európai Unió autoriter rendszerekkel számolna. Egyébként az uniónak el kell döntenie, hogy akar-e világpolitikai szereplő lenni, vagy nem. Mert az nem megy, hogy az EU különböző álláspontokat akar összehangolni a francia-német tengely mentén, hisz szemmel láthatóan, nem tudja összehangolni azokat. 

– Sz. Bíró Zoltán a múlt hét végén a 24.hu-nak adott interjújában azt mondta: Orbán, ha úgy ítéli, hogy az szolgálja a leghatékonyabban, „hogy külön utat képvisel az unióban, habozás nélkül ehhez alakítja a nézetét és a retorikáját. (…) Ez nem attól van, hogy nincs emlékezete, hanem attól, hogy lelkiismerete nincs.” Most itt van ez a Fudan Egyetem ügy, amiről kiderült, hogy a magyar lakosság 75 százaléka nem kér belőle, ő pedig tűzzel-vassal át akarja verni. Várható-e egy ilyen embertől, hogy kihátrál – amúgy fideszesen – a Fudan mögül?

– Kérdés, hogy van-e mi mögül kihátrálni, mert azt pontosan most nem lehet tudni, hogy milyen szinten, milyen megállapodások és ígéretek, milyen üzletek köttettek. Itt nem csak a Fudanról van szó. Ha megnézzük például, hogy miként alakul a debreceni hazai oltóanyaggyár jövőbeni sorsa, ott kínai vakcinát fognak-e gyártani, vagy nem, hogyan alakul a hazai, egyébként nagyon sok szempontból erős kínai tőkének, vagy éppen a Belgrád-Budapest vasútnak a sorsa, akkor azért azt látjuk, hogy ez egy csomag. Egy olyan csomag, ami fölött nagyon sok szempontból próbál a miniszterelnök minden tekintetben befolyást gyakorolni, és aminek egyik eleme egy kulturális, a felsőoktatáshoz, az európai értékekhez talán leginkább kötődő, vagy arra leginkább rezonáló eleme verte ki a biztosítékot. Itt a Fudannál nagyobb dolgokról van szó. A miniszterelnök tulajdonképpen unión belüli képviseletére, disztributolására próbál szerződni Kínával, hogy Kínának egyfajta előretolt helyőrsége legyen nagyon sok szempontból. Ennek a NER vonatkozásában azután megvannak az üzleti szempontjai. Nyilvánvalóan be lehet csatornázni a NER-oligarchákat, akik az uniós pénzekből is nagyon jól tudtak szakítani. Ezekben a kínai beruházásokban is igen jól megtalálnák a helyüket. A Fudannal kapcsolatban azt gondolom, hogy itt van egy csomag, aminek az egyik eleme most nagyon sok szempontból kérdésessé vált. Nem biztos, hogy a magyar miniszterelnök számolt azzal, hogy ennek a csomagnak az összes eleme nem úgy fog átmenni, mint kés a vajon – mint például a paksi bővítés. 

– Csomagban tárgyal a miniszterelnök? 

– Az orosz vonatkozásban is láttuk, hogy csomagban tárgyal, és ezeknek a csomagoknak mindig vannak részelemei. Vannak benne nagy falatok, mint Paks2, Budapest-Belgrád vasút, vagy éppen a Fudan, de mindig vannak mellékszálak. A miniszterelnök nem biztos, hogy számolt azzal: az ellenzék európai és hazai színtéren is egy ellenkultúrharc színpadára tudja emelni a Fudan ügyét. 

– Kultúharc lenne?

– Igen. Tulajdonképpen az történt, hogy abból a kultúrharcos közegből – amit az orbáni politika megteremtett – kivéve, ahhoz hasonló módon, tulajdonképpen egy ellenkultúrharcot kezdett az ellenzék. Azt az orbáni megközelítést fordította vissza, hogy „nem leszünk gyarmat”. Emiatt van több szempontból is ez a látszólagos meghátrálás. Hogy mi lesz a következménye, azt én most nyilván nem tudom megmondani. Ahogy azt sem, hogy lesz-e népszavazás, hogyan lesz népszavazás. De azt lehet látni, hogy a miniszterelnök távolítja magától ezt a legalábbis virtuális, de a tüntetések szempontjából gyakorlatilag is kimondható kudarcot. Látható, hogy ebben a tekintetben van egy visszakozás. 

– Azt tudjuk-e, melyek voltak a fideszes elköteleződés állomásai a Fudan mellett?

– Megmondom őszintén, nem követtem vissza, hogy milyen lépések voltak. Az kétségtelen tény, hogy van, vagy lehet egy keretmegállapodás, amelynek része a Fudan-sztori. Nyilván a kínai fél kész volt arra, hogy figyelje ezeket a folyamatokat. A tüntetés kapcsán is rögtön nyilatkoztak. Ősszel a miniszterelnök Kínába megy. Biztos, hogy van valamilyen nagyon aktív kapcsolat a kínai féllel. De, hogy ez a mostani tüntetés tényleg megfúrta volna azt a projektet, amit az orbáni politika megteremtett, vagy esetleg más formában valósítják meg, most még nem látjuk. Nyilván nagyon fontos szempont, hogy mi lesz 2022-ben. Nem véletlen, hogy ebben a tekintetben az ellenzék most sikert tudott elérni. Hiszen nem csak kizárólag a Fudannal szemben lépett fel, hanem – szerintem nagyon helyesen – a magyar felsőoktatás mellett, és ezt a kettőt összefogva, az Orbán-rendszerrel szemben is. Az is nagyon jó lépés volt a hétvégi tüntetés szervezőinek részéről, hogy próbálták elvenni a sinofób, Kína-ellenes élét ennek az egésznek. Szerintem a rasszista, sinofób megközelítés nem jó irány.

Nyilvánvaló, bármilyen adminisztráció, kormány lesz 2022-ben, Kínával és Oroszországgal is épp úgy számolnia kell, mint ha az Orbán-rendszer marad. Valószínűleg másként, egy európai közösségibb keretben, az európai értékekre jobban odafigyelő, az európai rendszerbe jobban beágyazódó kormánnyal, de egészen biztos, hogy nem megkerülhető Kína és Oroszország kérdése. 

(Az elvarratlan szálakról a következő részben írunk majd.)