Aranykor volt, lesz? Varga kontra Matolcsy

Mellár Tamás: Matolcsy szövegeinek kevés köze van a közgazdaságtanhoz, de a magyar valósághoz is

„A vita szépséghibája, hogy Magyarországon eddig sem volt aranykor – hívta fel a figyelmünket Mellár Tamás közgazdász. Az országgyűlési képviselő szerint a hazai gazdaságnövekedés elsősorban az uniós források gyorsított lehívásának köszönhető, amit a nemzetközi konjunktúra közepette ugyan, de valóban sikeresen lovagolt meg a magyar kormány. A dolog szépséghibája, hogy az építőipari tevékenység jelentős túlárazása következtében a GDP adatok túlbecsültek, s a valóságban nem is érik el a közölt mértéket.

Mindennek ellenére Mellár Tamás a pénzügyminiszternek ad igazat a kialakult vitában, aki szerint a növekedés átmeneti és törékeny. Ezért a jövőben óvatos, egyensúlyi politikára kéne törekedni, s veszélyes vállalkozás túlfűteni a gazdaságot, ahogy azt Matolcsy György szeretné. Mellár szerint a jegybankelnök elsősorban Orbán Viktor politikájának igyekszik megfelelni, amikor ragaszkodik a 4 százalékos gazdasági növekedéshez, s kitart a „hurráoptimizmus” mellett.

Emiatt nem is igyekszik a  forint árfolyamát kordában tartani. Pedig a hektikus árfolyamváltozás helyett a stabil forint megnyugtató lenne az országnak. Mellár szerint Varga is erre célzott, s nem kívánta meghatározni a magyar fizetőeszköz árfolyamát. Ha nem a Varga-féle mérsékelt felfogás jelenik meg a gazdaságpolitikában, akkor annak durva „földet érés”, drasztikus megszorító intézkedés lehet a következménye. 

A Varga-Matolcsy vitát azonban nem a józanész, hanem Orbán Viktor fogja eldönteni, ahogy ma Magyarországon mindent a kormányfő dönt el - jegyzi meg Mellár Tamás. Ahogy az erőltetett 4 százalékos növekedésről is ő személyesen hozta meg a döntést, a visszafogást is csak ő rendelheti majd el.  Valószínű, hogy az önkormányzati választás előtt a kormányfő nem változtat a jelenlegi politikáján, az ugyanis a kudarc nyílt beismerése lenne. 

Ha hosszú távon is hibás döntés születik a Varga-Matolcsy vitában, tehát ha nem sikerül egyensúlyt teremteni a vágyak és a lehetőségek, akkor annak a következménye lehet az összeomlás. Amiben Magyarország rendelkezik némi praxissal, mert „nekünk Mohács kell”.

Ugyanis annyira meghülyíti az országot Matolcsy siker propagandája, hogy sokan elhiszik, hogy Magyarország immár gazdasági nagyhatalommá vált. Ami nem igaz, hiszen exportunk 80 százalékát, a GDP 25-30 százalékát a külföldi tulajdonú cégek állítják elő, plusz a GDP 4-5 százalékának megfelelő támogatás jut be az országba. Tehát rajtunk kívülálló tényezők segítették sikerhez az országot. 

A magyar gazdaság tehát nagyon sebezhető, szükség lenne Varga Mihály óvatosabb politikájára.  De Orbán Viktornak szüksége van politikai sikerre, részben a közelgő önkormányzati választás miatt, másrészt a közelmúltban elszenvedett hatalmas nemzetközi presztízsveszteség miatt. Ezt igyekszik a kormányfő gazdasági sikerpropagandával pótolni.  Orbán úgy gondolhatja, hogy ráér a választások után elismerni, hogy rosszabb idők is jöhetnek. Addig viszont azt szajkózza, amit Matolcsy mond: az aranykor még előttünk áll! 

Vértes András: a legrosszabb fejlődési pálya, ha az ország gazdasági jövőjét a „politikai versenyelőny” kihasználására építik. Matolcsy butaságot mondott!

Aranykornak nevezni az elmúlt néhány évet az talán kicsit túlzás, de az tény, hogy 2014 után elég kedvezően alakult a magyar gazdaság állapota. Ebben óriási szerepe volt az uniós támogatásoknak, a globális, tehát az amerikai, az európai és a kínai gyorsulásnak – nyilatkozta Vértes András. A GKI Gazdaságkutató elnöke arra is felhívja a figyelmet, hogy a gyors fellendülést annak fényében kell értelmezni, hogy korábban komoly válság volt. 

Ugyanakkor a kedvező gazdasági helyzet az utóbbi idők politikai döntéseinek következményeként sokat romlott. Vértes András szerint az amerikai-kínai kereskedelmi háború, az európai politikát befolyásoló Brexit alapjaiban változtatta meg a korábbi kedvező folyamatokat. Ahogy a magyar kormány Európai Unió elleni politikája is sokat ártott elsősorban Magyarországnak. Ennek is köszönhető majd, hogy nem jön majd be annyi támogatás, de kevesebb a vállalkozói tőke. 

Magyarországnak egy új politikai modellre kéne átállni – nyilatkozza Vértes András. Szerinte sokáig ugyanis nem tartható - Matolcsy terve - „politika verseny előny” kihasználásáról! Ez azt jelentené, hogy aki közel áll a politikához az hosszú távon is nyerő helyzetben van. Erre építeni az ország jövőjét az a legrosszabb fejlődési pálya. Ennek ugyanis az az olvasata, hogy soha nem a jók nyernek, hanem mindig csak azok, akik közel vannak tűzhöz. Ez a kijelentés Matolcsytól elég nagy butaság. Ugyanakkor Vértes vitatkozik Varga Mihállyal is, aki azt állítja, hogy a német lassulás nem fog begyűrűződni. Ez is elég vicces. Be fog gyűrűződni, ez nem kétséges. Fel kell rá készülni.

Olyan modellre kéne átállni, amely nem a közéleti szereplők voluntarizmusára épül, hanem sokkal több a szakmai és politikai vita. Ugyanis mindenki tudja, hogy ma Magyarországon a versenyhiány a legnagyobb probléma, továbbá az állam modernizálásának az elmaradottsága.  Az állam nálunk semmilyen komoly és hatékony váltásra nem képes. Ezért nincs korszerűsítés az egészségügyben, és az oktatásban, a politika közelsége miatt a szféra képtelen a változásra, ami Vértes András szerint „lerohadást jelent”!

Anélkül pedig nehéz lesz előrelépni, ha a politika és a szakma a legfontosabb kérdésekben nem egyezik meg. Valószínű, a mindenkori kormánynak, a mindenkori ellenzékkel is egyezséget kell kötni. Minden normális országban van kommunikáció a hatalmon lévők és az ellenzék között. Nálunk pedig már az is meglepő, ha két közéleti szereplő, a pénzügyminiszter Varga Mihály és Matolcsy György vitatkozik egymással. Csak remélni lehet, hogy a vita nem azért került nyilvánosságra, mert Orbán Viktor szabadságon van. 

Pősze Lajos: A jelenlegi gazdaságvezetés mellett 150 év kell ahhoz, hogy utolérjük Ausztriát vagy Németországot 

„Ha volt is aranykor, az nem a magyar gazdaságnak, hanem az országba érkező példátlan méretű uniós támogatásnak, az itt dolgozó multiknak és a külföldre kényszerülő munkavállalók hazautalt euro millióinak köszönhető” – kezdi az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának egykori alelnöke. 

Pősze is biztos abban, hogy a jövőben sokkal kevesebb európai támogatás jön az országba, s szerinte a multik is átrendezhetik magyarországi hadállásaikat.  Így aztán a Matolcsy György által említett felzárkózás veszélybe kerül. Részben azért, mert az elmúlt tíz évben – hiába jött sok pénz – a termelékenység alig javult. Az elmúlt évtizedben a hazai bérek sem emelkedtek, semmivel nem kerültek közelebb a német, vagy a fejlett országokban kapható fizetésekhez. Pősze szerint a jelenlegi gazdaságvezetés mellett 150 év kell ahhoz, hogy utolérjük Ausztriát vagy Németországot. 

Ha mégis szeretnénk beérni a többi uniós országot, akkor a jelenlegi politika nem biztosan folytatható tovább, mert sem termelékenységben, sem a jövedelmek szempontjából nem érzékelhető felzárkózás az európai átlaghoz képest sem. Ezért gondolja Pősze, hogy alapvető gazdasági és politikai szemléletváltásra van szükség, ha azt akarjuk, hogy Magyarország ne süllyedjen a környező országok színvonala alá.