Ausztria, Magyarország: demokrácia, diktatúra
Ha valakivel szeretnénk megértetni, hogy a kormány vágyaival ellentétben miért nem fogjuk 2030-ra (sem) utolérni Ausztriát, és azt, hogy mi a különbség a demokrácia és a diktatúra között, akkor erre az a legjobb módszer, ha az illetőnek elmeséljük, hogy mi történt Ausztriában az elmúlt alig több mint 24 órában.
Elmondjuk neki például, hogy lemondott az ottani alkancellár, Heinz-Christian Strache, aki egyben az osztrák Szabadságpárt (FPÖ) vezetője, nem mellesleg Orbán Viktor közelmúltbéli vendége és személyes jó barátja. Nemrég még együtt akarták megváltoztatni Európát, de ez a feladat most már Orbánra maradt, Matteo Salvinivel súlyosbítva. Strache politikailag megsemmisült, nincs többé, és bukását egy olyan esetnek köszönheti, amelyhez hasonlóért Magyarországon kétharmados győzelemre segítették a választók Orbánt.
Pénteken került nyilvánosságra az a 2017-ben, Ibizán készült felvétel, amelyen Strache arról beszél egy magát vagyonosnak mondó orosz nővel, hogy amennyiben megvásárolja pártja számára a legismertebb osztrák bulvárújságot, és anyagilag segíti az FPÖ kampányát, akkor cserébe mindenféle állami megrendeléseket kap majd Ausztriában.
Ezért a kis malőrért tört ki a botrány a szomszédoknál, ezért kellett Strache-nak távoznia az alkancellári és a pártelnöki székből, és ezért tüntetett tízezer ember Bécsben.
Merthogy nemcsak nálunk, de máshol is vannak gazemberek, de az a különbség a két ország, vagyis, a demokrácia és a diktatúra között, hogy Ausztriában a gazembereket a hatalom nem tekinti tisztességes embereknek.
Nálunk az történt, hogy Simicska Lajos, aki a történet idején éppen rosszban volt Orbánnal, arról beszélt, hogy Orbán a rovott múltú Heinrich Pecina „üzletemberen” keresztül az orosz Roszatommal akarta megvásároltatni a gyűjteményéből még hiányzó RTL Klubot. (Igen, jól emlékszik az olvasó: ő az a Heinrich Pecina, aki a Népszabadság utolsó tulajdonosaként bezárta a legnagyobb példányszámú magyarországi politikai napilapot, valamint ugyancsak ő adta el összes megyei lapot Mészáros Lőrincnek).
Orbán Viktornak emiatt a haja szála sem görbült. Épp ellenkezőleg: miután ez a kis affér napvilágra került, és minden gondolkodni képes ember előtt nyilvánvalóvá vált, hogy Orbán Viktor idegen (értsd: orosz) érdekek kiszolgálójaként a hazája ellen fordult, vagyis, hazaáruló, nemhogy lemondott volna, hanem – igaz, nem tisztességes körülmények között – kétharmados többséggel választást nyert.
Ha valakinek el kellene magyarázni, hogy mi a különbség demokrácia és diktatúra között, akkor el kell mesélnünk neki az utolsó másfél nap történéseit. És akkor az illető azt is megérti, hogy miért Bécs a világ legélhetőbb városa, és miért nem Budapest. És hogy nem az a baj, hogy 2030-ra nem fogjuk utolérni Ausztriát, hanem az, hogyha Orbán és társai tovább uralkodnak a magyarokon, akkor a két ország közötti minőségi különbség még a mostaninál is nagyobb lesz.
