Az akcentus szent, a vicc tilos
A rendpárti hiperszenzitivitás, a politikai korrektség és az áldozati pózokra alapozott identitáspolitika újabb győzelmet aratott a polgári társadalom szabadságeszménye felett: Franciaország büntethetővé tette az akcentussal való viccelődést.
Ha Kiss Ádám francia volna, és ha Kiss Ádám humorista volna, az összes cigányviccét szemétre kéne vetnie, nehogy az állam teljes szigorával sújtson le rá. A polgári társadalom szülőhazája ma ott tart, hogy az utcai füttyögést és a gúnyolódást büntetőjogi eszközökkel szankcionálja. A franciák tényleg meg akarják védeni a nyugati ember életmódját? Csak mert ez az intézkedés nem épp erre utal. Miért nem nyilvánítják inkább államvallássá az iszlámot?
A jellegzetes délnyugat-franciaországi akcentusáról ismert Jean Lassalle független képviselő a parlamenti vita során úgy fogalmazott, hogy nem kér adományt, és nem kér védelmet, mert az, aki – holott érthetné, ha akarná, hogy ez a törvény nem a délnyugat-francia tájszólás védelmében íródott. Én ezzel szemben úgy gondolom, hogy addig, amíg nem szólít fel erőszakra, senki nem követhet el bűncselekményt azzal, hogy a hangszálaival megrezegteti a levegőt – bármilyen alávaló, sértő, ízléstelen ostobaságot mondjon is, ahhoz igenis joga van. Ez pedig nemcsak az ő joga: ez minden szabad polgár joga a saját véleményéhez, a kötetlen diskurzushoz, az autonóm élethez. Ma a francia állam ezt a szabad polgárt fosztja meg ettől az elévülhetetlen jogától, mert rajtakapta, hogy akcentuson gúnyolódik. Holnap majd a férfiakon vagy a nőkön lesz tilos élcelődni? Holnapután meg az követ majd el bűncselekményt, aki politikusokon, ne adj’ Isten multinacionális cégeken köszörüli a nyelvét? A nyugati civilizáció a multikulturalizmus és a túlérzékenység védelmében tényleg elkezdi lebontani a polgári társadalmak legalapvetőbb vívmányait?
