Az inflációt aligha állítja meg az árrésstop kiterjesztése
Amíg egy rendszerbe felülről belenyúlnak, addig a korrekciót is korrigálni kell, mert mindig lesz egy terv, mindig lesz egy áhított állapot, és amíg az be nem következik, jön az újabb finomhangolás. Így értékeli Kozák Tamás, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára az árrésstop következményeit. A portfolio.hu egyik cikkéből többek között kiderül, hogy az intézkedés bevezetése előtt például a beszállítótól 250 forintért beszerezett 330 grammos doboz tejföl kereskedelmi ára jó esetben 572 forint lehetett volna áfával együtt, ám 959 forintot kértek érte. Aztán a stopot követően, rövid időn belül egységesen 549 forintra csökkent az ára mindhárom nagy kiskereskedelmi láncnál, de a következő hetekben előbb 674 forintra nőtt, majd hirtelen 476-ra esett vissza, és ismét felugrott 674-re, végül egészen 447 forintig süllyedt. Ezek a hektikus változások pedig szinte valamennyi „intézkedés alá vont” terméknél kimutathatóak.
Statisztikus legyen a talpán, aki ezek után ki tudja mutatni, mennyi volna egy-egy termék reális fogyasztói ára. A hírek szerint következnek újabb termékek is. Milyen következményei lehetnek az árrésstop kiterjesztésének?
A szándékokat, az irányokat látjuk, de erről az újabb lépésről sok konkrétum még nem jelent meg. Az sejthető, hogy alapvetően a kozmetikai, testápolási cikkek, illetve a tisztítószerek tartozhatnak ebbe a körbe, de hogy ezen belül milyen termékekre terjed majd ki, még nem látjuk Az esetleges következményekkel sem lehet addig kalkulálni. Speciális temékcsoportok tartoznak ebbe a körbe, amelyeknek a készletezési- és árazási politikája jelentősen eltér az élelmiszerekétől. Mert gyakorlatilag legalább húsz beszállító külföldi, tehát teljesen más a kereskedők és a beszállítók partneri kapcsolata, mint mondjuk a hazai élelmiszertermelők esetében.
Az élelmiszeripari termékek esetében úgy látja, sikerült érdemi megállapodásokat kötni?
Nagyon úgy tűnik, mert az élelmiszerinfláció a hivatalos kimutatások szerint megállt, de legalábbis csökkent.
A vásárló úgy tapasztalhatja, a kereskedelmi láncok e téren trükköznek. Az árak hullámzóak. Ezt önök hogyan látják?
Én a múlt héten néztem az árfigyelő alapján kalkulált vásárlási kosárértékeket. Önnek, vásárlóként, biztosan lehetnek olyan tapasztalatai, mintha ugyanannak a terméknek az ára egyik nap csökkenne, aztán két nap múlva jelentősen megemelkedne, és ismét csökkenne. De ha a mintegy ezer tételes ár-figyelőkosár adatait nézzük, akkor az érintett élelmiszereknél valóban megállt a növekedés. Nekünk az OKSZ-nél az a véleményünk, hogy egyrészt az árrésstop maga nem vélemény kérdése, hanem tény, és ez önmagában a kiskereskedelmi láncoknál komoly veszteségforrást jelent. Gondoljon bele, 10 százalékos árrésszinttel árusítani majdnem ezer cikkelemet, amikor a pulti ár már nem nyújt fedezetet a működésre, önmagában megmagyarázhatatlan veszteségforrást okoz. Ami sokáig nem tartható fönn. Nem is beszélve arról, hogy ez miként érinti a kisebb boltokat? Hogyan tudják elviselni azt az árversenyt, amit a nagy láncok a kormány nyomására elindítottak? Hogyan tudják felvenni a kesztyűt, és az árverseny milyen nehézségeket jelent számukra? Amikor ezt szóbahozom, már nem csak a multikról beszélünk, ebbe a körbe számos magyar cég is bele tartozik.
Talán nem is lenne szükség kormányzati beavatkozásra, ha a kereskedők egyfajta felelős árpolitikát folytatnának. Mit gondol erről?
Az előbb jó példaként említettem az élelmiszerkereskedelemben a partnerek közötti jó kapcsolatot, de az kétségtelen, hogy a „felelős ármagatartás” kialakulásához az ellátás minden területén jobb együttműködésre volna szükség. Amire egyébként számos helyen láthatunk jó és követendő példát, de hogy ez hosszú távon működjön, abból a termékpálya minden szereplőjének ki kellene vennie a maga részét. És ez elvezet az eredeti kérdéséhez: milyen következményekkel járhat az ilyen drasztikus állami beavatkozás? Nem hiszem, hogy bármilyen, időszakosan elrendelt szigor tartós eredményt érhetne el, hiszen a kiskereskedelmi árak inflációja a jó, vagy hibás gazdaságpolitika diagnózisa.
Ezt tüneti kezeléssel nem lehet tartósan rendezni.
Biztosan nem. Ha a kormány meg akarja fogni az árak emelkedését, akkor érdemes volna a döntéshozóknak mélyebbre ásniuk, és feltenni a kérdést: mi okozza az inflációt? Milyen tényezők motiválják a termelők és a kereskedők áremelési törekvéseit? De ez már messze túlmutat a mi kompetenciánkon.
Lehetséges a kiskereskedelmi árakban némi anyagi „mohóságot” is felfedezni?
Nálunk a szövetségben a legtöbb jelentős hazai és multi cég képviselteti magát. Ismerjük a gondjaikat, tudom, hogy szó sincs ebben az üzletágban valami tisztességtelen extraprofitról, mert az áruházláncok, az élelmiszerboltok 1-2 százalékos nyereségszinttel működnek. Azt, amit bizonyos bejelentésekből hallunk, hogy a hazai élelmiszerárak európai szinten is jelentős emelkedését valamiféle profitalapú infláció okozná, értelmezni sem tudom. Mert az infláció oka alapvetően abból fakad, hogy a termékek jelentős része importból származik, a forint leértékelődése ebben az áremelkedésben jelentős szerepet játszik. Említhetném az agrárágazat gondjait is, az időjárási kitettséget, a termeléshez és a szállításhoz nélkülözhetetlen energiaárakat, vagy éppen a feldolgozói oldalon a munkabérek kötelező emelését, ami szintén ott van az okok hátterében. Ilyen szempontból meg tudom erősíteni, hogy az infláció, vagy a mögötte lévő árnyomás nem a kereskedők „műve”. Egy-egy hipermarketben általában 50 ezer cikkelemmel dolgoznak, biztosan ki lehet emelni olyan terméket közülük, amelyek árának emelkedésében szerepe lehetett az átlagosnál magasabb árrésnek is, de az tévedés, hogy az árképzésre általában az extraprofit „éhség” volna jellemző.
Önt egy éve választották meg Vámos György utódjának. Akkor azt ígérte, igyekezni fog, hogy a kormányzat a szövetségüket kiemelkedő partnerének tekintse. Sikerült elérnie?
Föl tudjuk venni a telefont, és a minisztériumban is gyakran megteszik. Sokat javult a helyzet. Nem mondom, hogy a Nemzetgazdasági Minisztériummal szakmai kérésekben nincsenek vitáink, nem mondom, hogy minden esetben megfogadják a javaslatainkat, de legalább meghallgatják.
Ezt tették az árrésstopok esetében is?
Az NGM vezetői hisznek az árrésstop eredményességében. Nagy Márton szerint az élelmiszer-infláció is akár a 4 százalékot közelítheti májusban, a nemzetgazdasági miniszter úgy véli, az árrésstop a nyár végéig fennmaradhat. A kormány a jövő héten dönt a kibővítéséről. Abban reménykedtünk, hogy azután legalább az élelmiszerek esetében kivezetik. Ha tényleg megállt az infláció, akkor ezzel számoltunk. Ha belép az újabb területen egy hasonló kormányzati beavatkozás? A vásárlókat és a boltokat is talán kevésbé fogja érzékenyen érinteni, mert ezekben megtalálhatóak mind az olcsóbb, mind a drágább termék. Ki-ki a pénztárcája szerint dönthet majd.
Most központi akarattal emelkednek és csökkenek az árak. Megszakadhat egyszer ez a láncolat? Sikerülhet valamikor visszatérni a normális árképzés gyakorlatához?
Majd akkor, ha visszatérhet a piaci logikán alapuló árképzés. Amíg egy rendszerbe felülről belenyúlnak, addig majd a korrekciót is korrigálni kell, mert mindig lesz egy terv, mindig lesz egy áhított állapot, és amíg az be nem következik, jönni fog az újabb „finom hangolás”.
