Az oktatás az egyetlen kitörési pont, amivel segíteni lehet az ország állapotán

Zebraszerda van, így ma szülők, diákok, vagy bárki, aki fontosnak tartja, ismét kiáll egy zebrára, hogy így juttassa el az üzenetét, hívja fel a figyelmét az oktatásban lévő problémákra mindenkinek, aki esetleg még nem látja.

De mi is az a Zebraszerda? Egy civil kezdeményezés, amihez bárki csatlakozhat, aki úgy érzi, nem jó irányba halad az oktatás ügye jelenleg Magyarországon. Kállai Kornélia szülő, aki ezt a tiltakozási formát elkezdte, úgy érzi, hogy nem, és leszögezi: „Ha esetleg felmerülne valakiben a kérdés: a státusztörvény bevezetése nem az!”

Megfogadta: „minden szerdán kint leszek a zebrán, míg érdemi változás nem történik az oktatásban. Pozitív irányban!” Ma már sokan követik. Elismerő szavakat is kap, sőt, van, aki egyenesen történelmi jelentőségűnek tartja, amit tesz: „a példádban pedig a legfontosabb, amiben történelmi összehasonlításban példamutató vagy, hogy nem a várható sikerért teszed, hanem kizárólag saját meggyőződésből, kizárólag a saját lelkiismeretednek engedelmeskedve. Pedig csak ilyenek képesek a világot megváltoztatni.”

S ha valaki kedvet kap, hogyan csatlakozhat a Zebraszerdához? „Kinézel egy forgalmas zebrát, felírod egy táblára az üzeneted az oktatás jobbításával kapcsolatban, és szerda reggel 7.30 és 8.30 között kimész a zebrához. Civilként. Fontos, hogy ne akadályozd a forgalmat, mert azzal csak ellenszenvet váltunk ki az emberekből. Ezért, mikor az autóknak piros a lámpa, akkor menj csak a zebrára, és mutasd fel nekik a tábládat! Amikor az autóknak már zöld, akkor a járdán állva demonstrálhatsz tovább.” Ha valaki egyedül áll a zebrán, akkor a Zebraszerdát nem kell bejelentenie a rendőrségen, ha már ketten állnak ott, akkor gyülekezésnek számít, így be kell jelenteni.

Azt, hogy még mindig vannak, akik a legnagyobb kánikulában, vakáció és szünidő idején is úgy látják, valami tenni kell az oktatásért, mi sem bizonyítja jobban, hogy egy hete megvolt a 28. Zebraszerda, akkor is voltak emberek, akik kiálltak. Ezt fényképek sokasága bizonyítja, amik mellé azt írták: „továbbra is jelen vagyunk. Nyár van, meleg van. De kitartunk!” A fellépésüket bizonyító fényképek a Zebraszerda oldalán meg is tekinthetők.  A július 19-én tartandó 29. Zebraszerdára eddig 30-an jelezték részvételüket. 

Amiért mindez fontos, az, hogy bizonyítja, nincs igaza Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkárnak abban, hogy a törvényjavaslat elleni tiltakozások a tanév végére már érdektelenségbe fulladtak. 

Még mindig kimennek az utcára azok, akik szerint nem lesz jó, ha az oktatás továbbra is abba az irányba tart, amibe a kormány irányítja. De nincs igazuk azoknak sem, akik azt állítják, hogy sem a pedagógusok nem álltak ki magukért elég sokan, sem a szülők mellettük. 

Bizonyítékul álljon itt az a gyorsjelentés, amelyet Susánszky Pál szociológus mutatott be. A Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének kutatói online kérdőíves vizsgálatot végeztek pedagógusok körében, amiből kiderült, a pedagógusokra magas tiltakozási aktivitás volt jellemző az elmúlt egy évben és részvételi hajlandóságuk is magasnak mondható. Kétötödük (42 százalék) nem vett részt egyáltalán a tiltakozásokban, ugyanakkor majdnem háromötödük (58 százalék) igen. Egyharmaduk részese volt sztrájknak és körülbelül egytizedük polgári engedetlenségnek. 

A tiltakozások támogatásáról annyit: a pedagógusok relatív többsége szerint a diákok és a diákok szülei támogatják a tiltakozásokat (44 százalék, illetve 43 százalék). Ezzel szemben a válaszadók fele szerint (51 százalék) a szélesebb közvélemény inkább nem támogatja a tiltakozásokat, ugyanakkor több mint kétötödük (44 százalék) a magyar társadalmat inkább támogatónak látja.

Maruzsa Zoltán váltig állítja: a státusztörvény igenis kedvező a pedagógusok számára, de még nem számít teljes nyugalomra. „A baloldalt és a Soros-hálózatot ismerve, én biztos vagyok abban, hogy az ősszel is folytatják a hazugságokat, álhíreket és a feszültségkeltést, mivel két választás előtt és egy éppen átalakulóban levő köznevelési rendszer kereteiben leszünk akkor még, ők pedig a tanárokat kihasználva fognak kampányolni” – fogalmazott. Az államtitkár abban bízik, hogy a szerződések aláírása után már nyugalom lesz, mert „mindenki megtapasztalja majd, hogy igenis működőképes struktúrát hoztunk létre”.

A jövőt megjósolni nem tudjuk. De nem véletlenül mondta a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert, hogy „olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája.” Tényleg olyan lesz. S míg ezt a Szent-Györgyi idézetet minden oktatáspolitikus figyelmébe ajánljuk, úgy tűnik, a Fidesz oktatáspolitikusai ezt tartják a legkevésbé a szemük előtt. Ők ugyanis nem „kiművelt emberfők” sokaságát akarják látni. Sőt! Korai szelekcióval, leromlott, és egyre romló állami közoktatással, egy szűk elit és egy széles szolgahad kialakítására formált, elavult és ósdi oktatási rendszerrel próbálja az országot a jövőbe vezetni.

„Magyarország felemelkedésének elsődleges gátja és egyben fő kitörési pontja a közoktatás. Gátja, mert legyen szó bármilyen megoldandó társadalmi problémáról, a szegénység újra-termelődésétől a munkaerőpiac illeszkedési zavarain át a magyarok kiugróan rossz egészségügyi mutatóiig, előbb-utóbb a közoktatás elavult és alacsony hatékonyságú rendszeréhez jutunk. A magyar közoktatás erősíti, ahelyett, hogy kiegyenlítené a társadalmi esélykülönbségeket; nem látja el a majdani munkavállalókat a munka világában való boldoguláshoz elengedhetetlen tudással és készségekkel; ahogy a tudatos állampolgári léthez elengedhetetlen képességekkel sem.” Ezt Boros Tamás, az Egyensúly Intézet igazgatója mondta az idén februárban egy konferencián az oktatásról.

„Most, az erőltetett akkumulátorgyár-építések idején gazdasági szempontból is bebizonyosodott az eleve elhatározott Fidesz-irány: a Fidesz-kormány az alacsony hozzáadott értékű, exportnak kitett gazdasági szektorokra, összeszerelő üzemek létesítésére helyezte a hangsúlyt, és még csak az sem érdekli, hogy a magyar lakosság 70 százaléka nem ért egyet a terveivel. Holott Magyarországnak – és ez megegyezik a választópolgárok akaratával is – magas hozzáadott értékű, tudásalapú gazdaságot kellene építeni, az oktatásra, a tudományra és az innovatív K+F szektorra kéne helyezni a hangsúlyt. Gondoskodó és esélyteremtő államot kellene létrehozni, olyat, amelyben az állam az oktatást, az egészségügyet és a szociális ellátórendszert fejleszti” – ahogy azt az MSZP parlamenti frakciójának vezetője, Tóth Bertalan mondta egy korábbi háttérbeszélgetésen.

És bármennyire forgatjuk, mégis csak az oktatás lenne az egyetlen kitörési pont, amivel ezen az ellentmondáson – és persze magunkon, az ország állapotán is – segíteni tudnánk. Úgyhogy Maruzsa Zoltán bízhat abban, hogy „a szerződések aláírása után nyugalom lesz”. Lehet. A kérdés csak az, hogy milyen áron, és azt ki fizeti majd meg.