Bárándy Gergely: a NER-es korrupciós ügyekben már most is lennének gyanúsítottak, nem értem a késlekedést

A vagyonkoncentráció nemcsak a gazdagodásról szólt

Bárándy Gergely szerint a 2010 után kiépült rendszer célja nem pusztán egy szűk kör meggazdagítása volt, hanem a gazdasági hatalom teljes politikai ellenőrzés alá vonása is. Úgy fogalmazott, már a ciklusok elején látható volt, hogy a vagyonkoncentráció túlmutat az egyéni gazdagodáson, hiszen Orbán Viktor első kormányának bukásából azt a következtetést vonta le, hogy a tőkeerős, független üzletemberek képesek ellensúlyt képezni a politikai hatalommal szemben.

Az ügyvéd szerint egy modern jogállamban nem csupán a klasszikus hatalmi ágak működnek fékként és ellensúlyként, hanem a média, valamint a gazdaság szereplői is. Éppen ezért szerinte tudatos folyamat eredménye volt, hogy a jelentős gazdasági erőforrások kormányközeli vállalkozók kezébe kerültek. Úgy vélte, ezzel sikerült megszüntetni azt a helyzetet, hogy nagyvállalkozók önálló politikai befolyást gyakorolhassanak.

Bárándy szerint a rendszer végül oda jutott, hogy "ezermilliárdokat loptak el", miközben a gazdasági erő koncentrációja teljesen összefonódott a politikai hatalommal. A Ruff Bálint által említett dokumentumokról azt mondta: nem lepődött meg azon, hogy újabb bizonyítékok kerülnek elő, mert szerinte lehetetlen lett volna egy tizenhat éven át működő rendszer minden nyomát eltüntetni.

A vagyonvisszaszerzési hivatalnak csak garanciákkal lehet létjogosultsága

A beszélgetésben szóba került a létrehozni tervezett vagyonvisszaszerzési hivatal is, amelyet az ellenzék több szereplője is bírál. Bárándy hangsúlyozta, önmagában a hivatal létrehozása nem jelent veszélyt a jogállamra, minden azon múlik, milyen garanciákat építenek a működésébe.

Úgy fogalmazott, természetesnek tartja, hogy büntetőítéletet kizárólag bíróság hozhat, a hivatal feladata pedig legfeljebb a feljelentések megtétele és az eljárások előkészítése lehet. Fontosnak nevezte azt is, hogy minden esetleges intézkedés ellen biztosított legyen a bírósági jogorvoslat.

Bárándy emlékeztetett arra, hogy korábban ellenezte volna egy ilyen szervezet felállítását, ám szerinte a mögöttünk álló másfél évtized alapvetően megváltoztatta a helyzetet. A korrupció olyan rendszerszintűvé vált, hogy ma már indokoltnak tart egy külön intézményt, amely a közvagyon visszaszerzését segíti.

Már most is lennének gyanúsítottak, ezért nem érti az ügyészség késlekedését

A műsor egyik központi témája az volt, miért nem indultak még látványos büntetőeljárások a legnagyobb korrupciós ügyekben. Bárándy szerint érthető, hogy egy több ezer milliárd forintot érintő ügy teljes feltárása évekig is eltarthat, azt azonban nem tudja elfogadni, hogy egyes eljárásokban még mindig nincsenek gyanúsítottak.

Példaként az MNB-alapítványok ügyét említette. Szerinte ha már rendelkezésre állnak azok az adatok, amelyekből megállapítható, kik hagyták jóvá az egyes pénzmozgásokat vagy írták alá a döntéseket, akkor legalább a formális felelősöket már régen ki kellett volna hallgatni gyanúsítottként.

Az ügyvéd különösen azért tartja ezt furcsának, mert más korrupciós ügyekben – például a budapesti önkormányzati nyomozásokban – gyorsan történtek gyanúsítások és letartóztatások. Szerinte feltűnő az eltérés a különböző ügyek kezelése között, ami szerinte nehezen magyarázható.

Kitért arra is, hogy védőként részt vesz az egyik folyamatban lévő önkormányzati korrupciós ügyben, ugyanakkor hangsúlyozta: ez nem változtat azon az álláspontján, hogy minden bűncselekményt fel kell deríteni és az elkövetőket felelősségre kell vonni.

A beszélgetés végén részletesen ismertette a köznyelvben vádalkuként ismert ügyészi egyezség működését is. Kiemelte, hogy ennek lényege nem az, hogy az együttműködő gyanúsított elkerüli a börtönt, hanem az, hogy beismeri a bűncselekményt, feltárja a bűntársak szerepét, cserébe pedig enyhébb büntetésre számíthat. Mint fogalmazott, aki ilyen megállapodást köt, ugyanúgy szabadságvesztést kap, csak nem tíz, hanem például öt-hat évet.

Arra a kérdésre, hogy egy ilyen egyezség során számít-e, kit terhel a vallomás, azt válaszolta: természetesen minél magasabb szintű döntéshozó felelősségét lehet bizonyítani, annál értékesebb információról van szó. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy egy volt miniszterelnök meggyanúsításához önmagában egy-két vallomás nem lenne elegendő, ehhez több, egymást megerősítő bizonyítékra lenne szükség.

Bárándy szerint ugyanakkor a nyomozások sikeréhez nem szükséges minden egyes korrupciós ügy teljes feltárása. Már néhány súlyos, jól bizonyított bűncselekmény is elegendő lehet komoly szabadságvesztések kiszabására, miközben a vagyonelkobzás jogi alapját is megteremtheti. Úgy véli, a tizenhat év alatt felhalmozott ügyanyagban bőven találhatók olyan esetek, amelyek alkalmasak lehetnek erre, ezért szerinte a következő időszakban a bizonyítékok és a büntetőeljárások kerülhetnek a figyelem középpontjába.