Bárándy Péter: a törvénytelenségek svédasztalát valósította meg a Fidesz

– Ipari méretekben zajlik az állami vagyon kimenekítése olyan közérdekűnek nevezett alapítványokba, amelyek felett bebetonozták a NER képviselőit, s az odacsatornázott vagyon „elveszítette közpénz jellegét”. Ennek kapcsán a HVG a minap találóan úgy fogalmazott, „Fülkeforradalom helyett jogállami forradalmat kell vívnia a mai ellenzéknek, ha a választást megnyerve valóban kormányozni akar”. Ön egyetért ezzel a megfogalmazással?

– 2010-ben nem fülkeforradalom volt, hanem lázadás. Ahogy kiválóan leírja Fleck Zoltán az ÉS-ben megjelent cikkében (Demokráciát!), vagy Vörös Imre – aki a leghamarabb fogalmazta ezt meg, már 2012-ben, a Jogelméleti Szemlében publikált, Tudósítás a jogállamiság határvidékeiről című írásában. Az alaptörvény kapcsán megjelent írásban ő már akkor megállapította, hogy az alaptörvény közjogilag tulajdonképpen érvénytelen, mivel a létrejötte tagadása volt mindennek, ami egy alkotmány létrehozatalához szükséges, akár csak formáljogilag is, de főként a demokráciatartalmát tekintve. Merthogy egy alkotmány megalkotásához szélesebb körű egyeztetés kell.

– Önök – Fleck, Vörös, s Ön – szerint konkrétan miért nem valósult meg ez az alaptörvény megalkotásakor?

– Az alaptörvény tulajdonképpen egypárti. Nem, hogy egy szélesebb körű egyeztetés, de még a parlamenti sem volt a megszületése során. Volt ugyan egy, kifejezetten erre a célra összehívott bizottság, de még annak a közreműködését sem vették igénybe. Az alaptörvény létrejöttének a módja nélkülöz minden formális tartalmú szempontot. És a tartalma! Szégyellnivaló az egész szöveg, rengeteg baj van vele. Például a Preambulum R cikke úgy rendelkezik, hogy „(1) Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja. (2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek.” A Preambulumról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy ideológiailag semleges lenne, s hogy tiszta fogalmakkal dolgozna. Ugyanakkor az R cikk ezt tartalmazza: „(3) Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni. (4) Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége. Ilyen tartalmú az egész alaptörvény, s mivel azon alapul az egész jogrendszer, ezért az egész jogértelmezésből száműzi a normavilágosságot, az egyértelműséget, ami pedig minden jogszabály alkotmányos feltétele.

– Kérdezhetnénk persze, hogy akkor mi van? Ott van, és be van kétharmaddal betonozva.

– Azért van itt más is. Az, amit Vörös már 2012-ben elkezdett megfogalmazni, s ami mára már teljesen kikristályosodott, mégpedig amit az Alaptörvény C cikkének a 2. bekezdése fektet le. „Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.” – azaz mindenkinek, minden lehetséges törvényes eszközzel fel kell lépnie a hatalom erőszakos vagy kizárólagos megszerzésének kísérletével szemben. Ez tehát a kísérletre vonatkozik. Egyébként már 2012-ben is lehetett látni, hogy mi a törekvés, mára pedig tökéletesen egyértelművé is vált a NER-rendszer létrejötte, ami azt tükrözi, hogy megtörtént a kizárólagos hatalom megszerzése. Csak egy példa: fokozatosan kiüresítették az Alkotmánybíróság hatáskörét, a testületet pedig politikai huszárokkal töltötték fel. De a sort lehet folytatni a Legfelsőbb Bíróság elnökének és helyettesének a személyével, az ő kinevezésük módjával; vagy akár Országos Bírói Hivatal megalkotásával, a Kúria elnökének a megválasztásával. Enyhe kifejezés, ha azt mondom, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége közvetlen veszélybe került, ma már inkább azt kell mondjam, hogy megszűnt, már csak az egyes bírók tisztességében lehet, a rendszerben nem. De ugyanebbe a kategóriába tartozik az ombudsmani rendszer, az Állami Számvevőszék, a Költségvetési Tanács átalakítása is. Minden olyan intézményt maguk alá gyűrtek, amelyek a jogállamiság egyik követelményének, a fékek és ellensúlyok rendszerének a része. Már szó volt a normavilágosság megszüntetéséről, de hát a jogalkotás rendjét is teljesen felrúgták, hogy mást ne mondjak: ott vannak az éjféli előterjesztések a törvényhozásban. Az igazság az, hogy a fentiek csak példák, olyan ez, mint egy svédasztal, túl sok van kitéve, nehéz válogatni.

– Lehet, hogy csak néhány dolgot vett most el a svédasztalról, de már ezt a felsorolást hallgatva is a legszívesebben a kardjába dőlne az ember. Hiszen ez is mutatja a teljes letámadást és letarolást. Vagy én vagyok borúlátó?

– Sajnos bármely vonatkozásba kapok bele, mindenütt az tükröződik, hogy az alkotmányos működésnek minden ismérvét megszüntették. Még a jogalkotási rendből is kiirtották az egyeztetést. Régebben mindennapos dolog volt a közigazgatási és társadalmi egyeztetés, valamint a szakmával, az adott jogszabály által érintett csoportok képviselőivel történő konzultáció – ma már egytől egyig hiányoznak ezek az elemek. Ráadásul a szakmai előkészítés színvonala is borzasztó, ami a különleges jogrend elrendelésének folyamatában tetőződött. Az annak keretében megszületett kormányrendeletek kuszák és áttekinthetetlenek, olyan jogviszonyokra vonatkoznak, amelyek rendelkezéseiről nem hivatkozható, hogy a járvány leküzdését céloznák, azok inkább a tulajdonviszonyokat rendezik át. Összefoglalva tehát: egyértelmű és  vitathatatlan, hogy a Fidesz eljutott a kizárólagos hatalom birtoklásáig. Ha pedig így van, akkor mindenki jogosult és köteles fellépni ez ellen a helyzet ellen. És köteles újból a demokratikus jogrend és alkotmányos működés visszaállítása érdekében megtenni, amit meg lehet tenni.

– És akkor fülkeforradalom helyett jönnie kell a jogállami forradalomnak, már persze, ha az ellenzéknek sikerül a jövő évi választáson megvernie a Fideszt?

– Csak egyetérteni tudok a már hivatkozott két jogtudós, Fleck Zoltán és Vörös Imre véleményével: ha győz az ellenzék a választáson, az azt jelenti, hogy a népakarat a változásra szavazott, a választás során is elismerhetően a NER megszűntét követeli. Ugyanakkor a választási rend és a választási rendet felügyelni hivatott szervezet átalakítása és személyi összetétele szinte lehetetlenné teszi, hogy a NER megdöntésére irányuló népakarat érvényre jusson. Megjegyzem, ez ismét csak a demokrácia lényegének a tagadása, hiszen a NER olyan választási és választás-intézményi rendet hozott létre, amelynek célja, hogy – Lázár János után szabadon – Orbán és az ő rendszere örök legyen, ami már önmaga is a demokrácia tagadása.

– Milyen mozgástere lehet a mostani ellenzéknek, ha mindennek ellenére, Orbán mégis elveszíti a hatalmat?  Mi van akkor, ha kétharmadot szerez, illetve, ha csak egyszerű többséget?

– Tény, hogy a ma divatos kifejezéssel éljek: a mélyállam – az igazgatás, minden szervezet, minden szervezet személyi állománya, kialakított hatásköre – lehetetlenné teszi a következő hatalom számára a kormányzást. Ezzel szemben, a fentebb taglalt C cikk 2. bekezdése alapján egyetlen egy szükséges és lehetséges fellépése marad az ellenzéknek: az alaptörvényt – az AB működéséből kölcsönzött kifejezéssel – meg kell semmisíteni. Ezzel az Alaptörvénnyel ugyanis demokratikus államot, állami működést, hatékony kormányzást lehetetlen kialakítani. Itt ütközik a jogi formalizmus és a demokrácia érvényesítésének a követelménye. Az előbbi – amire sokan hivatkoznak – azt mondatná, hogy nem lehet jogállamot kialakítani a fennálló jogrend leállításával sem. Ám ha olyan normarendszert alakított ki a mostani hatalom, amely nem alkotmányos, kizárólag hatalombirtoklást tesz lehetővé, és gyakorlati leválthatatlanágát is, akkor nem tartható be a jogi formalizmus követelménye. Felül kell írni a meglévő normarendszert, mert az akadályozza a demokrácia visszaállítását. Hangsúlyozom, nem a régi rend visszaállításáról beszélek, nem a 2010 előtti rendszer visszaállításáról, hanem a demokrácia visszaállításáról.

– És hogyan, miként, ha már a teljes mélyállam – ahogy Ön is mondta – a NER kezében van?

– Mivel az Alkotmánybíróság az Alaptörvény módosításának alkotmányosságát nem vizsgálhatja, valaminek át kell vennie ezt a hatáskört. Egy olyan szervezetnek, amelyik a legközelebb áll a néphez, ez pedig az Országgyűlés. Tehát az országgyűlésnek kell ezt a munkát elvégeznie. Ez teheti országgyűlésként vagy alkotmányozó nemzetgyűlésként, aminek én a híve lennék, de persze ezen lehet vitatkozni. Ami biztos, hogy így kellene elkészíteni egy új alkotmányt.

– Alkotmányt vagy egy új alaptörvényt?

– Nem alaptörvényt, hanem alkotmányt, egy olyan normát, ami a demokratikus állami működést állítja vissza. Ezen is lehet vitatkozni, de közelebb kell kerülni a hatalom és az állami működés tényleges birtokosához, a néphez, s valószínűleg valamilyen formában ezt meg kell erősíttetni a néppel – akár népszavazás útján, akár valamilyen kezdeményezés alapján, amivel a romokon kell újra építkezni. Csak ide lehet visszanyúlni, hiszen az alapvető birtokost be kell vonni mind az egyeztetésbe, mind pedig a megerősítésbe. Így kell létrejönnie az új alkotmánynak és az új, demokratikus jogrendnek.

– Ezt ki, és mikor fogja előkészíteni? Annyira azért nincs már sok idő hátra, egy év csupán.

– Ilyen alkotmányjogi tervezetek a rendelkezésre állnak, igaz, 8-9-10 éve még nem új alkotmányról, hanem arról szóltak, hogyan lehet átalakítani úgy az alaptörvényt, hogy megfeleljen ezeknek a követelményeknek. Ám ez a lehetőség – a kilenc alkotmánymódosítás és a kétharmados törvények folytán – mára elveszett. Ezért ma már csak egy jogállami forradalommal lehet ezt megvalósítani.

– A forradalom nem túlságosan erős kifejezés?

– Tudom persze, hogy nem szabad dobálózni a forradalom kifejezéssel, mi jogászok, joggal foglalkozók tudjuk, hogy a forradalomnak nem kell, hogy része legyen az erőszak, de hát ez egy forradalmi változás, s akkor nincs rá jobb szó.

– A forradalomban valahogy benne van a gyorsaság is. Ez hogyan tudna gyorsan végbe menni?

– Egy részének valóban gyorsan kellene lezajlania. Ki kell mondani, hogy az alaptörvény érvénytelen. Erre napok alatt sort kell keríteni.

– Miért szükséges ez a gyorsaság?

– Mert ellenkező esetben eluralkodik a káosz, az anarchia.

– És a hogyanra is van megoldás?

– Az egyik technika, hogy az alaptörvénynek bizonyos rendelkezéseiről ki kell mondani, hogy csak az új alkotmány érvényes létrejöttével és hatályba lépésével szűnnek meg, az olyan rendelkezései pedig azonnal hatályukat veszítik, amelyek végképp összeegyeztethetetlenek a jogállammal és a demokráciával. Muszáj nagyon rövid időn belül eljutni oda, hogy az alaptörvény elveszítse ez utóbbi vonatkozásait, ám ideiglenes rendezésként, az alkotmány hatályba lépéséig érvényben kell maradnia egy részének. Hogy ne torkolljon az ország káoszba és anarchiába.

– Mit kell azonnal megszüntetni?

– A kétharmados törvények rendszerét. Ezek a fajta törvények helyénvalók voltak az előző rendszerváltozás idején, de minden kormány – nem csak a NER ­– bizonyos fokig visszaélt vele. Ennek pedig nincs helye, s ezt azonnal ki kell mondani. Bizonyos törvényeket meg kell semmisíteni. Mielőtt közbevágna, igen, tudom, hogy nem jól használom ezt a kifejezést jogi definiálásra, de nem tudok jobbat rá. Tehát meg kell semmisíteni és a helyükbe újat kell megalkotni. Bár más idézte elő, de sajnos ugyanaz a helyzet, mint amilyen az ideiglenes nemzetgyűlés idején, az ideiglenes nemzeti kormány megalakulásakor volt. Akkor és ott is az volt az alapkérdés, hogy van-e ilyen változások létrehozására legitimitása ennek a két szervezetnek. A válasz az volt, hogy igen, van, mert létre kell hozni a népszuverenitást biztosító demokratikus felépítményt, jogrendet és azt működtetni kell. Pontosan a káosz és az anarchia elkerülése céljából.

– És ezzel tisztában van a mai ellenzék, amely meg akarja dönteni Orbán rendszerét?

– Van olyan erő, hogy muszáj. És most eljött a muszáj ideje. Elég, ha csak abba gondolunk bele, hogy mi van, mi lesz, ha nem történik meg a váltás. Fleck Zoltán az ÉS-cikkében azt írja, hogy ha ez az ellenzék át is veszi a hatalmat, saját magától sem tud majd kormányozni, mert mindegyik párt a saját érdekeit akarja majd érvényre juttatni. És persze nem is lenne mivel kormányoznia, mivel nincs meg az a jogi felépítmény, aminek mentén megvalósíthatná az érdemi változást.

– Ez utóbbi alatt a mélyállamot érti?

– Minden anyag, minden eszköz felett még egy kormányváltás után is az akkorra megbukott NER és annak a tagjai rendelkeznek. Ilyen körülmények között a tényleges hatalmat egy választási győzelem után sem tudja átvenni az új erő. Ezen csak radikálisan lehet változtatni, ha nem változtatnak akkor nem tud érvényre jutni a halatomváltásra kifejezett népakarat, mert az ellenzékbe szorult NER tovább lenne képes gyakorolni a hatalmat.

– Megvan-e ennek a radikális változtatásnak a koncepciója?

– A koncepcióját már kidolgozták, de azon túlmenően, kellenek a technikák, amelyek a tényleges hatalomátvételnek az eszközei. Ez is kidolgozott, olyan mértékben legalábbis, amilyen mértékben időszerűen kidolgozott kell, hogy legyen.

– Van idő rá, Ön szerint? Csak ismételni tudom magam: egy év van hátra a választásokig.

– Ennél részletesebb kidolgozás is szükséges a vágyott hatalomátvétel idejére. Tehát azt mondom, hogy igen, létre kell hozni a jogrendszer pillérét képező új törvények szövegét, annak rendelkezésre kell állni a választás idejére, s ha pozitívan dől el, azt kell felhasználni. Ha negatív lesz az eredmény, akkor potyán dolgoztunk.

– Milyen törvényekről beszélünk?

– A többi között a választási, a jogalkotási, a bírósági szervezetre vonatkozó és a bírósági, jogállási törvény, az ügyészségi szervezeti és ügyészségi jogállási törvény, az ÁSZ-ra, a KT-ra, stb. vonatkozó törvények szövegéről beszélek. Ezeknek kész, törvényképes szövege meghatározó jelentőségű, ha nincsenek készen, akkor a megkövetelt és szükséges gyorsaság hiánya akadályozni fogja a változást.

– Kitől várja ezeknek az elkészítését?

– A jogász szakma felelőssége, hogy ezt létrehozza. Ebből nagyon soknak az alapja egyébként már megvan, minden választás előtt a jogász szakma bizonyos tényezői ezen dolgoztak. Például a Szalay Kör 2018-ig létrehozta ezeknek a törvényeknek a törvény-kész szövegét. Vannak alkotmányszövegek, törvényszövegek, stb. Ezeket persze frissíteni kell, de alapjaiban megvannak. A kérdés az, hogy mi lehet a hajtásmechanizmus, hogy úgy mondjam, szíjrendszer, ami ezt át tudja vinni a politika tényezőihez? Az kérdéses és kialakítandó, hogyan jut el ez a pártokig, mert pártok nélkül választást tartani, hatalmat gyakorolni nem lehet.

– A meghatározó jogászoknak bizonyára vannak olyan informálisa kapcsolatrendszereik, amelyeken keresztül el tudják juttatni az „igét” a pártokhoz, nem?

– Informálisan nem igen. Meg kell találni azokat a szerveződéseket, amelyek ezt az ismeretrendszert, ezeket a megoldásokat képesek átvinni a politikai tényezők tudatába. A hat pártnak lehet mindenféle külön pártprogramja, de az alkotmányos állam létrehozásának a minimumát mindegyiknek tartalmaznia kell, ebben meg kell egyezniük, és ezt a feladatot együtt kell elvégezniük. Ha ez megvan, akkor visszajutunk a kérdéshez: milyen működés mentén valósuljon meg. Ha a pártok minimumként elfogadják, akár az is elképzelhető, hogy egy szakmai kormányt kell létrehozni. Olaszországban teljesen megőrült pártok és tényezők is vannak, de mégis sikerült egyezségre jutni a Draghi-kormány felállításában, abban, hogy egy idős ember átvegye a szakértői kormányzást. Miután érezték, hogy az országuk a szakadék szélén inog, még az őrültek is elfogadták ezt a gondolatot. Lehet azon is gondolkodni, hogy a megválasztott parlament alakuljon át alkotmányozó nemzetgyűléssé. Ebben az esetben egyiknek sem szabad hosszabb távra berendezkednie, kapnak egy meghatározott feladatot, létrehozni a kívánt államot és egy rövid időre ellátni a napi kormányzás napi feladatát. De hangsúlyozom, csak egy rövid időre.

– Ez azért nem nagyon tér el Bokros Lajos korábbi 500 napos tervétől, amit egyhangúan vetettek el az ellenzéki pártok.

– Igen. De sok ilyen próbálkozás volt, van és lesz is.

– Mitől működhetne most? Működhetne?

– A megvalósulás egyik feltétele, hogy már a választások előtt a hatalomátvételre aspiráló csoport – jelen pillanatban hat párt – vallja be, hogy ezt akarja csinálni. Hogy a nép dönthessen. Dönthessen arról, hogy akarja, vagy nem. Nem lehet belesodródni, ahogy tette azt a Fidesz, amikor soha egy szót nem ejtett arról, hogy teljes és gyökeres átalakítást fog végrehajtani a jogrendszerben.

– Említette, szükséges, hogy a hat párt belevegye az alkotmányos állam létrehozásának minimumát a saját programjába. De hát közös programról van szó, nem?

– Ennek kellene lennie a közös program alapjának. Ha ezt nem csinálják meg, legyenek benne bármilyen egyéb programpontok, akár közösek, akár nem, azok végrehajthatatlanok maradnak.

– Lát erre esélyt? Nem szeretnék unalmassá válni, de már csak egy év van hátra a választásokig, és a pártok közötti távolságok igen nagynak látszanak, a deklarált összefogás ellenére is.

– Egy év hosszú idő. Ha több idő lenne, akkor mindenki nyugodtan a hátára feküdne és kalimpálna a kezével, lábával. Most hadd kérdezzek én: ön lediplomázott volna, ha azt mondják, hogy majd öt év múlva kell? De ha tudja, hogy egy hét múlva, szerdára kell felkészülni, akkor nekiveselkedik a munkának. Kell az időkényszer a pártoknak is.   

– Említette, hogy előre tudatosítani kell a társadalommal, hogy mire készül az ellenzék, ha hatalomra jut. Ennyire fontosnak tartja, hogy a társadalom jó előre be legyen avatva a tervekbe?

– A tisztesség megköveteli ezt. És azt is, hogy előre kinyilvánítsák, kinek kell és kinek nem kell tartani a hatalomátvételtől. Meg kell előre mondani, hogy lesz-e felelősségre vonás, és ha lesz, minek az alapján és hogyan. Nem lehetnek külön bíróságok, külön törvények a felelősségre vonás alapjai. Be kell tartani az alkotmányosság alapvetését, mindenki csak olyan dologért vonható felelősségre, aminek a rosszaságával akkor is tisztában kellett lenni, amikor az adott magatartást tanúsította. Lefordítva jogi nyelvre: a magatartás tanúsításakor hatályban volt büntető jellegű szabályzás alapján történhet csak a felelősségre vonás. Csupán ismételni tudom: csakis annak kell tartani a hatalomátvételről, aki az akkor hatályos btk. és pénzügyi szabályok megsértésével cselekedett. Nem lehet vendetta! Nincs rendeleti kormányzás! Nincs visszamenőleges hatály a felelősségre vonás tekintetében! Vagy belefér a hanyag kezelés, a hűtlen kezelés, a csalás, a korrupciós bűncselekmények valamely kategóriájába az adott cselekedet, vagyonkimentés, akkor van felelősségre vonás, vagy nem, akkor marad a társadalomellenes cselekmény erkölcsi, politikai és megítélésbeli következménye, de jogi következménye nem lehet. És ezt is világosan meg kell mondani előre, ne kelljen azt keresgélni, hogy a következő hatalom milyen szabályok alapján von felelősségre, ha felelősségre von. Mindenkinek biztosan kell tudnia, hogy ha elkövetett – ismétlem, ha elkövetett – olyan cselekményt, amely az elkövetése idején szabályozásba ütközött, akkor felelősségre lesz vonva.

– Ez sokaknak nem fog tetszeni, beleértve a szavazók egy részét is.

– Az benne van a pakliban, hogy a véresszájúak elriadnak majd. De az alkotmányosságot akkor is be kell tartani, ha bizonyos csoportoknak ez fáj, mert szeretnének drasztikusabb következményeket látni maguk előtt. Ha ezzel bizonyos választói csoportokat elveszít az ellenzék, nos, akkor elveszíti. Én amúgy eleve azt gondolom, hogy óvakodni is kell attól, hogy radikális és jogi elveket semmibe vevő személyek is részesei legyenek egy hatalomnak, amelynek a feladata a demokrácia helyreállítása.

– Visszakanyarodva a beszélgetés elején emlegetett, közérdekűnek nevezett alapítványokba való állami vagyon-kiszervezéshez. Milyen esélyt lát az oda kipakolt – tulajdonképpen ingyenesen privatizált – állami vagyon visszaszerzésére, kezdve a Mol-részvényektől az ingatlanvagyonokig? Hiszen szépen le van minden papírozva, s a hatályos törvényeket – gondolom – betartva viszik végig folyamatot.

– Azért nem ennyire egyértelmű ez a helyzet. Felvetődik ugyanis, hogy egy állami tulajdonnak a társadalmi érdekekkel össze nem egyeztethető elajándékozása és ezzel az állami tulajdonnak a megszüntetése, felszámolása, csökkentése ütközik-e valamely gazdasági tulajdon elleni vagy korrupciós cselekmény diszpozíciójába, megfelel-e annak. Ha megfelel, akkor van felelősségre vonás, és annak a keretén belül van lehetőség – sőt szükséges is – a tulajdon átrendezésére. Ebben az esetben meg kell találni a társadalom kártalanításának az útját-módját, akár a tőzsde igénybevételével, akár más módon. De ez nem az én kompetenciám, ehhez érteni kell a gazdasági alkotmányossághoz, ami nem az én profilom.

– De azért véleménye csak van arról, hogy kecsegtet-e sikerrel? A tét óriási, hiszen teljesen kiürítik az állami vagyont – már azt sem lehet mondani, hogy szép lassacskán, mert eszement tempóban zajlik.

– Meggyőződésem, hogy ez az alapítványi tulajdonátrendezés, a magáncégek államosítása, majd utána újabb privatizálása bizonyos büntető- és pénzügyi tilalomba ütközik. Ha nem így van, akkor sajnos meg kell, hogy töröljük a szánkat, és tovább kell menni. Én komolyan veszem a jogi kiszámíthatóságot és a demokráciát, amit az én nézetem szerint a szankcionálható magatartások tekintetében is be kell tartani.

– Úgy tudom, hogy négyen – Ön, Fleck Zoltán, Vörös Imre és Lengyel László – közösen készülnek egy koncepcióval. Mit lehet erről jelenleg tudni?

– Se megrendelés, se közös munka nem volt. Pusztán annyi történt, hogy eljutottunk valahogy egy pontra, akik ezen gondolkoztunk, s megtaláltuk, hogy a másik is ilyen úton viszi végig a gondolatait. Meggyőződésem, hogy sokan mások is járnak be ilyen vagy hasonló utakat, de azok munkáival, gondolataival még nem találkoztam. De például Elek István is hasonló úton jár.

– Mit terveznek azzal, amire jutottak? Közös fellépést? Közös prezentálást?

– Vörös és Fleck gondolatait már lehet olvasni. De elképzelhetőnek tartom, hogy meg fog történni a közös prezentáció is.

– Hogyan? Például a V21-en keresztül?

– Habár én tagja vagyok a V21-nek, de nem érzem magam feljogosítva arra, hogy a nevükben nyilatkozzam. Van két társelnökünk, a szerveződés nevében ők nyilatkozhatnak. De ha kialakul egy közös álláspont a V21-en belül, akkor lehet ez majd a V21 előterjesztése.

– Mi ennek a realitása?

– Ez lehet az egyik ilyen hajtószíj, amiről beszéltem, s ami átviszi a koncepciót a politikai térbe.