Baráti tűz a Fideszre
Igen, vagy nem? Így kérte számon a műsorvezető Budapest főpolgármesterét. Ráadásul nem valamiféle kedves hangsúllyal, hanem kellően durván. Ja, és nem Vitray Tamás volt a kérdező, vagy Baló György, vagy Rónai Egon, vagy bárki más, akit jegyeznek a szakmában, hanem Mészáros Kata.
Tekintsünk el persze a rangkórságtól, és ismerjük el, hogy nemcsak a jegyzett és ismert riportereknek szabad keménynek lenniük, hanem a jegyezetlen ismeretleneknek is. De, valahogy mégis máshogy veszi ki magát, ha Vitray, Baló, vagy Rónai keménykedik. (Baló György megidézéséért elnézést kérek, természetesen tudom, hogy ő már nem kérdezhet senkit, semmiről. Sajnos.) Ha egy szakmai „nullkilométeres” kezd arcoskodni a főpolgármesterrel, ráadásul minősíthetetlen hangnemben, akkor valahogy nem nagyon lesz szimpatikus az átlagnézőnek. (Amúgy a korábban felsorolt urak sosem engednék meg, hogy így beszéljenek egy vendéggel, de ez már más kérdés.)
Mészáros Kata olyan módon vezette a „beszélgetést”, hogy az még a fideszes Fürjes Balázsnak is sok volt. A főváros fejlődéséért felelős kormánypárti főember szó szerint ezt írta: „Sokszor éri méltatlan támadás a köztévét, de ez a tegnapi (interjú- a szerk) vállalhatatlan volt. Vállalhatatlan a főpolgármester és a budapestiek felé.” Hűha! Most azután elkezdhet cidrizni Mészáros Kata, mert a Fidesz budapesti embere szerint (is) alaposan túllőtt a célon. Nem valamelyik ellenzéki párt vezetője mondta, hogy überszar volt (gondolom, valami ilyesmit jelent a vállalhatatlan), hanem a saját gazdáinak egyike.
Na, Katika, most akkor, hogy lesz ez? Lehet, hogy hamarosan már nem műsorvezető leszel, hanem nyékládházi tudósító? (Az Isten mentse meg ettől Nyékládháza lakosságát!) Nem lehet, Katika, hogy téged megszívattak? Azt mondták a szerkesztőid, főszerkesztőd, hírigazgatód, hogy most azután a földbe kell döngölni ezt az embert. Ne sajnáld, üsd-vágd, nem apád! Most meg majd szépen magadra hagynak. De tudod mit? Lehet, hogy nem így lesz! Lehet, hogy Fürjes Balázs véleményét elegánsan elengedik a fülük mellett a gazdáid, és úgy megdicsérnek, mint a fene. És onnantól nincs megállás: lehet udvariatlankodni, lehet belefojtani a szót a vendégbe, lehet számon kérni!
Mert ez a valami köztetek nem egy beszélgetés volt, hanem egy számon kérés. Mi több: kihallgatás! Épp, hogy csak a reflektorokat nem nyomtad Karácsony szemébe, meg a füstöt nem fújtad az orrába. Sőt: még az a jó, hogy nem jött be úgy a tizenötödik perc tájékán egy markos legény, hogy gyomron csapja a főpolgármestert. Nem tudom, hogy megbüntetnek, vagy megdicsérnek, de azt hiszem, hogy az előbbivel járnál jobban. Talán akkor rádöbbennél, hogy bizonyos szint alá nem érdemes menni.
