Black Friday
Orbán Viktor valamikor, talán két hónappal ezelőtt, felhúzta a gumicsizmáját, és azóta térdig jár a vakcinákban. Nincs olyan péntek, amikor ne az övé lenne a Kossuth Rádió mikrofonja, minden egyes péntek maga a Black Friday: jönnek az olcsó napok, az oltással beoltandók ideje. Hallhatjuk a miniszterelnöktől, miként is hagyjuk magunk mögött a fejletlen Nyugatot, hogyan oldjuk meg mi – azaz Ő – azt, amit azok nem tudnak, nem is képesek rá.
Ha észrevették: minden fontosabb bejelentés így van időzítve. Gulyás Gergely már nem rejti véka alá: a lényeget majd a miniszterelnöktől fogják hallani. Orbán mondja el nekünk a jó híreket, gondosan átlépve a rosszakat. Így például azt, hogy mennyivel rosszabbul állunk az áldozatokat tekintve, mint más országok. Mit más országok, mint az egész világ. Erről a problémáról nem szólhat a péntek, azt azért túl sokan hallgatják, persze csak ahhoz képest, mint egy parlamenti válaszbeszédet. Az országgyűlésben ugyan, ha éppen kötelező válaszolnia az azonnali kérdések keretében, akkor kitér a halálozások számára. De csak úgy, hogy lehetőleg az övé legyen az utolsó szó. Legutóbb, még április végén, ezek a mondatok hagyták el a száját: „a halál az komoly dolog, kellő komolysággal kell róla beszélni… Mi a halottainkat megsiratjuk, a végtisztességet megadjuk nekik.” Ennyit mondott, nem többet. Majd rátért a gazdaság újraindítására. Egy évvel korábban, amikor a Pesti úton volt – az akkori viszonyokhoz képest – nagyon sok fertőzött, akkor egy kicsit másként vette komolyan a történteket. Ezt nyilatkozta: „ez egy olyan tény, amin nem lehet egyszerűen csak átlépni, és nyilván nem maradhat következmények nélkül sem. Aztán majd ha túl vagyunk az egészen, akkor majd térjünk vissza arra, hogy mi is történik az önkormányzati fenntartású idősek otthonában, és hol, milyen állapotokat találtunk.”
Ma semmit nem hallunk arról, hogy később majd kivizsgálják, mi okozta a kiemelkedően sok áldozattal járó járványkezelést. Hogy hol és kik hibáztak, mit mulasztottak el. A Pesti út esetében, ha jól emlékszem, büntető feljelentést is tettek, most Orbán egy könnyes bővített mondat után átlibben a holtakon. Egyszerűen bízik abban, hogy az emberek feledékenyek, nem emlékeznek arra, hogy mi történt tegnap; boldogan tódulnak a teraszokra, a Black Friday alkalmából kapott ajándéknak örvendve. Igen, a miniszterelnök hisz abban – és joggal –, hogy a társadalomnak bármit mondhat, a választók memóriája elég rövid ahhoz, hogy felidézzék azokat a rossz napokat, amiken átmentek. És ez is igen: holnap már arra sem fog gondolni, hogy tegnap még sorban állt, vagy éppen feleslegesen állt sorban, netán regisztrálni sem volt képes. Akik pedig ezen a fekete pénteken hozzájutottak végül az oltáshoz, azok boldog arccal beszélnek ismerőseiknek: megszerezték.
És Orbán erre játszik. Verseng önmagával, meg persze a világgal, különösebb értelem nélkül. Mert ugyan fontos, hogy be legyen lehetőleg mindenki oltva, fontos, hogy minél előbb elérjük a nyájimmunitást, de az ütemezést azért érdemes lenne a szakemberekre bízni. Itt azonban minden a kormányfő döntésétől függ, mindenki hozzá alkalmazkodik, ahhoz, hogy ő mikor, mit szeretne pénteken bejelenteni. Mindegy, hogy normálisan és organikusan nem érné el a rendszer – aktuálisan – a négymillió beoltottat, de mert Orbán ezt bejelentette, muszáj meglennie. Akkor is, ha erre senki nincs igazán felkészülve, ha maga az informatikai rendszer sem lesz képes kezelni a rohamot. Mindegy, mondják, majd akkor megint hazudunk egy nagyot – mint ahogy ezt tettük bő másfél hónappal ezelőtt –, és azt állítjuk, hogy felelőtlen emberek terheléses támadása miatt alakultak így a dolgok. A cél megvalósult, négymillió ember beoltva, hála a spájzból hirtelen előkerült százezer Pfizer vakcinának. Az ország kinyílt, az ajándék célba ért, készülhetünk a következő péntekre. Egy biztos, ezt Orbántól hallhattuk, júniusra hétmilliónál kell tartanunk.
Ha nem lesz ennyi jelentkező, ajánlom, átmenetileg importáljunk annyi migránst, hogy meglegyen. És akkor Bakondi György is örülni fog.
