Brüsszel nem gyorsszervíz – az SZFE ügyének megoldását itthon kell megtalálni

– Ma meghallgatást tartott az Európa Parlament oktatási és kulturális bizottsága, aminek meghívására az SZFE részéről Milovits Hanna, az SZFE diákönkormányzatának alelnöke és Ön, a fenntartó részéről Vidnyánszky Attila és György László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium gazdaságstratégiáért és szabályozásért felelős államtitkára vett részt. Fáradtnak tűnik, ami az eddigi másfél hónapos rendkívüli helyzet ismeretében a legkevésbé sem meglepő. Kérem, pár mondatban tisztelje meg olvasóinkat annak tanulságáról, hogy az Ön olvasatában mit segíthet a kialakult helyzeten Brüsszel. Hogyan tovább?

– Lényegében annyi történt, hogy mind a négyen elmondtuk a magunkét és a bizottság néhány EP-bizottsági tagja szintén elmondta a magáét és feltett néhány kérdést. 

– Mit remélhetnek az uniós meghallgatás eredményétől?

– Szerintem mindennek nagyon komoly tétje nincs. Inkább azt vizsgálják – s teljes joggal, elvégre ez a dolguk –, hogy a tagországokban zajló események mennyiben felelnek meg az uniós normáknak. S néhány képviselő arra célzott, amit mi magunk is mondunk, hogy sok szempontból nem felel meg a magyar és az európai normáknak az, ahogyan a színművészetin zajlanak a dolgok. Ezzel együtt, nem hiszem, hogy ennek a meghallgatásnak bármiféle közvetlen következménye lenne ránk nézve. Ezt persze minden hazai médium úgy tálalja, ahogy a profiljától megszokott, hozzáállásának megfelelően emeli ki, hogy a minisztérium államtitkára vagy Vidnyánszky Attila mit mondott helyesen vagy helytelenül, illetve mi mit fogalmaztunk meg reálisan avagy sem – innentől indul a szokásos interpretációs háború. Elhangzott sok csúsztatás, meg ostobaság meg sok okos dolog is, de ismétlem, nem hiszem, hogy mindennek bármilyen hatása lenne a jövőnkre.  

– Ön miben látja a mai nap eredményét – ha volt ilyen –, mennyiben sikerült az ellenérdekelt fél álláspontját belátóbbá tenni?

– Nem látszik rajtuk annak a jele, hogy bármiféle érv fogna a makacsságukon. Egy kicsit ijesztő számomra: Vidnyánszky Attila továbbra is súlyos összeesküvés-elméletekkel áll elő egészen odáig, hogy még itt is konkrét valótlanságokat állít – például velem kapcsolatban.

– Említene erre példát?

– Annyit mondott többek között, hogy kettős játékot játszom, azt állítom, hogy noha tanítunk, valójában a tanév kezdetén már írtam a miniszternek, hogy állítsa le az oktatást. Ebből konkrétan egy szó nem igaz. Nem született ilyen levél, ilyen szándék sem volt. Ellenben a mondat azon része megfelel a valóságnak, hogy az oktatás folyamatosan zajlik nálunk. Erre végképp nem számítottam, hogy ilyen módon lehet – hogy is mondjam – nem igazat mondani.  

– Szarka László kancellár bejelentette az először előrehozott, majd meghosszabbításra ítélt őszi szünetet. E mögött sejthetünk-e bármilyen rosszindulatú taktikázást, van-e erről bármi információja?

– Erre csak ő volna kompetens választ adni. Az őszi szünet – mint az összes este, hétvége – úgy működne, hogy a diákok folytatják a megkezdett munkájukat, pótolják az elmaradtakat, aki el tud menni pihenni, megteszi. Ezt „csak” az nehezíti meg, hogy a kancellár úr ennek minden lehetséges eszközzel keresztbe tesz. Én például tegnap este a doktori órámat nagy megalkuvásokkal tudtam csak megtartani.

– Mi volt az oka?

– Lekapcsolták az internetet, így aztán az éppen külföldön tartózkodó hallgatók nem tudtak bekapcsolódni az előadásba. 

– Azzal kapcsolatban, illetve az követően tapasztaltak-e bármilyen óvatos konszenzuskeresési szándékot, hogy Orbán Viktor egyik főtanácsadója, Hegedűs Zsuzsa lényegében kiállt Önök s a probléma megoldása mellett?

– Erről nincs információm, de az biztos, hogy ő nem fog velünk tárgyalni, mert erre nincs mandátuma. Ha ez valamilyen valóságos szándékot jelezne, azt természetesen örömmel fogadnánk, mert éppen ideje volna, hogy a kormány képviseletében valaki végre beleálljon ebbe a problémába. De eddig a kormány következetesen hárítja a felelősséget. 

– Ezek szerint, a hétvégi hatalmas demonstráció sem hozott eddig semmiféle ilyen irányú eredményt vagy következményt?

– Egyelőre nem tudok ilyenről, de mint ismert, mezei egyetemi tanár vagyok szeptember óta. 

– Lassan már annyi idő eltelt az idei blokádban, mint amennyi még hátra van, félidejéhez érkezik a félév. Amennyiben a második félidőt is az eddigiekhez hasonlóan végigcsinálják, érvényes lesz a diákok eddigi tanulmánya?

– Ha rajtunk múlik, akkor egyértelműen érvényes. Ezt már több helyen elmondtuk és megismétlem, hogy van egy nagy tévedés – itt, az egyetemen, valóságosan és érdemben folyik az oktatás. Van, aki téved, van, aki szándékosan csúsztat ebben a témában, de gőzerővel zajlik a diákok oktatása. Az utóbbi napokban ezt éppen az nehezíti, hogy az ehhez feltétlenül szükséges körülményeket pont az ezt biztosítani hivatott, újonnan kinevezett kancellár akadályozza meg, miután az internetkapcsolatot megszakíttatja, amit magánadományokból és kezdeményezésre sikerül egyelőre kiküszöbölni. Valamint azzal, hogy több alkalommal és helyen nehéz bejutni a termekbe. De mindössze ez az egyetlen valóságos oka és akadálya annak, hogy az oktatás zökkenőmentesen úgy működjön, ahogy az elő van írva. Az órák zajlanak, a tanárok tanítanak, a diákok tanulnak, az egyetem él – bármennyire is próbálják ezt kívülről ellehetetleníteni.