Budapest dilemmája: kooperáció vagy obstrukció?

Ha így áll egymáshoz a két politikus, lehet ebből bármiféle együttműködés? Ősztől a budapesti közgyűlés béna kacsa marad?

Magánemberként számomra nagyon rosszat sejtet ez a bizalmatlan közeledés. Megértem azokat a kifogásait, amikkel a napokban Magyar megindokolta a bizalmatlanságát. Nem ért egyet az önkormányzati vezetőknek kiosztott jutalmakkal. Szíve joga. 

Jelenleg Karácsony vezeti a várost. Ezekkel a jutalmakkal akarta megköszönni vezető munkatársainak az elmúlt nehéz öt esztendő minden erőfeszítését. Ha nehezen is, ha akadozva is, de a kormány minden gáncsa ellenére működött Budapest. 

Magyar az eljárást kifogásolta. Talán a személyekkel sem szimpatizál, amit fontosabb jelnek tartok az ősztől működő közgyűlést illetően. Azt ígéri, hogy a Tisza Párt nem delegál senkit az önkormányzati cégek élére, se a felügyelő bizottságokba, nem tesznek javaslatot a főpolgármester helyetteseire, és nem vállalnak tisztségeket sem. Pedig ahhoz, hogy a testület törvényesen működjön, és ne oszlassa fel a fideszes Kormányhivatal fél év múlva, ahhoz meg kell választani a tisztségviselőket. Magyar nem támogatná sem Kis Ambrust, sem Tüttő Katát helyetteseként mert – ahogyan nyilatkozta – „nem szabad konzerválni sem a DK, sem az MSZP, a két nem létező párt bázisát, akik nem kaptak erre senkitől se felhatalmazást”. A közgyűlési mandátumok ismeretében az ilyen nyilatkozatok nem túl biztatóak a jövőt illetően. A Tisza Párt 10 mandátumával szemben a „nem létező pártok” – a Párbeszéd- az MSZP-a DK – hét mandátummal rendelkeznek, igaz, ezzel kisebbségben lesznek. Ott van még Vitézy a háta mögött az LMP-vel és a maga három mandátumával. Meg a kutyapárt a három mandátumával… 

Akiket Magyar szerint „külön kell kezelni ettől a bagázstól”, amely – úgy véli – eddig leépítette a fővárost, leépítette az országot.

Karácsony Gergely oldaláról ezekre még nem hallottam semmilyen éles reakciót, csak egy homályosan felvázolt agendát, miről szeretne majd tárgyalni. Ha igaz, ő most még ismerkedésre, egy kicsit kötetlenebb beszélgetésre készül. A korábbi minősítő kinyilatkozások aligha fogják segíteni azokat az elkerülhetetlen, egy-egy kérdés kezelésére megkötendő koalíciókat, amelyek nélkül tényleg működésképtelen lesz a város. A magam részéről nagyon bízom abban, hogy – a korábbi helyzetekben tapasztalt higgadtsága miatt – Karácsonyról okkal feltételezhetjük, igyekezni fog kézben tartani az ügyeket. Két lehetőséget látok… 

Az egyik?

Ahogyan eddig is történt a magyar közéletben, a politikai döntések sok esetben háttéralkukon születnek. A szakemberek a két közgyűlés között majd megvívják a maguk csatáját a különböző közpolitikai témák kapcsán, és addig gyűrik egymást, amíg meg nem egyeznek, hogy az adott kérdésben ki, miként fog szavazni. Ezt a magam részéről üdvös változásnak tartanám, és a két újdonsült résztvevő – a Tisza Párt és Vitézy – érdemének mondanám, ha ezzel a fővárosi közgyűlésben elkezdődne a közpolitikai ügyek mentén való érdemi politizálás. Ezt abból gondolom, hogy Magyar is, Vitézy is azt ígéri, az ügyek mellett hajlandóak lesznek másokkal is együttműködni. Az ilyen politizálás üdvös volna a magyar demokrácia jövője, minősége szempontjából. Ez a típusú folyamatos koalíciókötési kényszer biztosan lassítja majd a munkát, időnként meg is akaszthatja, de alaposabban kiérlelheti a döntéseket. Bízom mindkét oldal politikai bölcsességében és csak remélni tudom, hogy nem alakulnak ki olyan helyzetek, amikor valamelyik oldal valamennyi szavazata arról fog szólni, hogyan „mutassanak be” Karácsonynak.

A másik?

A konfrontáció. A folyamatos ellenkezés. A betartás a másiknak. A város működésképtelenné válása. A feloszlatás.  

Milyen kérdésekben lehetne szót érteni? 

Ha Magyar beváltja, amit ígért, és tényleg hajlandó lesz a kooperációra, miért ne lehetne értelmes vitán eldönteni, jót tenne-e a városnak egy új gyalogos híd? A jelenleg is zöldíteni akaró főpolgármester miért akadályozná a dunai közlekedés fejlesztését, a hajózás bevonását személy- és teherszállításba? Miért ne lehetnének a Dunaparton további szórakozóhelyek, családos programok? Persze mit szólna ehhez Vitézy, aki közlekedéspárti? Mit szólnának az autósok? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket értelmes párbeszéddel – de nem ultimátumokkal – meg lehetne oldani.  Szeptemberben a Tisza készül bemutatni a fővárosi programját, várjuk meg. Kiderül, milyen tanácsokat fogad meg, már tudjuk, hogy a támogatóit képes mobilizálni, de az általa favorizált közpolitikai elképzelésekről eddig nem sokat hallottunk. Mostanában kezdte el ezeket a „program-lyukakat” kitölteni.

A főpolgármester pozíciója nem túl erős.  Mennyi esélyt lát legalább a tisztségviselők megválasztására?  

Nem lesz könnyű menet. Ha a Tisza nem állít jelölteket, de egyes politikai oldalakat kizár a jelölésből is, nem létezőnek tekinti őket, akkor ki adhat majd a testületnek vezetőket? Kik kerülnek a cégek élére? Hogyan működhet a város, ha minden döntést egyetlen politikai erő akar kisajátítani? A politikatudományban erre két fogalom használatos: az egyik a zsarolási potenciál, a másik az obstrukció. Az előbbi azt jelenti, amikor az erősebb fél bármiben ráerőltetheti akaratát a gyengébbekre; a másik, amikor az egyik oldal folyamatosan akadályozza a döntéshozatali folyamatokat, és tulajdonképpen ezzel érvényesíti a politikai erejét.

Mindkettőt megtapasztalhattuk az utóbbi másfél évtizedben. Itthon és a brüsszeli testületekben is. Ez vár most Budapestre? 

Távolodjunk el a napi politikától. Nekem sokkal korábbi, Deák Ferenc példája jutott erről az eszembe, még ha nem is pontosan ugyanaz a politikai háttér. Igen, a kicentizett választási eredményekből már az újraszámlálások előtt és közben is lehetett tudni, hogy valami ilyesmi vár Budapestre.  

Vitézy mennyiben lehet tényező ebben a küzdelemben? 

Az ő három mandátuma elég kevés... 

Tíz mandátuma van a Fidesz-KDNP-nek is…

Nagy kérdés, hogy Vitézy mennyire fog, vagy akar együttműködni a kormánypártiakkal. Ő is azt nyilatkozta, hogy a „közügyek mentén” foglal majd állást, és igyekezett magát úgy beállítani, mint aki független a Fidesztől, ám ha valaminek érvényt akar szerezni az általa favorizált célok közül, kénytelen lesz ehhez a kormánypártiak támogatását megnyerni. Ugyanakkor a korábbi szavaiból arra következtetek, hogy eléggé ambicionálná a jövőben a főpolgármesteri pozíciót. Ha ezt jól látom, ha tényleg ez a célja és fel akarja építeni magát, akkor független politikus képét kell mutatnia. Nem húzhatja magára a „Fidesz-bábja” mundért, ami már amúgy is nagyon elterjedt róla. 

Ott van a közgyűlésben a kutyapárt három képviselője.

Ők a sötét ló. Magyar Péter úgy minősítette őket, mint akiket „külön kell kezelni”. Nem sorolja őket a többi – bagázsnak nevezett – „pártocska” közé, akik alatt újra és újra azokat érti, akik „harminc-negyven éve mutyiznak”. Magyar úgy gondolja, hogy egyébként a kutyások sem akarnának majd belemenni a pozíció-szerző játékba. Nagyon sok még a nyitott kérdés ahhoz, hogy már tisztán lehessen látni a főváros jövendő politikai közállapotait. Októberben indul a munka, úgy gondolom, addig még nagyon intenzív előkészítő tárgyalások zajlanak majd a háttérben. 

A napokban Magyar Péter kitette azokat a témákat az asztalra, amelyeket fontosnak tart… 

A fővárosi politizálás nem csak ilyen kérdésekről szól. A várost működtetni kell, ami nyilván több, mint a dunaparti sétálás, vagy a fővárosi kerületek egységes parkolásának megoldása. Ha a Tisza Párt elnöke ténylegesen arra készül, hogy bizonyítsa az alkalmasságát akár az ország vezetésére is, akkor meg kell mutatnia, hogy kicsiben, amilyen a fővárosi politikai, képes minden politikai oldallal együttműködni. Most egyre sikeresebb, elképesztő választási eredményt ért el, egyre nagyobb támogatottságra mérik a közvélemény-kutatók, ha nem tévednek, erősen közelíti a Fideszt. Már 2026-ban kormányváltó erő akar lenni. Biztos vagyok benne, mindent ennek fog alárendelni. A fővárosi politizálást is. Persze nem tudjuk, hogy az ő fogalomtárában az „ügyek mentén politizálás” ma még csak egy üzenet, vagy komoly program.  

Budapest a „lelke mélyén” többségében ellenzéki érzelmű. Magyar Péterre azért szavaztak olyan sokan a fővárosban, mert demokratikus, nyugatias politizálást várnak tőle.  Ha nem lesz hajlandó senkivel sem együttműködni, ha kizárja az általa elképzelt „nemzet” politikai térfeléről a szociáldemokratákat, a liberálisokat, a szocialistákat, nem lép nagyon veszélyes útra?

Amennyiben ezt a megosztó utat választja, valóban veszélyes pályára léphet. Politikailag nagyot kockáztat, támogatókat veszíthet a következő választásra. Egyelőre nagyon jó stratégának tűnik, vagy körülötte, a háttérben, vannak jó politikai stratégák: az majd kiderül. Képes lesz-e egyszemélyes pártból kormányképes csapatot teremteni. Nem ismerjük sem az uniós, sem a budapesti képviselőik emberi, szakmai kvalitásait, mennyire lesznek képesek önálló arculatot mutatni, politikai-emberi kapcsolatokat teremteni a partnereikkel. Lehet, hogy az elején úgymond agresszívebben fognak szerepelni, hogy erősnek, határozottnak mutassák magukat, de kezdetben az eseti koalíciók, később talán a stabilizálódó együttműködések finomítanak ezen is. Ki tudja, a ma még „ősellenségnek” mondott DK, MSZP és a Tisza között kialakul-e valamilyen konstruktív együttműködés a fővárosban? Ha kicsit is, de látok erre némi esélyt – mondja Farkas Eszter politológus.