Tóth Zoltán: rekordrészvétel jöhet, de ez a kispártoknak lehet a legrosszabb hír

Tóth Zoltán úgy látja, hogy nagy valószínűséggel este 11 óra körül már 98–99 százalékos feldolgozottságú eredményt lehet majd látni. Ez szerinte technikailag nem meglepő, hiszen az elmúlt választásokon is gyorsan zajlott a számlálás, ugyanakkor fontos kérdés, hogy a nyilvánosság ezúttal lát-e köztes részeredményeket. A szakértő emlékeztetett: az elmúlt másfél évtizedben a választási estéken a közvélemény sokszor csak egy már erősen feldolgozott, politikailag is értelmezhető eredménnyel szembesült. Szerinte ez időt adott a hatalomnak arra, hogy felkészüljön akár a győzelem kommunikációjára, akár egy kedvezőtlenebb eredmény kezelésére.

A beszélgetés középpontjában azonban mégis az állt, hogy mennyien mennek el szavazni, és ez mire lehet elég. Tóth Zoltán arra számít, hogy a részvétel meghaladhatja a 70 százalékot, ami már történelmi léptékben is kiemelkedőnek számítana. A rendszerváltás utáni legmagasabb részvételű politikai események között említette az 1989-es négyigenes népszavazást, valamint az 1998-as országgyűlési választást. Ezekhez a példákhoz mérten is erős mozgósítás körvonalazódik most.

A választási szakértő szerint a magas részvétel legfontosabb következménye az, hogy megemeli az 5 százalékos parlamenti küszöb tényleges, abszolút számban értendő elérését. Minél többen szavaznak, annál több voks kell ahhoz, hogy egy kisebb párt bejusson a parlamentbe. Ez különösen a DK, a Mi Hazánk és a Kutyapárt számára lehet sorsdöntő. Tóth szerint egy ilyen helyzetben már nem elég egy lelkes, de szűkebb tábor: országos léptékű, nagy számú támogatót kell felmutatni, ami magas részvétel mellett sokkal nehezebb feladat.

Arra a kérdésre, hogy mi befolyásolja leginkább a részvételt, Tóth Zoltán azt mondta: az időjárás érdemben aligha. A szavazókörök közelsége miatt egy esős vagy hidegebb nap önmagában nem tartja otthon a választókat. Sokkal inkább az számít, milyen politikai üzenetek érik el a bizonytalanokat az utolsó napokban. A nem stabil pártválasztók döntését az utolsó kampányhajrában érkező üzenetek, konfliktusok és hangulatok is érdemben formálhatják.

A szakértő szerint ebben a választási bizottságok működése sem közömbös. Úgy fogalmazott: ha a választók azt látják, hogy a testületek nem pártsemlegesen járnak el, az szintén hatással lehet a politikai közhangulatra, ezen keresztül pedig a részvételre is. Példaként említette az ellenzéki kifogások és panaszok rendszeres elutasítását, valamint az olyan kampánykísérő jelenségeket, mint a plakátletépések vagy más, a politikai kultúrát romboló visszaélések.

A műsorban szó esett a választási rendszer logikájáról is. Tóth Zoltán felidézte: a rendszerváltás idején azért alakítottak ki kétszavazatos rendszert, hogy a választók maguk is létrehozhassanak egyfajta politikai koalíciót. Az egyik szavazattal egyéni jelöltet, a másikkal pártlistát támogatnak, így lehetőség nyílik arra, hogy valaki helyben az egyik politikai erő jelöltjét, országosan pedig egy másik pártot segítsen. Ez a logika ma is működik, de teljesen más politikai környezetben.

Tóth szerint ma a két nagy politikai szereplő, a Fidesz és a Tisza, lényegében arra törekszik, hogy mindkét szavazatot megszerezze a választóktól. Ezzel szemben a kisebb pártok inkább arra építenek, hogy a választók egyéni körzetben taktikailag szavaznak, listán viszont nekik adnak esélyt a parlamentbe jutásra. Vagyis a kispártok valójában abban bíznak, hogy a választók megosztják a két szavazatukat. Ez azonban csak akkor működik jól, ha van elég mozgástér, és nem söpri el őket a túl magas részvétel és a két nagy blokk közti erős verseny.

A szakértő kitért arra is, miért lett Magyarországon egyfordulós a választási rendszer. Szerinte ennek eredetileg világos politikai célja volt: a nagyobb politikai erőknek kedvezzen, és csökkentse az ellenzéki együttműködés esélyét a második fordulóban. Úgy véli azonban, hogy ami korábban a Fidesznek kedvezett, az most akár vissza is fordulhat, ha a társadalmi támogatottság átrendeződése valóban a Tisza oldalán jelenik meg.

A beszélgetés gyakorlati kérdésekre is kitért. Tóth Zoltán azt tanácsolta a választóknak, hogy mindenképpen vigyenek magukkal fényképes igazolványt, és a biztonság kedvéért a lakcímkártyát is. Bár hivatalosan vita van arról, minden esetben szükséges-e, szerinte jobb elkerülni a helyszíni bizonytalanságokat. Arra is figyelmeztetett, hogy ha valaki valamilyen hiba miatt nem szerepel a névjegyzékben, akkor hiába tudja igazolni, hogy az adott körzetben lakik, ez önmagában nem biztosít azonnali szavazati jogot. Ilyen esetben legfeljebb panaszt lehet tenni, de a szavazás lehetősége könnyen elúszhat.

Tóth a névjegyzéki hibák és a választási turizmus problémáját sem kerülte meg. Szerinte léteznek olyan visszaélések, amelyek a lakcímbejelentések körül alakulnak ki, és ezek torzíthatják a választási névjegyzéket. Úgy látja, a rendszer sebezhetősége továbbra is komoly kérdés, különösen akkor, amikor a politikai verseny szorosabb, és minden egyes szavazat felértékelődik.

Külön téma volt a levélszavazatok és a külföldről érkező voksok sorsa. Tóth Zoltán szerint ezek pontos súlyát kívülről ma nehéz megítélni, mert az erre vonatkozó információkhoz nem lehet szabadon hozzáférni. Úgy fogalmazott: a választási apparátus belső működése ezen a ponton kevéssé átlátható, ami önmagában is kérdéseket vet fel.

A választás utáni menetrendről szólva elmondta: a kifogások és jogorvoslatok miatt a végleges eredményre akár két hetet is várni kellhet. Az új Országgyűlést egy hónapon belül össze kell hívni, de a kormányalakításra ennél hosszabb alkotmányos időkeret is rendelkezésre áll. Ebben a köztársasági elnöknek kulcsszerepe van, hiszen ő dönti el, melyik politikai erőt kéri fel a kormányalakítás megkezdésére.

Tóth Zoltán szerint ez korántsem automatikus döntés. Nem feltétlenül a legtöbb szavazatot szerző pártvezető kap elsőként lehetőséget, hanem az, akinek a legnagyobb esélye van parlamenti többséget kialakítani. Ha egyik nagy párt sem szerez önálló többséget, akkor a kisebb pártok felértékelődhetnek, hiszen koalíciós partnerként döntő szerephez juthatnak. Minél több szavazatot szerez azonban egy nagy párt, annál erősebb pozícióból tárgyalhat a választás után.

A szakértő összegzése szerint tehát a magas részvétel nem csupán annyit jelent, hogy a társadalom mozgásba lendült. Azt is jelenti, hogy minden parlamenti küszöb, minden listás esély, minden koalíciós matek új értelmet kap. És miközben sokan a választás napját tekintik a történet végének, valójában csak akkor kezdődik a következő, legalább annyira fontos szakasz: a jogi viták, a mandátumszámolás és a kormányalakítás időszaka.