Budapesti olimpia: esélytelen esélyesek vagyunk
„Budapest képviseletében főpolgármesterként részt veszek a javasolt tájékozódásban” – közölte Karácsony Gergely, bejelentve, hogy elfogadja a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) és a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) felkérését, és részt vesz „egy majdani budapesti olimpia megrendezésére irányuló gondolkodásban”. A főpolgármester ezzel vállalta, hogy egy személyben dönt az olimpiai párbeszéd megindításáról, a folyamatról pedig majd tájékoztatja a közgyűlést. Ehhez joga van, hiszen a közgyűlésen megbukott az a terv, amely elvonta volna tőle azt a jogkört, amellyel két közgyűlés közt szabadon dönthet. 2026. szeptember 30-ig kell elkészíteni és társadalmi vitára kell bocsátani egy részletes és nyilvános, a városfejlesztési terveket is tartalmazó megvalósíthatósági jelentést. „Ebben a versenyben esélytelen esélyes Magyarország” – mondta a Hírklikknek Szekeres Tamás sportújságíró, a Sportal.hu főmunkatársa.
Mekkora esélye lehet annak, hogy Magyarország bármikor olimpiát rendezzen? –
A pályázás szabályai megváltoztak, ez a kérdés most nem Budapesten dől el. Régebben az volt a menetrend, hogy városok jelentkeztek, de mielőtt a NOB döntött volna, elkezdődött egy rendkívül költséges kampányidőszak. A jelentkező igyekezett minél több támogatót szerezni magának. Erre minden ország nagyon-nagyon sok pénz elköltött, és voltak, akik ennek érdekében hajlandók voltak korrumpálni, és olyanok is, akik ezt elfogadták. Ezért a NOB pár éve a zászlajára tűzte az „olcsóbb olimpia” jelszavát, és eltörölte a kampányokat.
Akkor kiknek a kezében van a döntés?
Az új gyakorlat szerint a jelentkezők ajánlata egy bizottság elé kerül, ahol hosszabb tárgyalási folyamat végén választják ki a legalkalmasabbnak tartott jelöltet. Már döntöttek a 2032-es olimpia sorsáról, Ausztrália egyik városa Brisbane nyert. Előtte még 2028-ban Los Angeles lesz a helyszín. Legközelebb 2036-ban van arra esély, hogy az olimpiai láng visszatérjen Európába. Feltételesen mondom, ugyanis a labdarúgás világában már kiderült, hogy az arab világ országai nagyon nyomulnak a sportban mindenféle világesemény megrendezési jogáért. Lássuk be, nem is minden esély nélkül, hiszen abban a térségben még soha nem rendeztek olimpiát. Ha valamelyik arab állam bejelentkezik, márpedig erre van esély, akkor lehet, hogy csak 2040-ben kerül ismét sorra Európa valamelyik jelentkezője.
Afrika szóba sem kerül ilyenkor?
Afrikában nagyon kevés olyan ország van, amelyiknek elég fejlett sportinfrastruktúrája van. Foci vébét is csak egyszer rendeztek, 2010-ben Dél-Afrikában, olimpiai esélyük is legfeljebb nekik lehetne.
Ha mégis jelentkezünk 2036-ra, vagy 2040-re, mi szólhat Magyarország mellett?
Magyarország mellett két dolog szólhat. Az egyik az, hogy rendszeresen az éremtáblázat első tíz helyezettje között vagyunk, és az élmezőny tagjai közül csak Magyarország nem rendezett még olimpiát. A másik, hogy a versenyek lebonyolításához szükséges sportlétesítmények többsége már készen van.
Karácsony Gergely szerint a stadionok 95 százaléka már áll…
Szerintem ez nem stimmel. Nincs egy olyan nagy befogadású központi stadion, amely alkalmas volna az olimpiai szintű atlétikai versenyek megrendezésére. A jelenlegi atlétikai stadionunk erre kicsi, még ha visszaépítik is a korábban lebontott kiegészítő lelátókat, akkor is csak 40 ezres a stadion. A Puskás Aréna csak egy futballstadion, nincs atlétikai pályája. Tehát egy nagy, új, központi stadionra még szükség lenne, és néhány kisebbre is. De valójában nem ez a fő gond.
Hanem?
A budapesti infrastruktúra. Karácsony is nyilván emiatt kacérkodik a rendezés lehetőségével, mert arra gondol, hogy akkor kiépülhetne egy normális összeköttetés Feriheggyel, sok minden megújulhatna a városban, épülhetnének újabb szállodák, mert a mostani kapacitás kevés egy olimpiai vendégsereg számára. Az olimpiai falut később diákvárosként lehetne hasznosítani. A főpolgármester most ebben láthat lehetőséget, a jelenlegi kormányról pedig tudjuk, hogy abszolút elkötelezett ebben a kérdésben. Egy másik bizonytalansági pont: a közhangulat. Ezt most nehéz felmérni. Azt mindenki elfogadja, hogy a döntést mindenképp meg kell előznie egy népszavazásnak. Amikor legutóbb pályázni akartunk, akkor a Momentum ellenkampánnyal robbant be a közéletbe. A Fidesz felmérte egy népszavazás esélyeit, és a kormány inkább visszavonult. Ha megint felvetődne a népszavazás javaslata, nagy kérdés például, hogy csak budapesti népszavazást rendeznének-e, vagy országost? Ha csak a budapestieket kérdezik, akkor ők talán meggyőzhetők, mert a fejlesztésre szánt források nagy része is ide kerülhet, de ha mondjuk, országosan terítenék a pénzt, ez az előny eltűnne. Jártam már nem is egy olyan városban, amely valamilyen nagy világverseny fogadására készült, láttam mekkora ott a diliház, az építkezések miatt évekig nem lehetett normálisan közlekedni. Budapest hosszú távon biztosan sokat profitálna az olimpia rendezéséből, rövid távon viszont megbolondulnánk a készülődéssel járó felfordulástól.
Ha egyáltalán szóba kerülhet Budapest, az több mint egy évtized. Nem avulnak el addig a már elkészült létesítmények?
Sem 2036, sem 2040 nincs olyan messze, hogy ezzel számolni kellene.
Labdarúgásban már elfogadott a társrendezés. Olimpia esetében elképzelhető volna?
Az olimpiai charta jelenleg úgy szól, hogy egy-egy város kapja meg a rendezés jogát. Azt nem kifogásolja a NOB, ha a versenyek egy részét az adott városon kívül bonyolítják le. Most hirtelen nem is nagyon jut eszembe olyan, ahol mindent egy helyen rendeztek volna. Budapest sem tudná megrendezni a vitorlásversenyt, arra csak a Balaton volna alkalmas, a kajak-kenu Szegedre „mehetne”, a nyílt vízi úszásra alkalmas a Duna. Fölmerült pár évvel ezelőtt, hogy valamelyik téli olimpiában Ausztriával párban legyünk társrendezők. A havas számokra ideális körülmények vannak az Alpokban, mi a korcsolya számoknak biztosíthattunk volna helyszínt. Egy társrendezés gondolata tehát az olimpiák estében sem ördögtől való elképzelés.
Szóval akkor mennyi esélyt adhatunk egy budapesti olimpiának?
Ezt nehéz megítélni. Már említettem, hogy a pályázatokat egy bizottság értékeli, ők számos szempontot mérlegelnek. Kétségtelenül szólnak érvek mellettünk is, de egy valamiről még nem beszéltünk: a lobbyerő nem mellettünk áll. 1996-ban szentimentálisan mindenki azt várta, hogy Athén lesz a befutó a jubileumi játékokra, aztán végül Atlantára esett a választás. Athén később kapta meg, de kiderült, hogy ez nem volt igazán jó döntés. Szóval én nem gondolom, hogy azok, akiknek a végső szót ki kell mondaniuk, nagyon romantikus lelkek volnának. Hogy a „nagy sportnemzetek” sorában mi még kimaradtunk a rendezők köréből? Eltörpül a gazdasági érvek mögött. A NOB eléggé pénzcentrikus szervezet, azokat a helyszíneket támogatja szívesebben, amelyek piaci szempontból tehetősebbek. Úgy működnek, mint egy nagy, multinacionális cég, amelynek a piacok meghódítása a legfontosabb. Nem nagyon foglalkoznak a „magyarok igazságérzetével”, vagy azzal, hogy mit tart igazságosnak a világ sportszerető közvéleménye. Szóval én azt gondolom, hogy esélytelen esélyes Magyarország, de nagy tétben nem mernék azért a későbbi döntésre fogadni.
