Cirkuszművészet: a kevésbé veszélyes az igazán veszélyes

„Sikítás, sírás hallatszott, mi kimentünk azonnal, felnőttek, gyerekek elindultak kifelé” – mesélte el a történteket a Richter Flórián Cirkuszban a napokban bekövetkezett emlékezetes baleset egyik szemtanúja a 24.hu munkatársának. Amikor az utolsó artista triplaszaltót ugrott, „fogó” társa nem tudta elkapni. Lezuhant a hálóba. A hálót a cirkuszi sátor négy pontján 2,5 méteres fémrudak tartották, ezek közül az egyik elengedett és a közönségbe csapódott. 
Csaknem pontosan egy évvel a mostani baleset előtt a magyar nemzeti cirkusz egyik szolnoki előadásán az egyik motoros kaszkadőr a „halálgömbnek” nevezett szerkezetből zuhant ki.

Miért veszélyes üzem a cirkusz? „Mert régóta az életveszéllyel játszik” – foglalja össze sommásan a válaszát Bóta Gábor újságíró, aki régóta ír erről a művészeti ágról. De akár az egyszerű szaltóból is lehet baleset – folytatja –, vagy még a csetlő-botló bohóc szándékos „ügyetlenkedéseiből is”. Hétköznapi világunkban is egyre több a feszültség, a nézők ingerküszöbét nehéz átlépni, ezért szeretik az olyan produkciókat, amelyek láttán az emberben bennszorul a levegő – mondja.  

Bóta példaként Simet Lászlót említi, akit a cirkusz világában csak „Egekben sétálóként” tart számon a közönség. Hajmeresztő dolgokat mutat be, mintha nem is volna veszélyérzete, általában biztosítás nélkül dolgozik. Tavaly egy 40 méteres magasságban kifeszített sodronykötélen kelt át a Duna fölött, mindenféle biztosítás nélkül, de Kínában egy ennél jóval szélesebb folyó felett is átsétált a nézők szörnyülködése közepette. „Egészen eszelős kunsztokat csinál, ezekkel hívja fel a figyelmet a cirkuszművészet csodáira”, meséli a kritikus és hozzáteszi: székre áll a kötélen, a vállán egy kolléganőjével, aztán kirúgja maguk alól a széket. A világ nagyvárosaiban keres magának magas házakat, amelyek között egyetlen balanszrúddal a kezében egyensúlyozva kel át. Valami hasonlóra képes motorozva is, miközben egy artistanő a motoron csüngve „balettozik” a magasban. Egyedül a Cirque du Soleilben és a londoni olimpia megnyitóján nem engedték meg neki, hogy biztosítás nélkül lépjen fel. Most áprilisban mégis egy viszonylag veszélytelennek gondolt próbán szenvedett balesetet a Fővárosi Nagycirkusz „Csillagok, égbeli tűk” című nyári műsorának bemutatójára készülve.

Hogyan történhetett meg éppen Simettel egy ilyen „malőr”? Ahogyan mások is gyakran olyankor esnek le, akkor sérülnek meg, amikor nem valamilyen különlegesen veszélyes produkciót csinálnak, mondja a cirkusz világát kitűnően ismerő szakember. A különleges veszély a művészekben is magasra nyomja az adrenalin-szintet, az érzékeik olyankor minden apró mozdulatra ki vannak „hegyezve”.

A Richter Flórián Cirkusz soproni előadásán történt baleset nagy visszhangot keltett a szakmán belül, ugyanis az egyik legrangosabb hazai utazócirkusz előadását kellett félbeszakítani. Híresen színvonalas műsorukról mindenki tudja, hogy a produkciókat csak akkor engedi porondra a tulajdonos, ha a szereplők már tökéletesen kidolgozták őket. De a legjobbakkal is megtörténhet, hogy egy veszélyes hármasszaltó egy előadáson mégsem sikerül tökéletesen. Ezúttal a fogóember nem tudta elkapni pörgő társát, aki lepotyogott. „Nem is lett volna semmi baj, ha a hálót tartó rúd nem dől el. Az artista felállt volna, és újra kezdik a gyakorlatot. Feltehetően a tartó szerkezet szerelési vagy anyaghibája okozhatta a balesetet” - mondja Bóta Gábor.            

Mégsem elsősorban ezek az artista számok a cirkusz legveszélyesebb produkciói. Sokan azt gondolják, leginkább akkor történhet valami tragédia, ha az oroszlán, vagy a tigris elveszíti a türelmét. A legveszélyesebb cirkuszi négylábú szereplő az elefánt, mert ha valamiért bedühödik, akkor eltapossa még a saját idomárját is. Az állatvédők fel is emelték már a szavukat a cirkuszi idomítás ellen, azóta láthatóan csökkennek is az állatszámok. Ma már nem vásárolhatnak vadállatokat az idomárok, a meglévőkön kívül csak olyanokat léptethetnek fel, amelyek a cirkuszban születtek. Rajtuk kívül új szereplőként háziállat – kutya, macska, ló – lehet, akiket az idomárok zöme szinte családtagként nevel.  

Mindentől függetlenül, cseppet sem kockázatmentes művészeti szakmai az artistáké. Bár az utóbbi időben a nézők adrenalin szintjének emelésén fáradoznak a színházi rendezők is. Legutóbb a Nemzeti Színházban a Rómeó és Júlia szereplői olyan díszletek között dolgoztak, ahonnan az egyik sokadik előadáson ketten is lepottyantak. Csak a véletlenen múlt, hogy nem történt komolyabb tragédia. Más színházakban is már csaknem olyan helyzetekben kell játszaniuk a színészeknek, amiket egyik-másik artista is megirigyelhetne. 

Néhány éve a Szkéné Színház egyik tatabányai vendégjátéka közben esett össze Egri Márta, miután a bordásfalon kellett mászkálnia, de nem ezekből volt a baj, a padlón egy sima lépést vétett el. Például ifj. Vidnyánszky Attila a Vígszínházban A kastély című produkcióban egy fémből készült installáción ugrabugrál, riasztóan magasban. „Sok tekintetben a két műfaj egyre jobban közelít egymáshoz” – mondja Bóta, és azzal folytatja: a cirkuszban mind gyakrabban adnak elő szerelmi duettet trapézon, a Rómeó és Júliát a maguk műfajában feldolgozták már az artistaképzősök is. A szereplők jelmezei itt is, ott is egyre látványosabbak, a zene, a tánc, a világítás, a videó használat szintén egyre hangsúlyosabb.  

„Komplex műfajjá válik a cirkusz világa is. Az előadások közelítenek a színházi produkciókhoz, olykor már show és revüelemek teszik látványossá a számokat, egyre csillogóbb jelmezekben lépnek porondra az artisták, és a világítási effektusok is közelítenek egymáshoz. Ma nem csak azért megy cirkuszba az emberek többsége, hogy megnézzen egy ügyes hármasszaltót, arra is kíváncsi lett a közönség, hogyan, mennyire szépen kivitelezve, közben akár milyen figurákat megjelenítve csinálják ezt az artisták” – összegzi a kritikus.