Csád: Orbán Gáspár álma több mint 100 milliárd forintba kerülhetett volna

Egy ország, amellyel korábban alig volt kapcsolatunk

A csádi történet egyik legnagyobb kérdése, hogy miért éppen ebben az afrikai országban akart hirtelen megjelenni Magyarország. Suha György szerint Csád 1960 óta független, a Száhel-övezet egyik kulcsállama, ám Magyarországnak korábban gyakorlatilag semmilyen érdemi kapcsolata nem volt vele. Nem működött ott magyar nagykövetség, tiszteletbeli konzulátus sem, sőt még csádi ösztöndíjasok sem érkeztek Magyarországra. „A kétoldalú kapcsolatok tartalma az tulajdonképpen üres volt” – fogalmazott a diplomata.

Ehhez képest az elmúlt években Csád egyszer csak kiemelt helyre került a magyar külpolitikai gondolkodásban. Suha szerint ennek egyik oka az Orbán-kormány külügyi és külgazdasági szemlélete lehetett. A korábbi Külgazdasági és Külügyminisztériumban a gazdasági szempontok olyan mértékben kerültek előtérbe, hogy Szijjártó Péter egy nagyköveti értekezleten azt is kijelentette: minden külpolitikai döntést a külgazdasági szemléletnek kell áthatnia.

A diplomata szerint ezzel önmagában nem lenne probléma, ha a gazdasági érdekek nem írnák felül a külpolitikai, morális és szövetségi szempontokat. „Józerével bármelyik országgal a gazdasági kapcsolatok fontossága felülírta a politikai morált” – mondta, hozzátéve: a külpolitikát nem lehet kizárólag arra leegyszerűsíteni, hogy honnan lehet tőkét bevonni vagy hová lehet exportálni.

Kétszáz katona, óriási kockázat

A csádi misszió terve akkor vált igazán súlyossá, amikor kiderült, hogy Magyarország katonai jelenléttel is számolt. A műsorban felidézték Pálinkás Szilveszter százados korábbi nyilatkozatát, amely szerint Orbán Gáspár a misszió tervezésekor 50 százalékos „harcértékvesztéssel” számolt. Ez azt jelentette volna, hogy egy 200 fős magyar kontingens esetében akár száz katona elvesztésének kockázatával is kalkulálhattak.

Suha szerint a katonai missziók tervezésénél természetesen minden esetben számolnak a kockázatokkal, többek között az élőerő- és technikai veszteséggel, az evakuálás lehetőségével, valamint a szükséges logisztikai háttérrel. A kérdés azonban az, hogy milyen előnnyel áll szemben a kockázat. Csád esetében ezt nem látta meggyőzőnek.

A tervezett 200 fős kontingens szerinte ráadásul katonailag sem volt megfelelően méretezve. A korábban ott szolgáló francia haderő ennek hatszorosát-hétszeresét jelentette, miközben lényegesen nagyobb tapasztalattal, helyismerettel és nyelvi-kulturális beágyazottsággal rendelkezett. „Ez a 200 fős képviseleti haderő valószínűleg egy teljes félreértelmezése volt a csádi katonai jelenlétnek” – fogalmazott.

A kockázatok mellett a költségek is komoly kérdéseket vetettek fel. A misszió éves költségvetését mintegy 27 milliárd forintra tervezték, amelyből a lakhatásra és a laktanya kialakítására is jelentős összegek jutottak volna. Suha ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy az üzemanyagra tervezett összeg is irreálisnak tűnt: a számítások alapján olyan konstrukció rajzolódott ki, amelyben tíz katonára jutott volna egy terepjáró, jelentős éves futásteljesítménnyel. „Nyilvánvaló, hogy ez egy túltervezett szám” – mondta.

A diplomata szerint végül a legfontosabb kérdés az, hogy volt-e egyáltalán olyan magyar nemzeti érdek, amely indokolta volna a missziót. „Szerintem soha senkiben nem merül fel” – válaszolta arra a kérdésre, hogy Orbán Gáspár személyes küldetéstudata nélkül megszületett volna-e a csádi katonai jelenlét ötlete. Szerinte Csád nem biztonságos, „operett környék”, hanem olyan térség, ahol szélsőséges szervezetek és komoly biztonsági kockázatok vannak.

A 80 millió dolláros hiteltől a rejtélyes projektekig

A katonai misszió azonban csak egy része volt a csádi magyar jelenlétnek. Suha szerint a legnagyobb tétel a 80 millió dolláros kötött segélyhitel lehetett, amelynek lényege, hogy a csádi állam magyar hitelt kap, ám annak meghatározott részét magyar vállalkozásoknak kell kifizetnie. Ez a diplomata szerint a magyar kötöttsegély-hitelezés egyik rekordösszege, 1989 óta nem volt példa hasonló nagyságrendű konstrukcióra.

Különösen érdekesnek nevezte, hogy a teljes, Csádba irányuló nemzetközi segélyezés nagyságrendileg ennek az összegnek a háromszorosa volt. Vagyis egyetlen magyar hitelcsomag önmagában a teljes nemzetközi támogatás mintegy harmadát tette ki. Azt ugyanakkor nem lehet pontosan tudni, hogy a 80 millió dollárból mennyit hívtak le, mivel az Eximbank a tranzakció részleteit banktitokként kezeli.

Közben más magyar projektek is futottak vagy készültek Csádban. A Hungary Helps finanszírozásával iskolaépítés zajlott, emellett szó volt víztisztító üzemről, kutatóközpontokról, oktatási programokról és más fejlesztésekről is. Suha szerint ezek között vannak teljesen indokolható, valódi fejlesztéspolitikai célok, de az összegek és a projektek átláthatósága miatt mégis szükség lenne minden tétel pontos feltárására.

A diplomata különösen fontosnak tartotta annak tisztázását, hogy a kötött segélyhitelből milyen magyar gazdasági szereplők részesültek, és milyen alapon. Szerinte ezt azért is meg kell vizsgálni, mert felmerült a kérdés, hogyan juthattak forrásokhoz olyan cégek és konzorciumok, amelyeknek korábban nem volt afrikai referenciájuk.

A csádi jelenlét külpolitikai háttere ugyancsak tisztázatlan maradt. A helyi és regionális szereplők között felmerült az a feltételezés is, hogy Magyarország esetleg orosz érdekeket képviselhetett. Suha ezt nem állította tényként, de szerinte a kormány kommunikációja éppen azzal növelte a találgatásokat, hogy megpróbálta letagadni a misszió létezését. „Ezt az egész kérdéskört letagadni és tulajdonképpen leírni, ez a lehető legrosszabb kommunikációs taktika volt” – mondta.

A magyar katonai misszió végül nem indult el, ám Suha szerint a csádi történet teljes költsége így is csak egy alapos vizsgálat után derülhet ki. A nagykövetség megnyitása, a diplomáciai személyzet, az ingatlanok, a gépjárművek, az utazások és a Hungary Helps programjai mind külön-külön jelentettek kiadásokat. „Egy afrikai misszió nyitása az nagyon sokba kerül” – hangsúlyozta, példaként felidézve, hogy egy korábbi magyar afrikai nagykövetség megnyitása is félmilliárd forint körüli összegbe került.

Suha szerint ezért a csádi történet teljes számláját össze kellene adni. A különböző minisztériumoknál, intézményeknél és állami szervezeteknél megjelenő tételek ugyanis önmagukban könnyen elvesznek, miközben összességükben már jóval 100 milliárd forint fölötti nagyságrendet is elérhetett volna az a pénz, amelyet a csádi szerepvállalásra szántak. Hogy ebből végül pontosan mennyi fogyott el, és kikhez került, azt a most induló vizsgálatoknak kell feltárniuk.