Csak az első tíz perc volt Orbánnak fontos, de abban is akadtak furcsaságok
„Nem tudom hova tenni, hogy mennyire gyenge előadó Orbán, arról nem szólva, hogy egyetlen olyan épeszű gondolatot sem lehetett találni az évértékelőben, ami ne lenne butaság, hazugság vagy megtévesztés” – mondta el első benyomásait a Hírklikknek Szentpéteri Nagy Richard. Az alkotmányjogász, politológus szerint a miniszterelnök stabilitást akart felmutatni, saját maga örökkévalóságát, és persze a mindehhez szükséges magabiztosságot, de mindezt színvonal alatti minőségben adta elő.
A beszédnek tulajdonképpen csak az első tíz perce számított, Orbán Viktor negyed négyre már elmondta azt, amit ezúttal a lényeges üzenetének szánt – mondta Szentpéteri Nagy Richard, aki – mint megjegyezte – azt kapta az évértékelőtől, amire számított, beleértve annak a hangvételét is. A miniszterelnöknek most az volt a fontos, hogy lezárja a február 8-án kitört kegyelmi botrány ügyét, amit úgy vélt megoldani, hogy a beszédében azt üzente: válság volt, de mi megoldottuk, a jövő hét utáni héten már új köztársasági elnököt választunk – haladjunk tovább.
Szembeötlő volt, hogy még véletlenül sem ejtette ki sem Novák Katalin, sem Varga Judit nevét, holott nagy elismeréssel beszélt róluk, méltatta őket, s olyanokat mondott, mint hogy több van a kisujjukban, mint az egész dollárbaloldalnak együttvéve. Ezt hova lehet és kell tenni? – kérdeztük. „Szómágia, s alighanem ez is arról szólt, hogy lezárja az ügyet – ha nem Novák Katalinként emlegeti, hanem köztársasági elnökként, akkor ő már csak a múlt, amin túlléptünk” – válaszolta a politológus.
Az első tíz percben tehát Orbán tulajdonképpen letudta a beszédet, az, hogy mit mondott utána, már lényegtelen volt. Kiválasztották persze, hogy milyen szakpolitikai kérdésekről beszéljen, egyebek között autógyár, zöldenergia, de ez is csak másodlagos volt, nem volt érdekes, hogy miről mit mond, a feladata elsősorban az volt, felmutassa a vízióját („ami szerintem beteg”), s ami még fontosabb, hogy magabiztosságot, humort és stabilitást mutasson. Ebbe persze belecsempészte a brüsszelezést, amiről a beszéd további részében külön is ejtett szót. Szentpéteri egészen elképesztőnek tartja, pontosabban egy „megfontolatlan agy” szüleményének azt, amit Orbán a kelet-nyugat témakörben fejtegetett, nem szólva a végkövetkeztetésként leszűrt megállapításról, miszerint „a demokráciának be fognak csengetni”.
Számtalan tévedést is tartalmazott a beszédnek ez a része is, például ahogy a magyarok helyzetéről beszélt ezeréves perspektívában, s persze ahogy azt ecsetelgette, hogy mit kaptunk a történelmünkben Nyugatról, „de most is láthattuk, Orbán bármit mondhat, nem szakad le a plafon, a lelkes közönsége azt is vastapssal fogadja”. Orbán hozta a formáját mindazzal, amit a Nyugat szidalmazásában előadott, s azzal is, amit Ukrajna kapcsán mondott – ez utóbbi Szentpéteri szerint egyenesen undorító volt.
Amit viszont nem tud ő sem hova tenni, az az Orbán által ezúttal is felmutatott nagyon gyenge retorikai teljesítmény. Ez sem új, mert noha immár 25. alkalommal tartott évértékelőt, sőt, 35 éve rendszeresen az anyanyelvén tart beszédeket, ám máig képtelen akár csak egy mondatot is papír nélkül elmondani. „50 éve nézem a nyugati politikusok beszédeit, s azt látom, hogy soha nem néznek papírba, legfeljebb valami láthatatlan súgógépre tekintgetnek rá – nos Orbán mindig papírból olvas, szerintem egy falusi plébános, vagy kisvárosi iskola igazgatója is nagyobb retorikai teljesítményre képes, mint ő” – szögezte le. De hát tudjuk, bármit is mondott Orbán, nem volt fontos, mint ahogy az sem volt fontos, hogyan mondta, a fontos ezúttal a számára csak az volt, hogy másról beszéljen, mint a válság, hogy a stabilitást, a kontinuitást sulykolja azzal, hogy semmi sem történt az elmúlt bő egy hétben. Azt a látszatot igyekezett most is kelteni, hogy ő az egyedüli, aki tudja, mi a jó, mi a helyes, ő pedig mindig volt és mindig is lesz.
