Demszky három tanácsa Karácsonynak
Szakmaiság, együttműködés, a Tisza Párt bevonása akár nagyvonalú ajánlatokkal is, s annak tudatosítása, hogy a siker közös, de a bukta is – ezek Demszky Gábor tanácsai Karácsony Gergely számára. A Budapestet húsz éven át (1990 és 2010 között) vezető Demszky portálunknak elmondta, hogy a jövő héten találkozik Karácsonnyal. Azt szerettük volna tőle megtudni, hogyan lehetne megakadályozni a regnáló hatalom célját, hogy kormányozhatatlanná váljon a főváros. Ahol – mint ismert – egy fél évvel ezelőtti törvénymódosításnak köszönhetően, ősztől az eddigitől eltérő rendszer szerint ül össze a „budapesti parlament”, az erőviszonyok miatt pedig folyamatos együttműködésre lesz szükség. A Fidesztől nem várhat sok jót a kis különbséggel győztes Karácsony Gergely. A Fidesszel megegyezően 10 mandátumot szerzett Tisza Párt alelnöke, Magyar Péter ugyanakkor azt ígéri, az egyes ügyek mentén működnek majd a többi erővel együtt. A Karácsony mögött álló formációnak 6, Vitézy Dávidéknak és a Kétfarkú Kutyapártnak pedig 3-3 mandátuma lesz a 32 listást, plusz a főpolgármestert tömörítő Közgyűlésben.
A Parlament Fidesz-KDNP-s kétharmados többsége meglehetősen szokatlan módon egy kvázi ellenzéki párt, a Mi Hazánk törvénymódosító indítványát elfogadva, teljesen átrajzolta Budapest leendő Közgyűlésének a felállítási rendjét. Megszavazták ugyanis azt a listás választási rendszert, amelynek eredményeként az ősszel összeálló új, 33 tagú Közgyűlésben már nem a kerületi polgármesterek kapnak helyet, hanem a főpolgármester mellett a listákon bejutott 32 politikus. Ezzel a „huszárvágással” sikerült elkerülni azt, hogy ismét (ha szűk, de mégis) többségbe kerüljön Karácsony (akinek megválasztása a törvénymódosítás elfogadása idején, tavaly decemberben még szinte biztosra volt vehető.)
Ha ezúttal is a nem módosított rendszer szerint állna össze a Közgyűlés, akkor a főpolgármester mellett a következő (színű) polgármesterek kaptak volna helyet a „budapesti parlamentben”... ... s mellettük a kompenzációs listáról kilenc tag, az előző ciklusban 6 fideszes és 3 momentumos.
Mint a táblázatból láthatjuk, Tarlós idején kicsit még más volt a helyzet. A Fideszt pedig teljesen váratlanul érte a 2019-es ellenzéki „hatalomátvétel” a fővárosban, ám most már számított rá –, s ahogy megszokhattuk, ehhez híven módosított a törvényen. Ennek, és a december után bekövetkezett fejleményeknek köszönhetőn, a regnáló és az esetleges – a végül Fidesz által megtámogatott vesztes, Vitézy Dávid kezdeményezésére valószínűleg sorra kerülő – újraszámlálás függvényében újrázó Karácsonynak nem lesz többsége. (Vitézynek sem lenne, még ha kiszámíthatóan a Fidesz mögötte is áll) A testület – a 11 listára leadott szavazatok alapján – ugyanis a következőképpen áll majd össze:
Nem véletlenül írta Karácsony Gergely a győzelme másnapján a következőket a Facebookon:
„Az új Fővárosi Közgyűlés nyugodt működtetése azt a képességet igényli, amit én amúgy a legnagyobb politikusi erények közé sorolok: az együttműködés képességét. Velem csak az nem tud együttműködni, aki nem akar. És az, aki a NER érdekeit, vagy magánérdekeket a közérdek elé helyez.”
És vajon hogyan látja ezt a Budapestet öt cikluson keresztül, húsz éven át irányító főpolgármester, akinek jócskán van tapasztalata arról, hogyan lehet ellenszélben (más színű kormány mellett) sikeresen dolgozni. Demszky Gábor a közösségi oldalán egy rövid posztban foglalkozott a kérdéssel. Szerinte „Karácsony most esélyt kapott arra, hogy a legjobb urbanistákra, pénzügyi szakemberekre támaszkodva, szakmai síkra terelje a vitákat és ilyen módon szolgálja a közjót. Ezt próbáltam én is több kevesebb sikerrel öt cikluson át. Nem könnyű, ég és föld, akkor és most!”
Hogyan látja a mai végletesen megosztott politikai helyzetben, beválhat-e a hatalom célja, hogy kormányozhatatlanná tegye Budapestet? – kérdeztük Demszkytől. Aki szerint nagyon sokféle nyitott kérdés van, és emiatt a válasz nem egyértelmű. Annyi bizonyos, hogy a jövő héten találkozik Karácsony Gergellyel, felvázolja neki az álláspontját, s megvitatja vele azt, „ami menet közben alakulhat, nincs semmi kőbe vésve”.
Mint kifejtette: volt hasonló helyzetben – az első ciklusában és az utolsó két évében kisebbségben kormányozta Budapestet. Igaz, megvolt az az előnye, az első ciklusban (1990-től) az Antall-kormány Expo-t szeretett volna rendezni, s így tudtak fejleszteni, mert ugyan a kormánnyal nem volt túlságosan jó a viszony, de az Expo ürügyén lehetséges volt az együttműködés.
S mit tanácsol a húsz éven át városvezetői tapasztalata alapján Karácsonynak? Demszky Gábor elsőként azt említette, hogy olyan projekteket kell találni, amelyek a kormánynak is jók, s amelyek megvalósításában együttműködőek lennének. Így ugyanis lehetnek fejlesztések állami költségvetésből, még akkor is, ha nem túlságosan sok – magyarázta.
A második tanácsa az, hogy Karácsonynak valamilyen módon ki kell egyeznie Magyar Péterrel. A Tisza Párt alelnöke szakmailag, urbanisztikailag, stb. természetesen nem érthet Budapesthez, miért is értene? Karácsonynak prezentálnia kellene Magyar számára két-, vagy négy éves fejlesztési tervet, s fel kellene kérni őt arra, hogy legyen partner, amiben akar, s ezekben kellene megegyezniük. A volt főpolgármester szerint azt kellene megértetni Magyarral, hogy a Tisza nem győzhet a 2026-os országgyűlési választáson, ha nem produkál eredményt. Mert ugyan az is fontos, hogy mi történik az ország többi településén is, de az országos politikára való hatását, befolyását tekintve igazán az számít, hogy mi történik Budapesten. Azt kellene Karácsonynak mondania Magyarnak, hogy közösen csinálják meg és osztozzanak a krediten. „Ha nem ez lesz, akkor viharos, nehéz időszak jön Budapestre, ami egyiküknek sem áll az érdekében” – szögezte le Demszky.
S végül, de nem utolsósorban azt mondja, hogy amit lehet, szakmai alapra kell helyezni – ez egyébként egybevág a fentiekkel is. Úgy véli: kell egy kabinet, amiben részt vesznek a frakció vezetői, de ami a legfontosabb, az egyes területek szakértői. Kidolgoznának különféle – közlekedési, szociális, kulturális, stb. – terveket, előterjesztéseket készítenének, és a heti kabinetülésen addig csiszolgatnák, amíg azok elfogadhatóvá válnak. Demszkynek van ebben tapasztalata, miután 15 éven át, a 2. ciklustól kezdődően így működtette Budapestet. Szerinte így lehet szakmai síkra terelni az amúgy politikai vitákat, hiszen ez utóbbi csak zűrzavart teremt, árt Budapestnek, árt a közjónak. „A lényeg az, hogy most elválik, mennyire nyitottak a képviselők, tudják-e azt, hogy mit nem tudnak, s mennyire hajlandók elfogadóak a megoldásokra” – szögezte le, megjegyezve, azt nem tartja valószínűnek, hogy a fideszesek így működnének majd, de azért a kormánnyal lehet bizonyos projektekben együttműködni. Ha ő lenne a főpolgármester, ebben bízna, s nem politikai alapon vezetné a Közgyűlést.
A kerületek irányítása fog-e bármit is számítani a főpolgármester támogatásában? Hiszen az új Közgyűlésbe már nem ők ülnek be. Menyire teszi lehetővé az új rendszer, hogy a zömében a fővárost lenyomni akaró kormánnyal szembeni ellenzéki irányítású kerületi vezetések beleszóljanak a főváros ügyeibe? – kérdeztük. Demszky erre határozottan leszögezte: „én az egységes Budapestben hiszek, jól elrontottuk 1990-ben, nagyon nagy hibát követtünk el azzal, hogy ennyire decentralizáltuk a fővárost”. Jónak tartja, hogy a kerületi polgármesterek nem tagjai a Közgyűlésnek, mert nekik parciális érdekeik vannak, s ebből nehéz közös nevezőre jutni a főváros egésze érdekében. Szakmailag ez mindenképpen jó – foglalta össze a véleményét, feltéve a kérdést: miért kell ott ülniük a polgármestereknek a Közgyűlésben ahhoz, hogy a főváros megtalálja a szövetségeseket?
