Dobra verik az állam vagyonát

Egy hete, kedd éjszaka nyújtotta be Semjén Zsolt azt a salátatörvényt, amelyet elfogadtak, s amelynek „levelei közé” rejtve több törvénytervezetet, köztük egy alapítvány létrehozására és feltőkésítésére vonatkozó javaslat is szerepelt. Mager Andrea, a nemzeti vagyon kezeléséért felelős miniszter pedig az „állami vagyonnal való fenntartható gazdálkodás megteremtése” címén nyújtott be törvényjavaslatot, amely lehetővé teszi, hogy a jövőben már nemcsak az MNV próbálja meg eladni az állami vagyont. A kisebb tételeket, mint például az öröklés útján vagy a köztartozások fejében állami tulajdonba kerülő vagyonelemeket, az olyan ingóságokat, amelynek egyedi, nyilvántartási értéke nem haladja meg a 25 millió forintot, a frissen létrehozott MVH, vagyis Maradványvagyon-hasznosító Zrt. is értékesítheti.

„A kiárusítási folyamat a felsőoktatás 70 százalékát érintő – harminchárom – egyetemi alapítvány létrehozásával kezdődött, amelyhez hozzácsaptak öt vagyonkezelő alapítványt. A folyamat lezárására egy évvel a következő választások előtt, éppen most készül a parlament” – mondta Katona Tamás közgazdász, egyetemi tanár. Hozzáfűzte, az állami vagyon még megmaradt elemeinek értékesítése is ebbe a sorba illeszkedik. A kormány szándéka láthatóan a privatizáció felgyorsítása, hogy lehetőleg még a parlamenti kétharmad birtokában módja legyen magánkezekbe juttatni egy olyan jelentős állami vagyont, amely bizonyos számítások szerint a Mol- és a Richter-részvények miatt akár több ezermilliárd forint is lehet, ezzel akár meg is haladhatja a 2011-ben elvett 3000 milliárdnyi nyugdíjpénztári vagyon összegét is. 

Szemmel látható vagyonkimentésről van szó, állítja a közgazdász, hiszen az alapítványok létrehozásáról és az oda csatolt, egyenként több milliárd forintos közvagyon kezeléséért felelős kuratóriumok tagjairól kétharmados törvényekkel rendelkezik a parlament. „A mandátumuk gyakorlatilag örök életre szól, ha a testület létszáma valamilyen ok miatt lecsökken, a tagok maguk választanak helyette másik személyt. Jó, hogy az örökölhetőséget nem foglalta törvénybe a kormánypárt” fogalmaz találóan. Egy későbbi kormány keze ezzel meg lesz kötve: bármilyen változtatáshoz – jogállami keretek között – újabb kétharmados parlamenti többségre lenne szüksége. 

A Máger Andrea által benyújtott törvényben tételesen is szerepel több száz vagyontárgy, a felsőoktatási intézmények mellett vagyonkezelői alapítványi tulajdonba kerülő kastélyok, üdülők, kikötők, parkok, földbirtokok, klinikák, részvények, sőt, színház is van a listán. „Az alapítványi konstrukció lényege – túl azon, hogy az az állami vagyon, amit a kormány odaad ezeknek az alapítványoknak, többé nem klasszikus közpénz”. Ezzel Katona Tamás arra a diskurzusra emlékeztet, amellyel Kósa Lajos igyekezett levezetni annak idején a Nemzeti Bank alapítványainak „átalakulását”. Hozzáfűzi: sajnos akkor ezt nem tekintette a közvélemény figyelmeztetésnek, nem tulajdonított kellő figyelmet ennek az érvelésnek.

A meglehetősen sietve előkészített és elindított vagyonértékesítés mögött az elemzők a NER életben tartásának szándékát látják arra az esetre, ha Orbán Viktor veszítene 2022-ben. A kiárusításnak zöld utat adó javaslat szövegében a jogalkotó nem is rejtette véka alá az akaratát: a vagyonkezelő alapítványok a jövőben a mindenkori kormánytól függetlenek legyenek, így a Fidesz egy esetleges vereség esetén is megőrizhessen fontos gazdasági pozíciókat. 

Az ellenzéki politikusok joggal aggódnak amiatt, hogy a mostani cél az állami feladatok kiszervezése, egy párhuzamos állam létrehozása, hogy a következő kormányoknak ne legyen többé beleszólásuk a felsőoktatásba, s a több száz értékes állami ingatlannal pedig mostantól akár „örökké” a Fidesz káderei rendelkezhessenek. „A kormányzat megszólalói ez utóbbi aggályokat azzal igyekeznek cáfolni, hogy a vagyonkezelő alapítványoknak ajándékozott közvagyon ugyan valóban magánvagyonná alakul, de ez nem zárja ki, hogy azokat akár vissza is lehessen vásárolni. Mint minden magánvagyon esetében, a tulajdonos szabadon dönthet, megfelelő áron hajlandó-e valakinek később eladni azokat az ingó és ingatlan vagyontárgyait, amelyeket az alapítás során ingyen kapott az államtól” – mondja Katona Tamás. Hozzáfűzi: gazdálkodási döntés dolga, hogy mondjuk megelégszik-e az adott alapítvány a részvényei hozamával, de ha az nem fedezi a működési költségeket, akkor el kell gondolkodnia a kuratóriumnak, miből teremti elő a szükséges forrásokat. A kastélyában szállodát nyit, vagy valamelyik ingatlanát bérbe adja, esetleg felajánlja az államnak visszavásárlásra, emellett a kormány is cáfolni próbálja az ellenzéki politikusok kifogásait az állami vagyon látványos elherdálását illetően. 

A sietve létrehozott alapítványoknak azonban van egy másik üzenetük is: a kormány 2022-ben nemcsak egy kétharmados többség nélkül felálló Fidesz-kabinettel számol, hanem azzal is, hogy elveszíti a választásokat. Ha nem sikerül kormányon maradnia, igyekszik majd a hatalmat megtartani, a közalapítványok kuratóriumaiba elhelyezett vezető fideszes politikusok dolga lesz munkahelyet találni az államigazgatásból kikerülő kádereknek, az alapítványoknak pedig munkát adni az állami megbízások nélkül maradt „baráti” cégeknek. 

Napi gyakorlattá válhat, amit a közeljövőben a Schmidt Mária nevéhez köthető alapítványok esetében is láthatunk: a Semjén-féle törvény a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítványt jelentősen feltőkésíti. A jelenlegi kuratórium névsora – Kapronczay Károly, Schmidt Mária, Lánczi András, Farkas Anikó, Martonyi János, Balás-Piri László, Granasztói György és Tőkéczki László – önmagáért és a Fidesz szándékairól beszél.