Az átláthatósági törvénnyel Orbán nemzetáruló tihanyi beszédéről próbálja elterelni a figyelmet

Független szerkesztőségek, civil szervezetek, jogvédők tiltakoznak a Fidesz törvényjavaslata ellen, amely alapján listázná és büntetné azokat a szervezeteket, amelyek működésükhöz teljesen jogszerűen külföldről kapnak pénzt – állapította meg a Népszava összefoglalója a Halász János fideszes országgyűlési képviselő által kedden éjfél előtt néhány perccel egyéni képviselői indítványként benyújtott „A közélet átláthatóságáról” címet viselő törvényjavaslatáról. A tervezet szerint a Lánczi Tamás vezette Szuverenitásvédelmi Hivatal javasolhatja, hogy az Orbán-kormány vegye jegyzékbe azokat a „külföldről támogatott szervezeteket", amelyek tevékenysége a megítélése szerint veszélyezteti Magyarország szuverenitását. A listán szereplő szervezet csak a „pénzmosás elleni szerv” engedélyével fogadhat el külföldi támogatást, és az állampolgárok által felajánlott személyi jövedelemadó egy százalékából sem részesülhet. Vezető tisztségviselői, alapítói, valamint felügyelő- vagy ellenőrző bizottságának tagjai kiemelt közszereplőkké válnak, kötelesek vagyonnyilatkozatot is tenni, azt el kell küldeniük az igazságügyi miniszternek, a tárca pedig az Orbán-kormány honlapján nyilvánossá teszi a vagyonnyilatkozatokat. 

Ha beigazolódik, hogy működésüket külföldről érkező – akár uniós pályázatokból származó – pénzekkel segítik, a támogatás 25-szörösével büntethetők. Adott esetben elzárhatják őket az állampolgárok adóiból juttatott egy százalékoktól is, végső soron pedig fel is számolhatók, ebben az esetben a teljes vagyonuk a Nemzeti Együttműködési Alapba kerül – hívta fel a figyelmet a Hírklikk. Kollégám sommásan így fogalmazott: „most épp a magyarországi civil világ még meglévő maradékát igyekeznek a múlt század ötvenes éveinek időszakát idézve földig rombolni, majd hamuval beszórni a helyét, mintha soha nem is lett volna”.

De miért pont most? És vajon lehet-e hatásos választ adni az átláthatósági törvényre, vagy ebbe is belenyugszik a magyar társadalom? Horn Gábort kérdeztük.

„Az, hogy most vették elő ezt a témát, az Orbán Viktor elképesztő és durva hibájának, a  Tihanyi apátságban elhangzott beszédének a következménye, ami az egész Fidesz-identitást kérdőjelezte meg az erdélyi magyarok szembe köpésével” – szögezte le a Republikon Intézet vezetője. (Mint ismert, a magyar kormányfő a magyarellenességéről, sőt -gyűlöletéről, az úzvölgyi katonatemetőben végrehajtott gyalázatos tettéről hírhedt szélsőjobboldali AUR elnökjelöltje, a most vasárnap tartandó második fordulóba nagy esélyesként bejutott George Simion mellett tette le lényegében a voksát.) Horn szerint Orbánéknak gyorsan elő kellett állni valamivel, ami elvonja a figyelmet a beszédéről. Szerinte az átláthatósági törvény még nem volt betárazva, a nagytakarítást húsvétra ígérték, s lassan már pünkösd van. A cél vele a figyelem elterelése arról, hogy Orbán – ez egyszer végre őszintén megnyilvánulva – közölte: számára a határon túli magyaroknál fontosabb, hogy legyen egy újabb szélsőjobboldali haverja az unióban. „Ez döbbenetes, ez a nemzet elárulása, de egyébként a Fideszé is” – húzta alá az elemző. Orbánéknak pedig kellett valamit keresni, megakadályozandó, hogy a közbeszéd a tihanyi beszédéről szóljon. „Mindenesetre ez a figyelemelterelés végtelenül cinikus és gonosz formája, ami alapjaiban sérti tulajdonképpen már a gondolatszabadság jogát is” – szögezte le, kifejtve: „ennek az elképesztően alacsony színvonalú fércműnek – amiben fenyegető jelleggel benne van nem csak a másként gondolkodás, hanem a gondolkodás megszüntetésének a veszélye is – szinte minden mondata szembemegy a magyar törvényekkel, még az alaptörvénnyel is” – mutatott rá.

Voltak már ilyen lépések korábban is, ilyen a gyülekezési törvény felszámolása, a parlamenti képviselők szavazati jogának példátlan elvétele, valamint az utoljára az ötvenes évekre jellemző lépésként a titkosszolgálatok bevonása a belpolitikába – most itt a következő – szögezte le. Mint megjegyezte, majd meglátjuk, mi lesz a gyakorlatban a másként gondolkodók, a médiamunkások, a civil szervezetek elleni fellépésből, hiszen láttunk már olyat, amikor a nagy nekibuzdulásból semmi nem lett. 

Mindenesetre ez tényleg minden eddigi határon túl megy. Hogy azt gondolja magáról egy politikai oldal, hogy megkérdőjelezheti, elveheti a civilektől és a médiától az uniótól és más forrásokból pályázati úton elnyert forrásokat – Horn szerint ez olyan, mintha Orbán azt gondolná, hogy nem vagyunk az Európai Unió része. Ilyen alapon azt is lehet mondani, hogy Mészáros Lőrinc szuverenitás-ellenes, ő, aki ellopja a magyarok pénzét, s mégis, még most is jelentős uniós forrásokat kap – vele mi lesz? Vagy mi lesz a kormánnyal, amelynek az orosz- és Kína-politikája effektív károkat okoz az országunknak, s jelentős uniós forrásokhoz jutnak? – vetette fel. 

A szándékot tragikomikusnak nevezte, rámutatva: sok-sok milliárdból létrehoznak egy showhivatalt; első körben felhatalmazzák nem létező jogosítványokkal, hogy következmények nélkül elmondhassa, leírhassa a véleményét; utána már olyan jogosítványokkal ruházzák fel, hogy listákat állíthat össze, s az ellen – a tervezet szerint legalábbis – nincs helye a fellebbezésnek. A hivatal mondhatja majd ki, hogy ki nemzetellenes, ki keresztényellenes stb. Példákkal élve: vajon az az ateista kör keresztényellenes, amelyik havonta szervez vitákat, ahol a résztvevők elmondják, hogy mit gondolnak?  Vagy nemzetellenes lenne egy meleg közösség, amelyik másként gondolkodik?  Horn szerint ez az egész döbbenetes, s még csak bele sem gondolunk a mélységeibe, hogy mennyire az.
 Mit tehet a társadalom ellene? Egyáltalán, vajon fog-e számottevően tenni ellene? – vetettük fel. Erről a Republikon Intézet vezetőjének egy személyes tapasztalat jutott az eszébe. Felhívta őt egy ismerőse azzal, hogy az intézet nem akarna-e végezni egy gyors közvélemény-kutatást arról, vajon az emberek hajlandók lennének-e kimenni emiatt a törvény miatt az utcára. Horn maga ezt érdekes felvetésnek tartja, de mint jelezte, erre nincs forrás („Orbánék persze minden bizonnyal már rég készítettek ilyen felmérést”). Ugyanakkor – jegyezte meg – ő maga is megpróbálhatja előre elmondani az eredményt: „habár a magyar társadalom többségének már elege van Orbánból, de passzív rezisztenciában él, éppen ezért nem is látni forradalmi hangulatot, azt, hogy tízezrek mennének az utcára amiatt, hogy civilek, másként gondolkodók, a független újságírás és újságírók fenyegetve vannak”. Szerinte még nem tartunk itt, de ezzel együtt is meg kellene próbálni „habár nem szoktam ilyen rendezvényekre járni, ezúttal én is kimennék, de nem látom, hogy ez bekövetkezne”. 

Úgy véli, hogy más lenne a helyzet akkor, ha Orbánék odáig elmennének, hogy ellehetetlenítik a Tisza Párt indulását a választáson, aminek amúgy folyik is az előkészítése. Az más kérdés, hogy mindezt hazugsághalmazokra építve tennék. Mindenesetre a tihanyi beszédre adekvát reakció Magyar Péter nagyváradi sétája – mondta, megjegyezve, hogy a Tisza Párt elnöke amúgy is az első pillanattól azon dolgozik, hogy a nemzetet visszaadja a magyar társadalom számára, nem engedi át a Fidesznek, szemben azzal, ahogy huszonvalahány évig a mai ellenzék engedte. 

Miután a magyar társadalom nem Orbánban gondolkodó része („s meggyőződésem, hogy ez ma már a többséget jelenti”) abban reménykedik, hogy a problémákat a Tisza Párt és Magyar Péter fogja megoldani, így, ha „ez az Orbán által felépített végtelenül cinikus és gonosz világ” odáig elmenne, ahogy ellehetetleníti a Tisza működését és az indulását, akkor elérkeznénk ahhoz a ponthoz, hogy százezrek mennek az utcára – vélekedett.
 Ebben a kérdésben is fontos lenne, hogy napirenden tartsa a témát az, akiknek ez a dolga – hívta fel a figyelmet. Láttuk szerdán, hogy az öt nagy vezető független médium főszerkesztője közösen állt ki a tervezet ellen („bár az, hogy csak ők öten, egymás közt tették ezt, kicsit jellemez minket, magyarokat”). Ugyanakkor, bár civilek tízezrei kerültek most mikroszkóp alá, nagyon sokan közülük gondolhatják, hogy őket ez nem érinti – mondta Horn, Martin Niemöller lutheránus lelkész adekvát gondolatmenetet hozva fel riasztó példaként: „Mikor a nácik elvitték a kommunistákat, csendben maradtam, hisz' nem voltam kommunista. Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, csendben maradtam, hisz' nem voltam szakszervezeti tag. Amikor a szocialistákat bezárták, csendben maradtam, hisz' nem voltam szocialista. Amikor a zsidókat bezárták, csendben maradtam, hisz' nem voltam zsidó. Amikorra engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna.” „Akárhogyan is, a tervezett törvény alkalmas a fortélyos félelem további növelésére, innentől sokan meggondolják, mit mondjanak, hova pályázzanak, kihez forduljanak – nem mindenkiben működik ugyanis a civil kurázsi” – szögezte le. Sok civil szervezet vezetősége most borítékolhatóan azon gondolkodik, hogy tényleg akarnak-e náluk házkutatást, tényleg kiemelt közszereplővé szeretnének-e válni, s elviselni a kilátásba helyezett retorziókat. És van is példa előttük: az Ökotárs vegzálása a Norvég Alap megszüntetése előtt. 

„Kikerült a puska a színpadra, s az ilyen esetekben el szokott sülni” – jegyezte meg, hozzátéve: meglátjuk, mi lesz ebből a mindannyiunkról szóló törvényből. „Merthogy ez is mindannyiunkról szól, ahogy nem csak a melegekről, hanem mindannyiunkról szólt a gyülekezési törvény korlátozása is, ahogy mindannyiunkról szólt az ellenzéki képviselők jogosítványának az elvonása vagy a titkosszolgálatok közcélokra használása” – húzta alá, hozzátéve: ez még akkor is így van, ha ezt a veszélyt a társadalomnak csak egy szűk rétege érzékeli. Mindannyiunk feladata ezt a kört minél jobban tágítani, hogy minél többen érezzék a veszélyt – hívta fel a figyelmet Horn Gábor.