Dolhai Attila: nem lobbiztam a színházért - őszintén Cser-Palkovicsról, Hankóról és Vidnyánszkyról

<iframe width="560" height="460" src="https://www.youtube.com/embed/E_ErnFPCHTU?si=NYL8oIb7ywRm_AVA" title="YouTube video player" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture; web-share" referrerpolicy="strict-origin-when-cross-origin" allowfullscreen></iframe>

A hit adott irányt a legfontosabb döntésekben

Dolhai Attila úgy fogalmazott, hogy a küldetéstudata időről időre átalakul, de egy dolog állandó: a művészeten keresztül szeretne örömet okozni az embereknek. Ennél azonban jóval mélyebbnek érzi ezt a feladatot, hiszen élete fordulópontjain mindig Istenhez fordult útmutatásért.

Felidézte a Színház- és Filmművészeti Egyetem felvételijét, amikor a harmadik rostára készülve teljes bizonytalanságot érzett. Korábban postaforgalmi szakközépiskolát és tanítóképző főiskolát végzett, ezért maga sem értette, hogyan kerülhetett a színművészeti felvételi küszöbére. A vizsga előtt rendszeresen bement a Rókus-templomba, ahol csendben imádkozott. Úgy érzi, felvétele nem kizárólag a saját akaratának volt az eredménye.

A színész azt mondta, alapvetően kételkedő embernek tartja magát, ezért fontos számára az a szabadság, amely abból fakad, hogy nem minden döntést akar saját erejéből meghozni. Inkább hagyja, hogy a sors, vagy ahogyan ő fogalmaz, a Jóisten mutassa meg az irányt. Ez szerinte megszabadítja attól a görcsös akarattól, amely sokakat megbénít a fontos élethelyzetekben.

A pandémia idején már búcsút mondott volna a pályának

A koronavírus-járvány időszaka Dolhai Attila számára nemcsak szakmai leállást, hanem komoly lelki válságot is jelentett. Elmondása szerint akkor kezdte úgy érezni, hogy a világ művészet nélkül is működik, és talán már nincs szükség arra, amit ő csinál. A bizonytalanságot tovább fokozta, hogy hangszalagján sérülés alakult ki, amely végül műtétet tett szükségessé.

A művész meg van győződve arról, hogy a probléma részben lelki eredetű volt. Bár az orvosok refluxot és más egészségügyi okokat sem zártak ki, ő úgy érzi, a belső feszültség is szerepet játszott a betegség kialakulásában. A műtét előtt már arra is felkészült, hogy többé nem lesz énekes, sőt komolyan megfordult a fejében, hogy teljesen más hivatást választ, akár asztalosként folytatja az életét.

Ebben az időszakban érkezett a váratlan telefonhívás: felkérték, hogy legyen Ferenc pápa magyarországi látogatásának egyik hírnöke. Első reakciója az volt, hogy ez lehetetlen, hiszen néhány nappal később megműtik, hónapokig nem beszélhet majd. A szervezők azonban jelezték, hogy később is csatlakozhat, amikor már újra meg tud szólalni. Dolhai ezt újabb jelnek tekintette: úgy érezte, a sors ismét azt üzeni, hogy folytatnia kell a hivatását, csak tudatosabban és nagyobb odafigyeléssel.

A pápalátogatás maradandó élményt jelentett számára. A Hősök terén megtapasztalt légkör, majd a családjával közösen átélt vatikáni húsvét tovább mélyítette a hitét. Azt mondta, korábban elsősorban értette a vallási hagyományokat, ma már inkább érzi azok valódi jelentését.

Igazgatóként már nem szerepeket, hanem embereket vezet

Dolhai Attila szerint igazgatóként egészen más küldetése van, mint színészként. Nem vallási előadásokat szeretne tartani kollégáinak, hanem olyan légkört kialakítani, amelyben mindenki örömmel dolgozik. Úgy véli, ezt elsősorban a saját viselkedésével tudja közvetíteni.

A Vörösmarty Színház vezetését úgy kezdte meg, hogy elsődleges célja a stabil működés biztosítása volt. Nem akart azonnal gyökeres változásokat végrehajtani, mert előbb meg kellett ismernie a társulat működését, a belső viszonyokat és azokat a pontokat, ahol valóban szükség van beavatkozásra.

A beszélgetésben szóba került a székesfehérvári igazgatói pályázat körüli vita is. Dolhai hangsúlyozta, hogy nem tartja megalapozottnak azokat a feltételezéseket, amelyek szerint kinevezése előre eldöntött lett volna. Mint mondta, ezt azért is muszáj elhinnie, mert ellenkező esetben saját munkáját is hiteltelennek érezné. Felidézte, hogy a pályázat előtt találkozott Hankó Balázs akkori kulturális miniszterrel, de ez eredetileg egy egri vallási fesztivál támogatásáról szólt, nem a székesfehérvári igazgatói posztról. Később ugyan beszéltek a pályázatról is, Hankó azonban egyértelművé tette számára, hogy a döntés Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármesterének hatásköre.

A színész arról is beszélt, hogy konzultált Vidnyánszky Attilával, akitől azt kérdezte, érdemes-e egyáltalán elindulnia a pályázaton. Elmondása szerint a Nemzeti Színház vezérigazgatója nem ígért segítséget, csupán azt mondta neki: ha úgy érzi, pályázzon, de a döntést a város fogja meghozni. Dolhai szerint éppen ez jelentette számára a legnagyobb kihívást, mert úgy érezte, csak akkor lehet esélye, ha valóban a szakmai programja győzi meg a döntéshozókat.

Elárulta, hogy két színésztől meg kellett válnia, ami számára is rendkívül nehéz döntés volt. Hangsúlyozta, hogy senkit nem egyik napról a másikra engedett el, a távozók visszajátszhatják korábbi szerepeiket, és elegendő időt kaptak arra, hogy új társulathoz szerződjenek. A változtatások oka részben az volt, hogy a zenés repertoár biztonságos működéséhez olyan társulati tagokra volt szüksége, akik hosszú távon is rendelkezésre állnak.

Szóba került az is, hogy a pályázaton induló Hargitai Iván a közösségi médiában megkérdőjelezte kinevezésének körülményeit. Dolhai ugyanakkor hangsúlyozta, nem tekinti riválisnak a rendezőt, sőt kifejezetten méltatta az általa Székesfehérváron rendezett Az ügynök halála című előadást, amelyet remek rendezésnek és katartikus produkciónak nevezett.