Hova tűnik el ennyi pénz? Felfoghatatlan összeg az autópályák körül

Felfoghatatlan összegek az autópálya-koncesszióban

Az autópálya-koncessziók kapcsán elhangzott, hogy a szerződésekben szereplő összeg 12 ezer milliárd forintról 16 ezer, majd 23 ezer milliárdra emelkedett. Kuncze Gábor szerint ezek az összegek önmagukban is nehezen értelmezhetők a hétköznapi ember számára, ezért azt érdemes megvizsgálni, milyen konkrét költségekből áll össze egy ilyen konstrukció. Az autópályák fenntartása, a mérnöki és üzemeltetési feladatok, a kátyúk javítása és egyéb szolgáltatások természetesen pénzbe kerülnek, de szerinte kérdés, hogyan indokolható az ezekhez kapcsolódó nagyságrend.

A műsorban az is elhangzott, hogy a korábban megkötött szerződések jövőbeni kifizetéseinek leállítása önmagában fontos lépés lehet, ugyanakkor az elmúlt években már kifizetett pénzek sorsa külön kérdést jelent. Kuncze úgy fogalmazott, hogy az autópálya-koncessziók csak egy kis szeletét jelentik annak a problémának, amelyet az elmúlt 16 év állami pénzköltései után kell kezelni. Szerinte az új kormánynak egyszerre kellene szembenéznie a költségvetési hiánnyal és azokkal a korábbi ígéretekkel, amelyek például a bérek emelésére, az adókedvezményekre vagy a rezsicsökkentés fenntartására vonatkoztak.

Olcsóbb állam, kevesebb felesleges kiadás

A beszélgetés szerint a költségvetés helyzetén nem kizárólag új bevételekkel lehetne javítani. Kuncze Gábor szerint jelentős megtakarítás érhető el az állami működés olcsóbbá tételével és a korrupció visszaszorításával is. Példaként a szolgálati autók használatát, valamint a korábbi, szerinte felesleges beruházásokat említette. A stadionépítésekről szólva ugyanakkor különbséget tett az infrastruktúra fejlesztése és a szerinte túlzott költségek között: a Puskás Aréna és a Duna Aréna szükségességét nem vitatta, de azt kifogásolta, hogy utóbbi több mint 200 milliárd forintba került.

Murányi András arra hívta fel a figyelmet, hogy a korrupció elleni fellépés nem pusztán néhány ügy kivizsgálását jelenti. Szerinte az elmúlt 16 év gyakorlatai a közigazgatás és a társadalom egy részében is rögzülhettek. Példaként olyan támogatási konstrukciókat említett, amelyeknél szerinte a pályázati pénzek felhasználása nem minden esetben találkozott az eredeti céllal.

A támogatásokból sem mindenki részesül egyformán

A műsorban külön hangsúlyt kapott a családtámogatási és szociális rendszer működése. Kuncze Gábor szerint több olyan támogatási forma is létezik, amelyből nagyobb összeget tud igénybe venni az, akinek eleve magasabb a jövedelme és több adót fizet. Ezzel szemben az állás és jövedelem nélkül élők bizonyos kedvezményekből kevésbé vagy egyáltalán nem részesülnek. A rezsicsökkentést is ebből a szempontból hozta példának: szerinte egy nagy fogyasztású, magas jövedelmű háztartás sokkal nagyobb összeget takaríthat meg, mint egy kis fogyasztású háztartás.

Kuncze úgy vélte, a támogatási rendszernek elsősorban azt kellene elősegítenie, hogy az embereknek legyen munkájuk és megfelelő jövedelmük. Aki erre valamilyen okból nem képes, annak szerinte célzott segítségre van szüksége, végső esetben pedig a szociális rendszernek kell gondoskodnia róla.

Murányi András ehhez kapcsolódva azt mondta, hogy az elmúlt 16 év több családtámogatási programja elsősorban a középosztályt, illetve a felső középosztályt célozta, miközben a társadalom legszegényebb rétegei nem kaptak ugyanilyen mértékű segítséget. A műsorban szóba került a hajléktalanellátás és Iványi Gábor ügye is. A beszélgetés végén Kuncze arra figyelmeztetett, hogy az új kormánynak egyszerre kell kezelnie a korábbi években felhalmozódott problémákat, miközben az eredményekhez időre és türelemre is szükség lehet.