Schmidt Mária kártékony öröksége: a Terror Háza is újragondolásra szorul

Schmidt Mária és a Terror Háza ügye

Lendvai Ildikó szerint Schmidt Mária nem pusztán múzeumigazgatóként töltött be szerepet az elmúlt időszakban, hanem a politikai ideológia egyik meghatározó képviselője is volt. Úgy fogalmazott, hogy ezért nem meglepő a menesztése, miközben szerinte a Terror Háza Múzeum szakmai működését is át kell tekinteni. A múzeum ideiglenes bezárását a gazdasági és szervezeti átvilágítás miatt indokolhatónak tartotta, ugyanakkor fontosnak nevezte, hogy készüljön új szakmai koncepció.

Lendvai szerint magának az intézménynek van létjogosultsága, hiszen a náci és a kommunista diktatúra bűneinek bemutatása fontos történelmi feladat. Ugyanakkor úgy vélte, hogy a múzeumban korábban történt történelemhamisítás és egybemosás miatt szükség van szakmai korrekciókra. Példaként említette Karsai László történészt, aki egy korábbi interjúban jelezte, hogy vállalná a múzeum átrendezését, ha az Andrássy úti emlékművet is eltávolítanák.

Horváth Gábor szerint a Terror Háza épülete különleges helyszín, hiszen ugyanahhoz az épülethez kapcsolódik a nyilas korszak és később a kommunista elnyomó szervezetek története. Azt is felidézte, hogy családi kapcsolata miatt személyesen is kötődik az Andrássy út 60.-hoz. Ugyanakkor szerinte a múzeumból valóban lehetne egy komoly történelmi intézményt kialakítani, miközben óvatosan kell bánni azzal, hogy különböző történelmi tragédiákat egymással azonos súlyúként mutassanak be.

A választási vereség következményei

A beszélgetés ezután a Schmidt Mária menesztését követő politikai vitákra terelődött. Lendvai szerint természetes, hogy a választási eredmények következményekkel járnak azokra nézve, akik korábban a rendszer működésében meghatározó szerepet töltöttek be. A műsorban szóba került Orbán Viktor, Tiborcz István és Szijjártó Péter neve is.

A Fidesz Schmidt Mária munkáját méltató közleményét a résztvevők szintén politikai összefüggésben értékelték. Schmidt Mária egyik nyilatkozatát is idézték, amelyben a menesztését a „neokommunisták” bosszújaként értelmezte. Horváth Gábor ezzel kapcsolatban arra mutatott rá, hogy az „új kommunisták” kifejezés a Fidesz kommunikációjában is megjelent, miközben szerinte a mai politikai vitákban ennek a történelmi fogalomnak a használata egyre kevésbé kapcsolódik annak eredeti jelentéséhez.

Lendvai arról is beszélt, hogy a korábbi választási rendszer és az intézményi szabályok kialakítása később a Fidesz számára is kedvezőtlen következményekkel járhatott. Szerinte a kétharmados többséghez, az Alkotmánybíróság működéséhez és más intézményi kérdésekhez kapcsolódó szabályok hosszú távú hatásait most már az új politikai helyzetben is látni lehet.

Lázár János és a felelősség kérdése

Lázár János politikai szerepvállalásáról szintén szó esett. A politikus egyik nyilatkozatában arról beszélt, hogy kilépett a politikából, és a jövőben gazdálkodással kíván foglalkozni. Lendvai szerint azonban a korábbi közéleti szerep nem választható le egyszerűen az új életkezdésről.

A műsorban az erdőgazdálkodással kapcsolatos ügyek is előkerültek. Horváth Gábor arról beszélt, hogy az elmúlt időszakban sok olyan ügy válhatott problémává, amely korábban nem kapott hasonló figyelmet. Lendvai szerint ennek egyik oka az lehetett, hogy a rendszerben sokan nem mertek fellépni a hatalommal szemben. Felidézte azokat is, akik korábban mégis megtették ezt, és ezért komoly következményekkel szembesültek.

A beszélgetés végén mindketten a felelősségre vonás és az intézményi garanciák fontosságát hangsúlyozták. Lendvai szerint nem a bosszú a cél, hanem annak biztosítása, hogy a korábbi visszaélések ne ismétlődhessenek meg. Ehhez szerinte olyan struktúrákra és korlátokra van szükség, amelyek eleve megakadályozzák a hatalommal való visszaélést. Horváth Gábor ehhez kapcsolódva arról beszélt, hogy a korábbi történések megértése azért is fontos, hogy az ország ne ismételje meg ugyanazokat a hibákat.