Ébredő magyarok?

Lendvai Ildikó 2018. december 10. 06:57 2018. dec. 10. 06:57

Azt hittem, az Ébredő Magyarok rossz emlékű egyesületét és lapjukat: az Ébredő Magyarországot  végképp elhelyeztük a történelem lomtárában. De a magyarokat sajátos céllal „ébreszteni” akaró rozsdás vekker újra megszólalt.  Magas méltóság riasztott fel vele pár napja.  A volt miniszterelnök: Boross Péter adott interjút az egyik kormányközeli lapnak. Őt is behívták katonának a kultúrharcba. Sajnálattal állapítja meg, hogy a békés rendszerváltás „nem tette lehetővé a szellemi szféra tisztulását”, így azt most kell megtisztítani. „Kell egy olyan, a kulturális életet meghatározó és erős befolyást gyakorló szervezet vagy intézmény, amely nem ad előnyt és pénzt olyanoknak, akik nem a magyar nemzeti ébredés ügyét szolgálják.”

Sok baja volt már az országnak „a magyar nemzeti ébredés ügyét szolgálókkal”. Ez a terminus t.i. foglalt.  Az Ébredő Magyarok Egyesülete nyíltan fajvédő, szélsőjobboldali szervezetként 1918 november végén alakult – lehet, hogy jövőre már ünnepelnünk is kell az évfordulót? Céljuk az alapszabályuk szerint „ a keresztény nemzeti szellem felébresztése, a társadalomnak e szellemben való tömörítése.” A megfogalmazás nem sokban tér el a Boross-interjú szavaitól, bár az ébresztést kétségtelenül radikálisabb módszerekkel képzelték el. Európa legantiszemitább szervezeteként „a zsidókérdés kontinentális megoldását, valamennyi zsidó Európából való kitelepítését” követelik. Hát persze, hogy nekik kevés a numerus clausus, helyette „numerus nullus”-t akarnak. Vezetőik között ott van a hírhedett Prónay Pál és Héjjas Iván, Gömbös Gyula, Eckhardt Tibor, Endre László, utóbbi később a vidéki zsidók deportálásának hazai irányítója.

 Az Ébredő Magyarok csoportjai gyakorlatilag felfegyverzett terrorszervezetként működtek, kiverték az egyetemi előadásokról a zsidónak vélt hallgatókat, megtámadták a szerintük „zsidó” kávéházakat és vendégeiket, a „zsidóbérenc” lapok szerkesztőségeit, liberálisnak tartott politikusok ellen szerveztek merényleteket. Természetesen kizárólag hazafias célból: csak ébreszteni akarják a nemzetet. Röplapjukon az áll: „Testvér! Az Ébredő Magyarok Egyesülete hadat üzent a zsidó fajnak.” Ez már a nagyhatalmak kölcsönét és jóindulatát elnyerni akaró kurzusnak is sok egy kicsit, a Teleki-kormány egy időre fel is függeszti a működésüket, de ez nem sokat zavarja őket, hiszen a politikai elit és a kormányerők számos tagjával fonódtak össze. Nincs mit csodálkozni rajta, hogy különösen nagy befolyásuk lesz a Gömbös-kormány idején, de közülük néhányan –így Endre László- Szálasi szolgálatában is tovább „ébresztget”.

Ahogy Kovács Tamás történész írja az egész Horthy-éráról: „a korszakban az ’ébredő’ szó már önmagában is kifejezte a szélsőjobboldali mozgalmakkal és eszmékkel való szimpatizálást.” És most újra halljuk.

Nem gondolom, hogy a volt miniszterelnök fajvédő volna. Emlékszem jobb korszakaira, amikor üdítően higgadt tévébeszélgetéseket folytatott egy másik volt kormányfővel: Horn Gyulával. Arra is, amikor a választási vereségén felbőszült Fidesz háborús retorikájához képest nyugodtabb, együttműködőbb hangot ütött meg. Nyilvánvalóan nosztalgiát érez a Horthy-korszak iránt, de a fajvédelem iránt remélhetőleg nem. Lehet, hogy most nem gondolt bele, mit sugall a megfogalmazása. Csakhogy az érzékenység eltompulása sem véletlen, és nem is csak Boross Péter esik bele. A Horthy-nosztalgia sokakat tesz megengedővé vállalhatatlanul szélsőséges időszakok, eszmék és erők iránt is. Hiszen azok is beletartoztak a korszakba. Egyre vigyázatlanabb a szóhasználat, és mögötte egyre vigyázatlanabb a gondolkodás is. Egy írásos interjút átnéz, megszerkeszt a nyilatkozón túl az újságíró is, és szólhat, ha valami félreérthető. De nem szólt. Vagy mert nála is jóval magasabb lett az ingerküszöb, vagy nem is bánta, ha valaki „arra” gondol.  Aki segít építgetni a Tisza István-Horthy Miklós-Orbán Viktor triász történelmi folytonosságát, az egyre könnyebben kapcsolhat be másokat, Ébredő Magyarokat, Gömböst, egyebeket ebbe a folytonosságba.

Pláne, ha a folytonosság nemcsak nyelvi, hanem tartalmi természetű is lehet. Ma még csak újra beszélnek szellemi tisztogatásról, magyar ébredésről.  Most nem antiszemita éllel (bár nem esnek kétségbe, ha ilyen indulatokat is keltenek), hanem mindenki ellen, aki nem azt képviseli, amelyet Boross Péter szavaival ”a politikai felfogásrend mára dominánssá tett Magyarországon”. 

Ez a régi hangon szóló vekker egyre fülsértőbb. Nem szeretnék erre ébredni.